Álom csak a szíriai béke

Publikálás dátuma
2017.03.01. 06:34
A török haderő már a szíriai kurdok elleni támadásra készül FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARSTEN KOALL
Hosszas diplomáciai egyeztetések eredményeként újraindultak múlt héten a genfi béketárgyalások a szíriai háború békés rendezése érdekében. Előrelépni azonban egyelőre nem sikerült. Az Iszlám Állam (IS) ugyan gyengült, de az al-Kaida helyi ága érezhetően megerősödött. Washington passzív a kérdésben, a rendezés most már orosz-török-iráni kotta alapján zajlik.

Eleve nem sok reménnyel kecsegtetett a múlt csütörtökön újraindult genfi béketárgyalás, hiszen az asztanai előkészítő tárgyalások ellenére sem sikerült olyan egységes ellenzéki delegációt összeállítani, amely valóban minden, mérsékeltnek mondott szíriai lázadócsoportot képviselt volna. Az ugyan már nagy előrelépésnek számított, hogy ezúttal nem Staffan da Mistura, az ENSZ szíriai különmegbízottjának közvetítésével, hanem közvetlenül tárgyalnának a felek, amennyiben valós egyeztetésekre kerülne sor. Csakhogy a genfi béketörekvésekre súlyos árnyékot vetnek a szíriai történések – a múlt hét pénteki-szombati merénylet sorozat, illetve az arra érkező kormányzati válasz, az ellenzék kezén lévő Idlib tartomány egyes régióinak bombázása. Ugyanakkor rányomja bélyegét a pillanatnyi, a terrorcsoportokra nem vonatkozó tűzszünet tető alá hozóinak és garantálóinak, Oroszországnak és Törökországnak az érdekellentétei. Bár névlegesen a két ország mellett Irán is részt vesz a rendezésben, Teherán valójában ugyanazt képviseli, mint Moszkva – az Aszad-rezsim átmentésének szükségességét.

Érezhető bizonyos szintű orosz-török kompromisszum, de több lényegi kérdés még függőben van. Ankara már nem követeli feltétlenül Aszad elnök azonnali eltávolítását, azt viszont mindmáig ellenzi, hogy a szíriai terrorellenes háború legsikeresebb szereplője, a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) tárgyalófél legyen Genfben, tényező a rendezésben. Bár egyelőre nem látványos a kérdésben az orosz – török ellentét, egyértelműen létezik. Hétfőn Moszkva jelezte, hogy a kurdoknak helyet kell adni a zöld asztalnál, Ankara viszont azt jelentette be, hogy az IS uralta észak-szíriai al-Bab város felszabadítása után a török hadművelet következő állomása a YPG ellenőrzése alatt álló Manbídzs lesz. Erdogan török elnök sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy a térség az araboké, nem az YPG-é és kizárta az együttműködést a Washington által is támogatott ellenzéki szervezettel, a Szíriai Demokratikus Erőkkel (SDF), mert annak is oroszlánrészét a YPG adja.

Ha valóban elindult a török hadművelet, az véget vethet a genfi békekeresésnek is. Moszkva vélhetően nem veszi jó néven és Washingtonnak is valamit lépnie kell. Az Obama-adminisztráció mindvégig támogatta a szíriai kurdokat, egyelőre Trump sem jelezte, hogy kihátrálna mögülük. Igaz, az új amerikai elnök és stábjának Szíria-álláspontja ismeretlen, a Fehér Ház új vezetése mintha teljességgel átadta volna a terepet Moszkvának.

Az IS jelentős területeket veszített az utóbbi időben, viszont az al-Kaida helyi szárnya, a tavaly nevet váltott an-Nusztra Front megerősödött. Ők sokáig bizonyos fokú védettséget élveztek elbújva a mérsékelt ellenzék mögé, egyes területeken, mint például Aleppóban segítve a lázadókat. Tavaly ősz óta azonban már mind az orosz, mind a török, mind az amerikai erők támadják őket, ami egyelőre nem rendítette meg a terrorcsoportot. Abu Muhammad al-Dzsolani, az immár Dzsabhat Fatah es-Sám néven futó iszlamista fegyveresek katonai parancsnoka hétfő este videoüzenetében megfenyegette a genfi tárgyalásokon részt vevő ellenzéki csoportokat. Dzsolani egyben személyesen is vállalta a felelősséget a szombati merényletekért, és hozzátette, hogy „ez csak a kezdet volt”.

Szerző

Obamát vádolja a tiltakozások miatt Donald Trump

Donald Trump a Fox Newsnak adott, tegnap sugárzott interjújában azt állította, Barack Obama és emberei szervezik az új kormányzat elleni tiltakozó megmozdulásokat, s a volt elnök munkatársai állnak a kiszivárogtatások mögött is.

