Vasárnap este a 89. alkalommal megrendezett Oscar-díjkiosztó gála alkalmából, az iskola kórustagjainak szereplésével és énekhangjával készült Mindenki című rövidfilm jelölése miatt hajnalig tartó pizsamapartit rendeztek a ferencvárosi iskolában.
A száznyolcvan éve működő Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskolában több kórus működök, így nem volt meglepő, hogy Havas Ágnes filmproducert énekszóval - újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat, az Illés együttes ismert dalának kezdősoraival - fogadták a diákok. Az iskola kisebbik tornatermében a kicsik Molnár Mónika kórusvezető tanárnő irányításával a kóruskönyv felét elénekelték, ebbe az örömzenélésbe kapcsolódott be Havas, aki a Magyar Filmhét megnyitóünnepségéről érkezett alma materjébe. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, leült az egyik zsámolyra a kórusvezető pedagógus mellé, s azonnal bekapcsolódott a dalolásba. Önfeledten és szinte minduntalan fejből énekelte a Nem volt a Szása, az Alumíniumedény, a Tavaszi szél vizet áraszt című dalokat, és láthatóan értékelte, hogy a lurkók csak azért, mert tudták, hogy szereti a többszólamú dalokat, előadtak neki egy háromszólamú szerzeményt.
A danolászás az éjszakára odakészített matracokon, hálózsákokon egy másik tornateremben folytatódott. A Filmalap vezetője itt tartott alternatív filmes órát: valaha ő is „bakátsos” diák volt, de mint mondta az már nagyon-nagyon régen volt. Míg az őt könnyen befogadó kicsiknek boldogan mesélt arról, hogy az iskola emblémája már akkor is violinkulcs volt, lapunk szerzőjét a beszélgetést követően elvezette egykori tablófotójához is.
A bezsongott iskolásokkal leginkább arról csevegett, mit jelent az Oscar-díj. Részletesen elmagyarázta nekik, hogyan néz ki a filmvilág legrangosabb szakmai elismerésének jelölési és átadási folyamata. Mindannyian aranyról álmodunk, ez a szöveg szerepelt azon a tavalyi Oscar-gálára készült könyv borítóján, amelyet azért hozott el, hogy megmutathassa benne a legjobb idegen nyelvű filmek között feltüntetett magyar alkotást. A kicsiket kérdezte arról, tudják-e, hogy előző évben melyik film kapta ebben a kategóriában az Oscart. Sokan csoportosan vágták rá: a Saul fia. Azt viszont kevesen tudták, hogy Nemes Jeles László volt a holokausztdráma rendezője, néhányan a megilletődöttség miatt az idén jelölt magyar alkotás, a Mindenki direktora, Deák Kristóf nevét suttogták.
Reklámszünetben ki lehet menni, ugye nem gondolnátok? – tette fel a kérdést a gyereknek Havas, aki elmesélte azt is, hogy éppen azért, hogy az ilyen szünetekben ne az asztalok körüli üres székeket lássa az egymilliárd néző, vannak úgynevezett „helykitöltő nénik és bácsik”. Róluk azt kell tudni, mondta, hogy őket az Amerikai Filmakadémia rendes tagjainak szomszédjai, ismerősei közül választják ki. A vezérigazgató beszélt arról is, hogy tavaly mások mellett Matthieu Taponier vágó és Zányi Tamás hangmérnök társaságában a helyszínről, a Los Angeles-i Dolby Színházból szurkolt a film sikerének. – Egyszer csak elhangzik a te országod filmjének címe, és nem tudsz uralkodni magadon. Ilyenkor az ember felugrik és sikolt, egyszerűen ugrándozik örömében, mi is így tettünk – mesélte arról a pillanatról, amikor tavaly Sofía Vergara kolumbiai színésznő a Saul fia címét mondta ki a legjobb idegen nyelvű film kategóriájának borítékját felbontva. A beszélgetés végén Havas két Oscar-díjat is átadott a Mindenkiben szereplő kóristáknak, sőt, édességet is hozott neki.
Nagyon könnyű volt együtt dolgozni Gáspárfalvi Dorkával és Hais Dorottyával, a Mindenki gyermekszínészeivel, és remekül játszották a főszerepet, ezt mondták a lapunknak azok a gyermekek, akik szerepeltek a filmben. A tizennégy éves Süle Botond arról mesélt, a nézők eltérően értelmezhetik a Mindenki üzenetét, de szerinte igazán arról szól, hogy az embernek ki kell állnia a saját igazáért, el kell érnie, hogy azt tehesse, amit szeretne. Az összetartásról tanít, ezt már a tizenhárom éves Gurbuz Jázmin mondta. Walton Rebeka, aki tizenkét éves, a tanárai szerint a film igazi hangja, mivel ő adja Gáspárfalvi énekhangját a huszonöt perces munkában. A kicsik arról is beszéltek, hogy számukra a két évvel ezelőtti forgatás egyik különös élménye az volt, hogy „fura” ruhákat kellett viselniük.
A gyerekek este különböző társasjátékokkal játszottak, a Mindenkit és egy animációs filmet néztek meg, majd fél tizenegykor, egy rapid takarodó során lefektették aludni őket. Tanáraik három óra körül ébresztették fel őket, hogy együtt örülhessenek a Mindenki Oscar-díjának. – Akárcsak mi, így a diákok legtöbbje szintén nem fogta fel, milyen nagy jelentőségű az, hogy Oscar-díjat kapott az a film, amelynek részben ők voltak az alkotói – mesélte lelkesen Aranyásné Holti Orsolya alsós igazgatóhelyettes, aki azt is hozzátette, úgy hiszi, Deák Kristóf hamarosan eljön az iskolába. Remélik azt is, hogy hozza magával az Oscar-szobrot is.
