Hinni, vagy nem hinni?

Úgy érzem, kísérleti alany vagyok a televízió képernyője előtt, és el kellene hinnem a közérdekű állami hirdetések jelszavait. A „Magyarország erősödik” című reklámsorból most egy mondatot emelnék ki: „Több százezer gyerek kap ingyenes tankönyvet és napi háromszori étkezést.” Ha én lennék a kormány, ez utóbbival bizony nem dicsekednék. Persze rendben van, hogy naponta háromszor gyerekek százezrei enni kapnak, ám ez azt jelenti, hogy több százezer gyerek rászorul az ingyen étkeztetésre. Ott vannak közöttük, akik hétfő reggelente éhesen kiesnek a padból, mert a hét végén nem volt otthon mit enni. Európa közepén, a második évezred elején! Hallottam már olyan kommentárt is, hogy a gyerek azért nem reggelizik otthon, mert nincs kedve hozzá. Éhesen, megszédülve kiesni az iskolapadból van kedve? Most mit tegyek? Ha nem hiszem, akkor azt is nehezen hiszem sajnos, hogy „Magyarország erősödik”. Ha elhiszem, hogy hazám erősödik, akkor hogyan higgyem el a több százezer éhező gyereket?! Ne tessék engem megkeverni!