Hajós András: Kikérem magamnak ezt a helyzetet!

Egyszer lesz egy másik kormány, másik oligarchákkal és akkor átfordulunk? Lesz egy másik tv, ahol nem lehet dolgozni? Mindig úgy hajlongunk, ahogy a politika szellent?! Ennek kellene fordítva lennie - mondja Hajós András. A televíziós nehezen engedné el a Dalfutárt, amely TV2-es formátum, viszont "előállhat olyan helyzet, amikor kénytelen leszek ízlés, vagy a saját közönségem, engem ismerő emberek véleménye miatt azt mondani, hogy nem szeretném ezen a csatornán folytatni".

- Kellett ez Önnek?

- Már jó pár évvel ezelőtt arra az útra léptem, hogy közéleti kérdésekben is megnyilvánulok. Azt tudomásul vettem, hogy ez időnként megosztja a közönségemet, de együtt tudok vele élni. A Momentum Mozgalom egyik aktivistája felhívott, hogy benne lennék-e egy aláírásgyűjtést népszerűsítő videóban. Mivel egyetértettem a céljukkal az Olimpia ügyében – sok más ügyben is egyetértenék azzal, hogy népszavazás döntsön – ezért úgy gondoltam, beszállok.

- A mai Magyarországon nagyon ritka, hogy valaki nyíltan vállalja a véleményét, vagy bírálja a kormányt.

- Fontos lenne, hogy a közismert emberek táplálják azt az egészséges hozzászólás-kultúrát, miszerint igenis vannak közös ügyeink, és a közös ügyeinkbe nekünk, állampolgároknak is van beleszólásunk. Ez oldalfüggetlen dolog. Az egyik legnagyobb baja a mai magyar közéletnek lakossági oldalról az, hogy elhitték az emberek: nem érdemes beleszólni.
A mindenkori kormány dönt és el kell tűrni. Ennek az „eltűrésnek” egyébként van hagyománya a magyar kultúrában. Én azt próbálom mutatni, hogy érdemes. Sokan azt gondolják, hogy „egy tévés érinthetetlen, nem lehet baja, neki könnyű”. Közben minden egyes megnyilvánulásunknak anyagi és karrier következményei is lehetnek. Nem gondolom, hogy nekem kevésbé kéne félnem, mint egy más munkahelyen dolgozónak. Titkon azt remélem, hogy amikor az emberek, azt látják, hogy én és még nyilván sokan mások arccal megnyilvánulnak, azt érzik: nem kell csendben maradni. Érdemes megszólalni, mindenkinek világnézete szerint.

- Hiába lenne fontos, mégis kevés ismert személy mer kiállni.

- Mindenki nagyon könnyen várja ezt el, pedig az ismert ember nemcsak a pénztárcájával, hanem a munkaeszközével is játszik. Egy celebritásnak, színésznek, vagy akár sportolónak ugyanis az a munkaeszköze, hogy mennyien szeretik. Akit ebben a megosztott országban nagyon szeretnek, azt addig szeretik, ameddig azt gondolják róla, amit szeretnének. Ezt viszont csak addig gondolják így sokan, amíg nem tesz közéleti megnyilvánulásokat. Amikor egy ismert ember valamihez az arcát adja, az pont olyan, mint amikor a taxis ingyen fuvaroz, vagy a fodrász valakinek ingyen csinálja meg a haját. Magyarországon a celebritások - még ha csillognak is a rájuk adott ruhában, meg a sminktől -, messze nem keresnek úgy, mint Amerikában vagy akár Ausztriában. A hazai hírességek legnagyobb része – velem együtt – vállalati középvezetői jövedelmet tud elérni. Tehát havi 500 ezer és másfél millió közötti összegből élő napszámosokról van szó, akik remek életszínvonalat tudnak biztosítani maguknak azzal, hogy fellépnek. De azt a hátradőlős helyzetet, hogy ha majd kitiltanak egyes városokból, vagy lehúznak céges listákról és nem mehetek haknizni – éltem át ilyet – nem mindenki engedheti meg magának. Én sem azért engedem magamnak, mert jobban állnék, mint a többiek, hanem egyszerűen szarul érzem magam, ha nagyon sokáig csendben vagyok.

