Nevetünk, hadd fájjon

Publikálás dátuma
2017.03.02. 06:46
Szokatlan távolságot járnak be érzelmileg a szereplők FORRÁS: MOZINET
Az egyetemes filmtörténet egyik legkülönösebb szerelmes történetét meséli a Testről és lélekről, Enyedi Ildikó berlini Arany Medve-díjas filmje. A főszerepeket Borbély Alexandra és Morcsányi Géza, illetve szarvasokként Picur és Góliát játssza. Ha lenne magyar Oscar, megérdemelnék, a mellékszerepért pedig Jordán Tamásnak és Békés Italának járna.

Az Urániában ugyanúgy hangosan fel-felnevet a nézőtér a Testről és lélekről vetítésén, mint Berlinben. A csöndek is ugyanolyan súlyosak itthon, egy hétköznapi estén, akárcsak kint, a fesztiválon. Enyedi Ildikó filmje megszólítja a nézőt. Vállalom az érzelgősség vádját: a lelkét szólítja meg. (Már akinek van…) Lassú ritmusban, fura kanyarokat téve, fokozatosan bontakozik ki az egész elképesztően egyedi szerelmes történet. A szokatlan távolságot bejáró érzelmi utat hol gyengéd, hol vad és durva lelki táj övezi, közben gyakran szegődik kísérőül a nevetésre sarkalló humor.

Sokat lehet nevetni, de a vicces jelenetekben van egy jó adag fájdalom is. Egy emberen nevetünk, aki nincs szinkronban a való világgal, amely körülveszi, a szokatlanul őszinte, egyenes válaszai rendre komikusan hatnak. A film az első szarvasos jelenet meghökkenésétől fogva egyetlen pillanatra sem hagyja megnyugodni nézőjét, Enyedi a legcsendesebb pillanatokban is mesterien teremti meg a belső várakozás feszültségét.

Az Arany Medve óta nem titok, hogy a film hősei, Mária és Endre álmukban szarvasok. A hóesésben isznak a patakból és összeér az orruk. Ennek beláthatatlan következménye maga a film története, mert kiderül, mindketten ugyanazt álmodják. Vágóhídon dolgoznak, Endre gazdasági vezető, idősödő, magányos, tűnődő alkat. Mária minőségellenőr, új dolgozó és feltörhetetlenül zárkózott. A többiek kipécézik beteges zártságát, mögötte megszólják, kinevetik. Amikor egy búgatóporos balhé miatt a tettes kiderítésére pszichiáter kezdi a vágóhód alkalmazottjait kikérdezni, Mária és Endre megtudja, hogy álmukban szarvasokként együtt töltik az időt az erdőben. A szarvasos jelenetek földöntúlian felemelőek, ahogy Góliát és Picur, a két szuszogó, füvet rágcsáló szarvas az együttlét harmóniáját és szabadságát közvetíti. (Meleg köszönet értük Horkai Zoltán állatkoordinátornak.)

A közös álom, mint a közös titok indítja el a kanyarokkal teli, hosszú úton egymás felé a reménytelenül saját világába zárkózó két embert. Sérülések esnek, elbizonytalanodások, reménytelen visszavonulások, a test lehet hűtlen, de a lélek a legnehezebb terepnek bizonyul, amikor egy már szerelmes ember ki akar lépni az érzések fogásából. Enyedi Ildikó egy bölcs mindentudásával azt a csodát követi el, hogy ezen a láthatatlan terepen viszi végig hőseit, hogy megmutassa, igen, meg lehet tanulni szeretni. Mária az, aki beteges következetességgel zárkózik el a világtól, egy autista irtózatával tér ki minden érintés és közeledés elől, megtanul szeretni. Endre kinyit előtte egy kaput az élet teljessége felé. Egyszerű, hétköznapi apróságokon, vicces szituációkon keresztül mutatja meg magát kettőjük magányból kivezető valósága, de az apróságok Herbai Máté mesteri felvételeinek köszönhetően megtelnek lélekkel, poézissel és tükröződésekkel. Nem a legintimebb jelenet beszél a megtanult szerelemtől a legszebben, hanem egy érintés, ahogy Mária felemeli és megsimogatja Endre szélütött kezét. Ennek a testi és lelki szépségnek a képpé fogalmazásához Enyedi Ildikó érzékenysége kell.

A vágóhídi véres valóság, az állatok zuhanó teste, a munkatársak vidám bumfordisága mind a két ember belső világának finom változásait ellenpontozza. Békés Itala takarítónője, Jordán Tamás gyerekpszichológusa, Tenki Réka pszichiátere, Schneider Zoltán HR-ese pazar alakítás, élvezet látni őket. Nagy Ervin és Mácsai Pál biztosan hozza a kiváló formáját. A film belső fénye Borbély Alexandra és Morcsányi Géza kivételes érzékenységéből és karakterteremtő erejéből fakad. Morcsányival nyertünk egy mutatós, erős kisugárzású férfiszínészt, Borbély Alexandrával egy kiugróan tehetséges, gyönyörű filmcsillagot. Enyedi Ildikó filmje pedig most is előzmény nélküli, rokontalan alkotás a magyar filmművészetben, ahogy azt Bikácsi Gergely Az én XX. századomról írta.

