Hazudnék, ha tagadnám, mert tény: a 266 151 nekem is az egyik kedvenc számom lesz mostantól. Az, hogy a főváros szavazójoggal bíró lakosainak ötöde aláírta, népszavazást kezdeményez az olimpia budapesti megrendezéséről, olyan nem várt fordulat ebben a kínkeserves történetben, amitől az embernek óhatatlanul jó kedve támad. Ennek ellenére úgy gondolom: éppen az olimpiai népszavazás körüli fejlemények bizonyítják újfent, hogy Magyarországon szinte lehetetlen olyan referendumot tartani, amely ne a hétköznapi politikai csatározások sima leágazása volna, s ily módon ne fordulna szinte azonnal többé-kevésbé nyílt manipulációba.
A hazai népszavazások negyedszázados históriája, ha úgy vesszük, sorozatos kudarctörténet. Az emberek azokról a kérdésekről, amelyekről valóban szerettek volna, sohasem szavazhattak; amiről meg szavaztak, az a voksolás valójában mindig valami egészen másról szólt. Gondoljunk csak a Fidesz történelemfordítónak bizonyult "szociális" népszavazására: hét kérdésből mazsolázták ki végül a bíróságok a nevezetes hármat, miközben maga a kérdező sem rejtette véka alá, hogy valójában - Horn Gábor klasszikus fordítása szerint meglehetős egyértelműséggel - azt firtatja, köszönjön-e le Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.
Ami nem azért baj, mert azt gondolnának, hogy amiről valóban boldogan népszavazna a magyar - mindenekelőtt a halálbüntetésről -, azt valóban így kéne eldönteni. Ellenkezőleg: nagyon jól van az úgy, hogy ilyen súlyú, európai egyezményekkel meghatározott kérdésekben nem lehet fölöslegesen fölhergelni egy országot. Igen ám, de azt is látjuk, hogy más dolgokban meg akadálytalanul föl lehet. Csak hogy a legújabb példáknál maradjunk: Paks2-ről - ha a kormányon múlik - nem lesz referendum, mert nemzetközi szerződéseket sértene az esetleges elutasítás; az Európára zúduló, közös fellépés nélkül kezelhetetlennek mutatkozó népvándorlás "ügyében" viszont simán urnához lehetett szólítani az embereket, és a kampányidőszakban akadálytalanul le lehetett hántani magyarok millióiról a szolidaritás és az emberiesség védőburkát.
Nem lehet nem látni ugyanakkor, hogy - bármennyire jól esik is az ember meggyötört lelkének - az olimpiai népszavazás érdekében összegyűlt aláírástömeg is másról, többről szól, mint arról, hogy akarunk-e szlalom kajakpályát Észak-Csepelen. Igen, a Fidesz ezúttal jól látja, a politizálásával elégedetlenek tömegével írták alá az íveket. Nem Soros és nem a norvégok, hanem a józan eszük sugallatára. Hogy az ájtatoskodás meg szemforgató hazudozás helyett a kormány végre járjon el úgy, ahogy az egy "felelős ministeriumtól" elvárható. Demokratikusan, átláthatóan, felelősségteljesen.
Ehhez viszont ismét csak nem népszavazásra van szükség. Választásnak hívják a voksolást, ahol a probléma megoldható.