- Most elég sokáig csendben volt.

- Sohasem kötelességemnek, hanem jogomnak éreztem, hogy megszólaljak. Ugyanazt gondolom a mai belpolitikáról, mint amit bármelyik 5-10 évvel ezelőtti Heti Hetesben megnézhet tőlem bárki. Néha viszont bele lehetnunni. Azt a véleményemet, hogy Orbán Viktor politikája kártékony, már sokszor kifejtettem, ez nem újdonság tőlem. Erről akkor is beszéltem, amikor Orbán ellenzékben volt, és akkor is amikor kormányon. Kicsit övön aluli, de talán igaz, hogy a most fanyalgóknak szívem szerint azt mondanám: kérem, én, Gálvölgyi János, Farkasházy Tivadar, Kéri László, Váncsa István, Hernádi Juci, Bajor Imre, mi szóltunk a Heti Hetesben.
Szóltunk, hogy rossz lesz és azt kaptuk, hogy vonalasok vagyunk. De nálunk komolyabb helyeken is szóltak. Az Élet és Irodalomban, a Népszavában, az akkor még létező Népszabadságban, a Magyar Narancsban, a Parlamentben vagy akár az átlátszó.hu-n. Vannak helyek, ahol az embereket figyelmeztetik arra, hogy mi történik, és mi történhet. Az átlag szavazó viszont hagyja magát átverni – és a magyarok ebbe nagyon jók. Pedig még a sorok között sem kell olvasni, annyira nyilvánvalóak például a korrupciós ügyek. Orbán mindig is nyíltan megmondta, hogy mit akar ezzel az országgal csinálni. Ha az embereknek ez tetszik és megszavazták, akkor sokszor érzem azt, hogy nincs értelme ágálni ellene. Ezért töltöttem el pár évet úgy, hogy nem szóltam hozzá bizonyos dolgokhoz. Nem hiszem, hogy félelemből, de azt vállalom, hogy kényelemből.

- Hiányozni fog a Heti Hetes?

- Számíthattunk arra, hogy vége lesz. Sokat vitatkoztunk azon, amikor még ott voltam, hogy a műsornak hogyan kéne frissítenie magát. Nehéz szakmai kérdés, mert az a formátum örökké friss, hogy emberek beszélgetnek egy asztalnál. Gálvölgyi mondta egyszer, ha egy szívsebész egy 5 milliméteres területen, 30 éven át jó vágásokat csinál, akkor ő a szupersztár világprofesszor és mindenki azért az egy vágásért fog hozzá járni. Ha viszont egy humorista a következő héten csak egy hasonló poént mond, mint az előző alkalommal, akkor „jaj uncsi lett, nem tud megújulni.” Gyorsan elhasználódó szórakoztatóipari eszközök vagyunk. Én egyébként azért léptem le a Heti Hetesből, mert az RTL Klub akkor számomra emberileg kegyetlenül csinálta végig a csatornaváltást.
Hónapokig mondogatták nekünk, hogy vége, miközben tudták, hogy átkerül majd egy kisebb csatornára. Bár egy piaci cégnek természetesen joga van a termékével azt tenni, amit akar, szerintem bármely 40 éves, kétgyerekes apa lelép egy állásból, ha leküldik a raktárba és harmadolják a pénzét.

- A Heti Hetes után a TV2-nél dolgozott, amiért rendesen kapott, például Friderikusztól is.