(Testről és lélekről *****)

Szerző

Vissza kellett vennie a nőiességet

Publikálás dátuma
2017.03.02. 06:45
Mária számomra is egy másik, különálló lény FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A berlini Arany Medve után sírt és nevetett, itthon a Testről és lélekről című film bemutatóját követően színházi premieren áll a nézők elé. Borbély Alexandrát a hihetetlen átváltozásról és Enyedi Ildikó rendezői módszeréről is kérdeztük.

- Megfogta a Medvét?

- Meg.

- Milyen volt?

- Nagyon nehéz. Elbőgtem magam, amikor bemondták, hogy a Testről és lélekről nyerte el az Arany Medvét. Sírtam és vigyorogtam, mint egy gyerek. Infantilissá tett a hirtelen boldogság.

- Mi ugrik be először, ha a berlini világpremierre gondol?

- Hogy botorkálok kifelé a fesztiválpalota hatalmas színpadára Enyedi Ildikó után. Befelé menet nem láttam magam körül semmit. De ahogy álltam a színpadon, belém villant, milyen hatalmas a háromemeletes nézőtér, dugig emberekkel. Hirtelen meghallottam a tapsot meg az ujjongást. Csodálatos volt.

- Gondolta volna, hogy vágóhídon, halál és véres húsok szomszédságában játssza el egy szerelmesfilm főszerepét?

- Nem. De ha belegondolok, hogy Gothár Péter rendezésében én voltam Jancsó Piroska, az első sorozatgyilkos az Ahol a farkas is jó című dokumentum drámában a Katona József Színházban, már nem is tűnik olyan vadnak. Az a karakter is távol áll tőlem, de rá gondolva talán már nem is olyan idegen, hogy a tőlem teljesen elütő, autisztikus vonásokat mutató, 30 éves Mária vagyok a filmen.

- Nem is vágta mellbe a vágóhíd valósága?

- Édesapám vadászik. A véres hús látványa nem volt új számomra. Ami mellbe vágott, az a friss hús és a fertőtlenítő szaga, egyszer meg egy malacka halál előtti visítása. De én egy falusi lány vagyok, állóképes ezekben a dolgokban.

- Mire gondolt, amikor elolvasta a forgatókönyvet?

- Arra emlékszem, hogy ülök egyedül a hálószobában, és hangosan nevetek. Elöntött a boldogság, hogy ilyen csodálatos történetet játszhatok el. Gyönyörű volt és ráadásul vicces is. Emlékszem, forgatás alatt egészen elfelejtkeztem arról, hogy milyen vicces, mert annyira komolyan vettem Máriát.

- Enyedi Ildikó lapunknak azt mondta: „elképesztően szexi, nagyon határozott, nagyon dinamikus, szókimondó, cserfes lány.” Hogy sikerült a végletesen magába zárt Mária figurájába költöznie?

- Az átváltozás első, mindent eldöntő lépése az volt, hogy ne tükröződjön a szememben a nőiesség. A gyermeki szinten megragadt lény köszönjön vissza Mária szemében. Mindvégig arra gondoltam, ezen nem múlhat, hogy megkapom-e a szerepet. Nem lehet, hogy ne találjam meg a szememben azt a Máriát, aki határozott nő ugyan, meg kíváncsi a világra, de nem tud róla semmit. A színészi létezésünkhöz hozzátartozik, hogy a szexusunkkal dolgozunk. Ezt az ösztönös valamit kellett teljesen lemarni magamról. Ildikó az első casting után azt mondta, a kamera látja még a szememben a nőiességet. Beálltam a tükör elé és próbálgatni kezdtem, hogy úgy nézzek, mint aki nem tud semmit a nemek dolgáról. Kemény menet volt, de megtaláltam. Utána, vagy tán már közben jött a belülről való táplálkozás. A gyerekkoromba nyúltam vissza, a szófogadó, engedelmes, jól tanuló gyerekhez, aki voltam. Az egykori jó kislányt hívtam elő, hogy Mária életre keljen.

- A Testről és lélekről Máriája a magyar filmművészet egyik legkülönösebb hősnője. Nincsenek rajtakapható eszközei, de csupa meglepetés. Például gyakran megnevetteti a nézőket, Berlinben is, Budapesten is.

- A szerephez a bizalom volt a legfőbb alap. Ildikó mindvégig nagyon erős támasz volt, nem is nagyon lehetett eltévedni. Rábíztam magam, ketten kezdtük életre kelteni, s ezért olyan volt, mintha a mi gyerekünk lenne Mária. A kamera előtt minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy megcsináljam, amiket Ildikó előtte nagyon halkan odasúgott, s elmondta, mi következik, mi történik velem és a szituációban konkrétan, mi történik Máriában. Nagyon csöndesen, halkan mondta el, és a súgással beindította a lelkemet, ami teljesen kinyílt és átéreztem, amit Máriának éreznie kellett.