Múlt héten a washingtoni kongresszus nem ülésezett, a hazalátogató republikánus képviselők, szenátorok dühödt tiltakozással szembesültek lakossági fórumaikon. Trump már korábban, Twitter-üzenetében is azt állította, hogy „liberális aktivisták” szervezik a megmozdulásokat, s nem a republikánus választók azok, akik kínos kérdéseket tesznek fel a beutazási tilalommal, az Obamacare egészségügyi reform leépítésével kapcsolatban. A konzervatív média szerint nem spontán tiltakozásokról volt szó, hanem az Obama helyettes kabinetfőnöke, Jim Messina vezette Organizing for Action (OFA) nonprofit szervezet és más liberális csoportok aktivistái álltak a háttérben.

Trump szerint Obama még hivatalban lévő emberei a médiában idézett, névtelen „fehér házi és kormányzati források”. „Azt hiszem, egy része tőlük ered. Ezek nagyon súlyos kiszivárogtatások, amelyek nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztetnek” – mondta. Trumpot különösen feldühítette, hogy kiszivárgott, katonák küldésével fenyegette meg a mexikói elnököt, s lecsapta a telefont, amikor az ausztrál kormányfővel beszélt. Az elnök saját embereiben sem bízik, fehér ház kommunikációs csapatának telefonjait is ellenőriztette.

Elődei hagyományosan nem bírálják a hivatalban lévő elnököt, Barack Obama azonban közleményben tiltakozott Trump beutazási tilalma ellen. Megszólalt hét elején George W. Bush is. A 43. elnök, akinek nyolc év alatt gyakran volt rossz sajtója, az NBC-nek nyilatkozva nem hagyta szó nélkül, hogy Trump a médiát „a nép ellenségének” nevezte. „Nagy szükség van a független médiára, hogy a hatalmon lévőket elszámoltassa” – hangsúlyozta ifjabb Bush, rámutatva, hogy a szabad sajtó a demokrácia elengedhetetlen tartozéka. Bush a függőben lévő, muszlim államokat célzó beutazási tilalommal sem ért egyet. „Olyan bevándorlási politika híve vagyok, amely befogadó és összhangban áll a törvényekkel”- mondta a volt republikánus elnök.

Szerző

Puerto Rico álma az 51. csillag

Publikálás dátuma
2017.03.01. 06:32
Mindkét zászlót büszkén használják a karibi turistaparadicsomban FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Puerto Rico újra arról álmodik, hogy 51. tagállamként belépjen az Egyesült Államokba. A 3,6 millió lakosú karibi sziget már ötödször rugaszkodik neki, hogy népszavazás révén megváltoztassa státuszát. San Juanban csütörtökön ünneplik, hogy száz éve kapták meg az amerikai állampolgárságot.

A tavaly novemberi választáson győztes új kormányzó, Ricardo Roselló február elején bejelentette, újabb, nem kötelező erejű népszavazást írnak ki a sziget státuszának rendezésére. A választókat június 11-én kérdezik meg arról, szeretnék-e, ha Puerto Rico szövetségi államként formálisan is csatlakozna az Egyesült Államokhoz, vagy a függetlenséget, netán a jelenlegi státusz fenntartását választják? Ha a többség nemet mondana a csatlakozásra, akkor októberben egy újabb referendumon már arról szavaznának, Puerto Rico váljon-e függetlenné, vagy maradjon fenn a jelenlegi állapot, vagyis az önkéntes társult státusz.

A tervezett népszavazás nem előzmények nélküli: a legutóbbi, 2012. november 6-i referendumon két kérdést tettek fel. A választásra jogosultak 54 százaléka akkor elutasította a mostani jogviszony fenntartását. A második kérdés a jövendő államformáról szólt: a voksolók 61 százaléka a tagállami státusz, 33 százaléka a társult államiság mellett foglalt állást, s alig 5,5 százaléka akarta, hogy Puerto Rico váljon függetlenné. Mivel azonban félmillió üres szavazólapot adtak le, a referendum végeredményét máig vitatják. Az Obama-kormányzat 2,5 millió dollárt különített el egy újabb népszavazás megrendezésére, ezt a voksolást rendezik meg júniusban. Mindenesetre tény, hogy bármi legyen is a referendum eredménye, Puerto Ricóból csak akkor lehet az 51. tagállam, ha azt a washingtoni kongresszus is úgy akarja.

A sziget neves íróját idézte a minap az El País spanyol napilap, Héctor Feliciano azt írta, hogy országa története az egyoldalú, viszonzatlan szerelem tipikus esete. Puerto Rico abban a hitben él, hogy van egy menyasszonya Washingtonban, csakhogy a menyasszony mit sem tud arról, hogy vár rá egy vőlegény Puerto Ricóban.

