Az új világrend hívei olyan államot képzelnek el, aminek lényege: a hatalomban azt csinálnak, amit akarnak. Megkurtítják az összes ellenőrző szerv jogköreit, és minden gondért valami rejtelmes ellenfelet okolnak, amely uralmukra tör és persze „idegen érdekeket szolgál”. Itthon vagy Varsóban a legnagyobb ellenség Brüsszel, ami azért komikus, mert az uniós pénz nélkül sem egyik, sem másik államban nem lenne gazdasági növekedés. Pozsony kicsit óvatosabb az EU bírálataival, egy ízben még maga Robert Fico is úgy nyilatkozott, nincs értelme az EU érdekeivel szembenő népszavazásokat rendezni. Az enyhébb szlovák megközelítés azonban elsődlegesen nem Fico józanságára vezethető vissza, hanem arra, hogy az országban az euró a fizetőeszköz, így a helyi vezetőknek valamennyire azért meg van kötve a kezük.
A közép-európaiak sajátossága, hogy külső ellenséget keresnek, mivel azt sugallják, nemzeti egység van, és a kormány értelemszerűen maga a nemzet. Ugyanakkor Donald Trump is hamar megtalálta első számú ellenségét: minden rossz okozója a sajtó. Komoly szakértők vizsgálják már, ki szivárogtathat a Fehér Házból, kinek köszönhető, hogy ország-világ értesülhetett róla, a Trump adminisztrációban olyan káosz uralkodik, amilyenre talán még nem is volt példa az Egyesült Államok történetében. A káoszért azonban természetesen nem Trump a hibás, aki láthatóan egészen kivételes érzékkel válogatta össze sajátos csapatát, hanem a sajtó, amelyik megírja az igazságot.
Ugyan ma már a politikai korrektség sem számít értéknek az új világrend hívei szemében, s a demokráciát is felettébb sajátosan értelmezik, de azt a XXI. században minden megválasztott vezetőnek tudnia kellene: a sajtó dolga nem feltétlenül az, hogy csak a szépről és jóról tudósítson. Trump azonban van annyira öntörvényű, hogy elnökként is menjen előre, s ott rúgjon bele az őt bíráló médiába, az általa „Fake Mediának” nevezett, lényegében hazugsággal megvádolt CNN-be, New York Timesba vagy Politicóba, vagyis a világszerte elismert televízióba és lapokba, ahol csak tud. Csakhogy azon az úton, amelyen ő halad, óriási fal tornyosul. Nem, ez nem az, amelyiket a mexikói határhoz tervez. Ez a demokrácia fala. Az amerikai intézményrendszer még van annyira fejlett, hogy akkor is működjenek a fékek és ellensúlyok, ha ez az adott politikai vezetőnek nagyon nincs ínyére. A bíróságok a törvény szellemében ítélkezhetnek, s nem az elnök kegyeit keresik. A CNN még jól is jár azzal, hogy Trump kitiltotta sajtóértekezletéről, hiszen nézettsége világszerte nőttön nő, egyre több pénz folyik be reklámokból.
Bármennyire megpróbálná megtenni Trump ugyanazt, amit közép-európai csodálói, nem tudja. Merthogy az Egyesült Államok demokrácia, s nem egy olyan banánköztársaság, ahol egyetlen ember mondja meg, mit szabad és mit nem.
