Nem ragaszkodnak Vonához szavazói

Publikálás dátuma
2017.03.02. 06:06
A jobbikos szavazók háromnegyede Vona Gábor nélkül is kitartana a párt mellett FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Erősen megkurtított változatban és csak rövid ideig kaptuk meg azokat az anyagokat, amelyeket közpénzből, több mint 50 millió forintért rendelt meg a Jobbik az Iránytű Intézettől. Annyi azért így is kiderült: a jobbikos szavazók több mint tizede nem tudja biztosan, hogy Vona Gábor a párt elnöke. Kevés jele látszik annak, hogy az Orbán Viktorral folytatott versenyfutásban Vonának sikerült volna csökkentenie hátrányát.

A Jobbikhoz közeli Iránytű Intézet egyik vizsgálata szerint a Fidesz szavazóinak 77 százaléka akkor is a Fideszre voksolna, ha a kormánypárt nem Orbán Viktor vezetésével indulna a választáson - ez már korábban is ismert volt a felmérésből, a folytatás azonban lemaradt. Legalábbis nem találtuk nyomát annak, hogy publikálták volna azt az adatsort, amely a Jobbiknál is hasonló arányt mutat: a jobbikos szavazók nagyjából háromnegyede (76 százaléka) Vona Gábor nélkül is kitartana a „nemzeti néppárt” mellett.

Vona személyében a megkérdezettek 72 százaléka azonosította megfelelően a Jobbik elnökét, 24 százalék nem tudott válaszolni, a fennmaradó 4 százalék pedig rosszul válaszolt. Kissé kellemetlen, hogy a Jobbik szavazóinak is csak 88 százaléka tudta biztosan megmondani, hogy Vona Gábor a párt elnöke. Tegyük hozzá: az eredmény nem feltétlenül a jobbikos pártvezetőt, hanem az átlagos magyar választó közéleti tájékozottságát minősíti.

A Jobbik parlamenti frakciója tavaly tizenöt tételben mintegy 51 millió forintért adott megrendeléseket az Iránytű Intézetnek. A megbízás tárgya minden esetben ugyanaz volt: „szakpolitikát érintő szakanyag” készítése. Mivel a kifizetések közpénzből történtek, a Népszava kikérte az iránytűs elemzéseket.

Megkeresésünket a párt közérdekű adatigénylésként értékelte. A képviselői irodaház jobbikos tárgyalójában egy órát kaptunk arra, hogy áttanulmányozzuk a több száz oldalt kitevő irathalmazt.

A dokumentumok többségén – hol Vona Gábor, hol Volner János aláírásával – az a jogi kibúvóként alkalmazott megállapítás szerepelt, hogy az adott szakanyagot a Jobbik a későbbiekben „egyes törvényjavaslatok, illetve a jövendő kormányprogram megalkotásához” kívánja felhasználni: a szöveget ezért csak kivonatolt formában teszi hozzáférhetővé. A „kivonatolt forma” esetenként a puszta tartalomjegyzéket jelentette.

A megkurtított szakanyagok a fideszes centrális pártrendszer sajátosságaival, a monetáris politikával, a modern konzervativizmussal, a rendszerellenességgel, a polgári Magyarország jövőképével, a terrorveszéllyel, az egészségüggyel vagy például azzal foglalkoztak, van-e reális alternatívája az EU-tagságnak.

Kakukktojásként felbukkant egy tanulmány, amely az első és a második Gyurcsány-kormány alatt meghirdetett programok összegző bemutatására vállalkozott. Pontos dátumot nem találtunk. Ha az elemzés nem tévedésből került be a lapunknak átadott csomagba, és valóban 2016-ban született, akkor felmerül a kérdés: mi értelme volt elkészíteni?

Az Iránytű Intézet tavaly májusi – több mint százoldalas – felmérését viszont csorbítatlanul, két példányban is prezentálta a Jobbik hivatalvezetője. Az egyik szép, színes nyomtatvány volt, a másik ennek fekete-fehér másolata.