- Ne keverjük az időt! Amikor 2013-ban TV2-es műsorokban is elkezdtem dolgozni Andy és csapata még a fasorban se voltak, Friderikusz nevű volt ismerősöm pedig csak néhány hete rúgott hátba. A TV2-nél többségében nagyon jó feladatokat kaptam, de a vállunkra szállt egy varjú, amire ki-ki ízlése szerint reagált. A korábban a piacon csak az RTL házi gyártócégeként emlegetett, IKO, például önként átállt a varjú alá. Van ehhez üzleti értelemben vett közöm? Nincsen. Lehet erről véleményem?
Lehet. Eldönthetem, hogy szeretnék-e ebben a közegben dolgozni? El. Most, hogy a Dalfutár a Super TV2-n lement, majd meglátjuk hogy folytatódik-e, jelenleg semmilyen szerződéses viszonyom sincs velük.
Független vagyok, nem volt soha általános szerződésem semmilyen tv csatornával és nem is tervezem, hogy legyen. Műsorokra szerződöm. Most is épp egy másik csatorna műsorának forgatásán beszélgetünk. Ahol egyébként a stáb nagy része szintén minden csatornára dolgozik. Úgy döntöttem, hogy amíg van teljesítményem, ez nekem is jár.

- Andy Vajnával beszélt már?

- Amúgy Orbánnal is kezet fogtam úgy 20 éve, remélem, nem vagyok áruló. Egy-egy futó kézfogáson és évi egy telefonon kívül Andyvel nincs különösebb viszonyunk. Egy televíziós műsor hál istennek elsősorban még mindig a szerkesztőktől, a kreatív producerektől, az operatőröktől, a hangosztálytól, a fényesektől működik. Velük dolgozom, ők képviselik a szakmát. Úgy gondolom, a televíziós szakma felelőssége, hogy függetlenül attól, hogy milyen hatalmi körök milyen célokat fogalmaznak meg maguknak, szórakoztassuk és tájékoztassuk az embereket. Van út az örökös behódolás és az állandó felmondás között, a munkánkat mindig végezhetjük rendesen. Én ezt az utat építem. A Dalfutárral szerettem volna megmutatni, hogy én hogyan képzelek el egy szórakoztató műsort. Szerintem mai, friss és egészen biztosan tudom, hogy előbb-utóbb nemzetközi is lesz.

- A Dalfutár TV2-es formátum, viszont nincs már szerződésük.

- A TV2-nek opciós joga, hogy megrendeljen egy második évadot. Nehezen engedném el, de félek tőle, előállhat olyan helyzet, amikor kénytelen leszek ízlés, vagy a saját közönségem, engem ismerő emberek véleménye miatt azt mondani, hogy nem szeretném folytatni. Amúgy kikérem magamnak ezt a helyzetet! Sokan csinálnánk a dolgunkat, aztán egyszer csak fölénk másznak a hatalmasok, a pénzemberek és két oldalon találjuk magunkat. Nem tud mindenki mindenhonnan elmenni. Holnap, akkor egy magára valamit adó ember menjen el egy állami vállalattól, vagy egy közműcégtől, önkormányzattól, a vezetője vagy a felülről előre meghatározott partnerek miatt? Meg kellene tanulni a magyar kultúrában ezt kicsit megengedőbben kezelni. Ha egy közeg azt gondolja, hogy Hajós András áruló, ha a TV2-nél csinálja a Dalfutárt, akkor függetlenül attól, hogy én mit gondolok politikailag, áruló leszek. Ez nonszensz, de a mai közvélemény egy nagy kabátlopási ügy, ilyen értelemben kényszerpályán mozgok. És valóban, emellett ott van a saját ízlésem is, nekem is jogom van eldönteni, milyen hírműsor előtt-mögött akarok nézettséget csinálni.
Eddig a partvonal széléről tartoztam egy remek szakmai közeghez, megváltozott a helyzet és lehet, hogy szomorúan el kell engednem néhány dolgot, hogy ne látszódjak oda tartozónak. Azt viszont szeretném már most üzenni, hogy amikor majd én ezzel műsorokat, lehetőségeket bukok, onnantól kezdve mindenki kussoljon. Csak az beszéljen, írjon kioktató kommentet, vagy öncélú levelet, aki a saját munkahelyéről felállt, aki a saját életével mer így játszani.