- „Én mint egy valódi, élő személyre gondolok vissza Máriára, akivel együtt dolgoztam a filmben.” A rendező lapunknak mondott szavainál nagyobb elismerést nehéz elképzelni.

- Mária számomra is egy másik, különálló lény. Az első stábvetítésen nagyon féltem visszanézni magamat. A forgatáson soha nem néztem vissza egyetlen felvételt sem. Nem akartam tudni, hogy mi látszódik kívülről. Éreztem, annyira belül vagyok, hogy kizökkentene, ha meglátom kívülről, mit csinálok belülről. Nem is néztem meg soha. A film láttán azt éreztem, hogy ez nem én vagyok. Ez egy nagyon jó film, és elhittem Máriának minden jelenetet. Elhittem, hogy ő Mária, akit én elképzeltem. Megtörtént ez a csoda, az átváltozás.

- A partnere nem profi színész, de ezt a néző, hacsak nem tudja Morcsányi Gézáról, hogy műfordító és dramaturg, kiadói szakember, észre sem veszi. A munkában mit jelentett?

- Az előnyünkre fordítottuk a helyzetet. Más esetben a forgatási szünetekben megy a nagy dumaparti és szakmázás a kollégákkal. Most mindketten megőriztük a filmbeli figuránk zártságát, a forgatási szünetekben is Mária maradtam. Ez erős plusz volt nekem. Géza is átadta a lelkét annak, akivé válnia kellett a filmben. Hasonlóak vagyunk, a munkában alázatosak és tisztelettudóak. Gézában megvan az a rendkívüli finomság, ami kizárt mindent, ami nem őszinte. Egy pillanatig sem akart másnak látszani, őszintén Endre volt.

- Fontos szerepe van annak, hogy álmukban szarvasként találkozik Mária és Endre. Személy szerint mit tart az álmokról?

- Fontosak számomra. Gyakran megtörténik, hogy amit nappal elhessegetek magamtól, éjjel visszatér, teljesen konkrét formában. Álmomban megtörténik, amitől a valóságban tartok, s mint a lakmuszpapír, megmutatja, látod, ettől félsz. Az álom után reggelre feloldódik bennem a félelem.

- Színházi bemutatóra készül. Mire?

- A Katona József Színház Kamrájában Máté Gábor rendezi A tökéletes boldogság világa című kínai darabot. A főszereplőn kívül mindannyian három-három szerepet játszunk. Mind a hármat nagyon szeretem.

Szerző

"Elefántfülek" - Avagy Fidesz-kampány közpénzből

Publikálás dátuma
2017.03.02. 06:08
Reklámtábla az egri utcán - A szerző felvétele
Különös „információs táblák” jelentek meg Egerben néhány hete a város forgalmasabb részein, orvosi rendelők, boltok, szolgáltatóházak előtt.

Látszólag ezek az egri honpolgárok és az idelátogató turisták tájékoztatását szolgálják, hiszen az „elefántfülnek” is nevezett táblák egyik oldalán a város térképe található, a másikon pedig úgynevezett „közérdekű információk” olvashatóak az egyéni választókerületi képviselőről és fogadóórájáról, a Polgármesteri Hivatal elérhetőségeiről, ügyfél-fogadási időről, orvosi ügyeletről, rendőrséggel kapcsolatos tudnivalókról. A tábla legtetején, épp szemmagasságban, vagyis reklámtechnikailag a legértékesebb helyen azonban Fidesz-KDNP logók virítanak.

Azok, akik az orvosi ellátásról vagy a hivatali ügyfélfogadás rendjéről akarták informálni az egrieket, a legfontosabb közlendőnek azt tartották, hogy a vakító pártjelvénnyel ellátva írják ki Habis László egri polgármester és Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő nevét, biztos, ami biztos, hátha az egriek nem tudják, ki a polgármesterük, és ki az országgyűlési képviselőjük, s főleg milyen pártszínekben indultak – s feltehetően indulnak újra - a posztért. A két név alatt harmadikként ott az egyéni önkormányzati képviselő neve is, természetesen itt is méretes pártlogóval. Az ellenzéki városatyáknak nem jutott tábla, a hivatalos indoklás szerint azért nem, mert ők nem egyéni körzeteket nyerve, hanem pártlistáról jutottak be a képviselő-testületbe annak idején.

Megkérdeztük a hivataltól, mennyi közpénzbe került ez a közérdekűnek álcázott pártpolitikai hirdetés, s miért csak most, a választási ciklus vége felé, s egy új kampányidőszak közeledtével kerültek ki az információs táblák? Elvégre azt, hogy mikor rendel az orvos a körzetben, már 2014-ben is tudniuk kellett volna a körzet lakóinak – már ha valóban a közérdekű tájékoztatás lenne itt a legfőbb cél. A hivatal közléséből annyi derült ki, hogy Eger mind a 12 egyéni választókerületében elhelyeznek egy-egy táblát "a lakosság megfelelő tájékoztatása céljából". Az öntapadós fóliák bő negyedmillió forintba kerültek, a táblák felújítása, festése, kihelyezése pedig tovább 700 ezer forintot emészt fel.

Szerző