Aníbal Acevedo Vilá egykori kormányzó (2005-2009) szerint „ostobaság” arra várakozni, hogy Puerto Ricót felveszik a szövetségi államok közé. „Az Egyesült Államok nem akar bennünket, rengeteg az előítélet velünk szemben” – vélekedett Puerto Rico korábbi első embere. Szerinte ráadásul a belépés nem is szükséges, hisz az önmagában nem oldaná meg a sziget bajait.

Gazdasági gondok pedig akadnak bőven, több mint egy évtizede válságos a helyzet. Puerto Rico bruttó nemzeti terméke tavaly 104 milliárd dollár volt, az államadósság pedig majdnem elérte a 70 milliárdot. Tíz év alatt félmillióan kivándoroltak, főként a fiatalok, állampolgárként szabadon letelepedhetnek az Egyesült Államokban. A munkanélküliség tavaly 12,1 százalékot tett ki, a lakosság 46,2 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. A nyugdíjrendszer az összeomlás szélén áll, 2018-ra már nem biztos, hogy ki tudják fizetni az idősek járandóságait. Ám Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint Puerto Rico helyzetét mégsem lehet mondjuk Görögországéhoz hasonlítani, mivel a társult státusz révén mindig számíthat valamiféle mentőövre.

A washingtoni kongresszus tavaly júniusi hatállyal, amikor államcsőd fenyegetett, valóban életbe léptetett egy Puerto Ricó-i felügyeleti, irányítási, gazdasági stabilitási törvényt. A Promesa-terv segítséget igyekezett nyújtani az adósság átütemezéséhez, a javasolt megszorító lépések ellen azonban nagy volt a tiltakozás. Az egyik vitatott intézkedés az volt, hogy a 25 év alatti fiatalok minimálbérét 7,25 dollárról 4,25 dollárra csökkentették. A Promesa kidolgozói nem hagytak kétséget afelől, hogy a tartós áldozatvállalásra lesz szükség, 2020-ig nem is látnak reményt a visszaesés megállítására. Ha Puerto Rico megszerezné az 51. csillagot, tagállamként további 10 milliárdos szövetségi támogatást, s egyéb jogosítványokat kapnának.

A január 2-án beiktatott Roselló néhány nap elteltével már New Yorkban tárgyalt Donald Trump embereivel, s igyekezett kitapogatni, hogyan viszonyul az új amerikai elnök a társult terület problémáihoz. A Republikánus Párt 2016-os választási programja tartalmazta ugyan Puerto Rico felvételének támogatását, de Trump szándékai e téren is kifürkészhetetlenek.

Kiárusított rumkoncessziók
Puerto Rico súlyos pénzszűkébe került, ezért mindent megtesz, hogy a híres rumgyártó cégeket a szigeten tartsa. Az ágazat olyannyira fontos, hogy külön rumügyi minisztérium is van San Juanban. Nyomozó újságírók tanulmánya derítette fel, hogy mióta a Virgin-szigetek 2007-ben hatalmas kedvezményekkel átcsábította az egyik legjobb márka, a Captain Morgan gyártóját Puerto Ricóról, a helyi vezetés az ottmaradt cégeket elképesztő kedvezményekkel marasztalja, 10-ről 40 százalékra emelték adóvisszatérítésüket.
Csakhogy így 2011 óta 434 millió dollárt veszítettek a kieső bevételek miatt. Miközben a rumcégek 11 százalékkal növelték termelésüket, 18 százalékkal kevesebb adót fizetnek. A legnagyobb kedvezményezett a Bacardi, a világ vezető rumtermelője. Az új kormányzó, Ricardo Roselló e kedvezmények felülvizsgálatát is kilátásba helyezte.
Történelmi mérföldkövek
Puerto Rico 1898 óta az Egyesült Államok külbirtoka. Csütörtökön lesz száz éve, hogy Woodrow Wilson elnök 1917. március 2-án aláírta az úgynevezett Jones-törvényt, melynek értelmében a szigeten születettek automatikusan amerikai állampolgárrá válnak. A helyi kormányzati rendszert az Egyesült Államokéhoz igazították. Washington nevezte ki a helyi kormányzót egészen 1948-ig, ám azóta közvetlenül választják. Puerto Rico alkotmánya szerint 1952 óta az Egyesült Államokhoz önként társult állam. Puerto Rico polgárai nem szavazhatnak az amerikai elnökre és alelnökre, harcolhatnak viszont az amerikai fegyveres erők soraiban.

Szerző