- A politika uralja az életünket?

- Egyszer lesz egy másik kormány, másik oligarchákkal és akkor átfordulunk? Lesz egy másik tv, ahol nem lehet dolgozni? Mindig úgy hajlongunk, ahogy a politika szellent?! Ennek kellene fordítva lennie. Lennénk mi, a normális emberek, akik beszélgetnek egymással, üzletelnek, elviszik egymást taxival, levágják a másik haját, kiszolgálják a sörözőben, tanítják a másik gyerekét, meggyógyítják a beteg nagymamáját, vagy éppen tévéműsorban szórakoztatják azt aki, hazajött a műszakból.
Ezt együtt úgy hívnák, magyarok, akik közben néha felhatalmazást adnak politikusoknak, akik tisztességgel elvégeznek egy munkát, amihez értenek, felelősséget vállalnak a tetteikért, és leválthatóak. Ne higgyük azt, hogy ezek naiv hülyeségek. Azt mondom, amit egy betegnek szoktak mondani: hinni kell a gyógyulásban. Nem lehet, hogy örökké ilyen betegek maradjunk!

- A gyógyulás egyik tünete lehet például a Momentum is?

- Valahonnan az LMP és a Jobbik is elindult és mára parlamenti párttá váltak. A demokrácia ajtaja még résnyire nyitva áll. Induljanak el sokan és majd útközben lemorzsolódnak! Tanulják meg a valóságot a fiatalok, amiben majd működniük kell! Jellemző a magyar választóra, hogy imádja, sztárolja a lelkes fiatalokat, de a lelkes fiatalokból fiatal szakemberré vált politikusokra már nem figyel. Szerintem Karácsony Gergő zuglói polgármesteri tevékenysége legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a Momentum. Csodavárás helyett értékelhetnénk a szorgalmas napi aprómunkát is. Amikor arról beszélnek, hogy kellene egy másik miniszterelnök, mert a régi már nem tetszik és ez a szakállas srác milyen szimpi, azt gondolom, hogy az emberek fejében nincs meg tisztán, hogy mit csinál egy miniszterelnök. A szakállas srácnak ugyanis majd Putyinhoz kellene mennie. Aki azt hiszi, hogy a mindenkori magyar miniszterelnöknek nem kell egy orosz csettintésre ugrania, az szatyorban él. Nem tudom feltűnt-e valakinek, hogy Putyin látogatása után Szergej Lavrov, az orosz külügyminiszter adott egy aprócska nyilatkozatot, már Moszkvából, amelyre sem Szijjártó, sem Orbán nem reagált. Arról szólt, hogy a magyarok mennyire féltik az ukrajnai magyarokat. A politika nyelvén ez fenyegetés. Én úgy értelmeztem, hogy „kussoljatok magyarok, mert egy pillanat alatt szét tudunk csapni az ottani magyarjaitok között”. Nap, mint nap ilyen üggyel kell egy miniszterelnöknek foglalkoznia. Egy aláírásgyűjtő pult a Kreml előtt ehhez kevés lesz.
Nagyon hosszú út szükséges, tanulási folyamat, amelyen sok politikus palántának végig kell mennie. A Momentummak azért adtam oda az arcomat néhány percre, hogy ezt a folyamatot támogassam. Abban hiszek, hogy egyre több fiatalnak kellene a közélet felé fordulnia. Egyre öregebben ebben próbálok segédkezni.

- Akár politikus is lehetne.

- Valaha gondoltam rá, de megváltozott a világ, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy alkalmas vagyok rá meg, hogy érdekelne-e. Az biztos,hogy közéleti érdeklődésem van. Sajnálom, Szabó Zsófi esküvője nem érdekel, Szergej Lavrov nyilatkozatai viszont igen, azokat olvasom otthon. Meg dolgozom a Dalfutár utáni újabb ötletemen. A reklám után jövök!