Cikkünk elején ebből a vizsgálatból már idéztünk. Az anyagban akadnak még érdekességek. A Jobbik nem nagyon traktálta a közvéleményt azzal, hogy Vona Gábor miniszterelnöki alkalmasságának megítélése az előző őszhöz képest „enyhén, de szignifikánsan romlott”. 2015 októberében a megkérdezettek 43 százaléka tudta volna elképzelni az ország következő miniszterelnökének, 2016 májusában már csak 36 százalék. Ezzel párhuzamosan hasonló mértékben nőtt az őt elutasítók aránya. Orbán Viktort a válaszadók 52 százalék tudta volna leendő kormányfőként is elképzelni.

Vona számára bizakodásra adhat okot, hogy mindezek ellenére személyének megítélése inkább pozitív, Orbán Viktoré inkább negatív irányba változott. Nem véletlen, hogy a felmérésnek ezt a megállapítását az Iránytű Intézet már közzétette.

Júliusban-augusztusban készült az a kutatás, amelyet szintén csak kivonatolt formában bocsátottak rendelkezésünkre. A tartalomjegyzék szerint az Iránytű Intézet két fejezetben latolgatta a „Jobbik és egy baloldali összefogás” esélyeit országos és helyi szinten, egyebek mellett a települések jogállása és a szavazóbázisok szerinti bontásban.

A megfogalmazás könnyen félreérthető, az Iránytű Intézet nem a Jobbik és a baloldal együttműködésének lehetőségeit vizsgálta. Szabó Gábor pártigazgató kérdésünkre közölte: a kutatásban „valójában arról volt szó, hogy a választók kit gondolnak erősebbnek, nem pedig arról, hogy fogjanak-e össze”.

Egyelőre más nyilatkozatok is azt erősítik, hogy a Jobbik a mostani politikai garnitúra egyik szereplőjével sem akar szorosabb viszonyt kialakítani. „A találgatások korának vége” – közölte január közepén Jakab Péter, a párt szóvivője. Az országos választmány nyilatkozatban rögzítette, hogy a Jobbik nem köt szövetséget a Fidesszel, illetve az MSZP-vel és a többi baloldali, liberális párttal sem a 2018-as választáson. Volner János frakcióvezető pár hete bejelentette, fel sem merülhet, hogy a Jobbik a „korrupt baloldallal” összefogjon.

A „találgatások korának” az MSZP is szeretne véget vetni. Botka László, akit a jelen állás szerint a szocialisták miniszterelnök-jelöltként indítanak majd, kizárta az együttműködést a Jobbikkal.

Iránytű a Magyar Nemzetben

Közéletünk egyik talánya, hogy a miniszterelnök hűséges társából ellenséggé vált Simicska Lajos segíti-e a háttérből a Jobbikot, ha igen, akkor a támogatás – médiafelület biztosításán túl – megnyilvánul-e anyagiakban is. Vona Gábor elmondásából eddig annyit lehet tudni, hogy egyszer-kétszer – Simicska kezdeményezésére – beszéltek egymással. Jobbikos politikusok elutasítják a feltételezést, hogy Simicska „beállt volna” a párt mögé.

A minap ugyanakkor a Simicska érdekeltségébe tartozó Magyar Nemzet felmérést közölt a jobbikos kötődésű Iránytű Intézettől: ez akár közvetett, áttételeken keresztül nyújtott támogatásnak is tekinthető. Forrai Richárd, az Iránytű Intézet ügyvezetője üzleti titokra hivatkozva nem adott tájékoztatást arról, hogy a Magyar Nemzettel milyen hosszú távra szól a kapcsolatuk, az első megbízást követik-e újabbak. Másfelől hangsúlyozta, hogy „piaci alapon” szívesen készítenek felmérést a Népszava számára is.



Szerző

Hiába tiltakozik a kórházszövetség, faragják a rendszert

Publikálás dátuma
2017.03.02. 06:05
Átírják a kartonokat - Fotó: Népszava
Új lendülettel ugrott neki néhány régi ügynek az egészségügyi államtitkárság. Ismét kormány elé viszik a kórházak pénzügyi szakembereinek kiszervezését, valamint a háziorvosi törzskartonok kötelező kitöltéséről szóló szabályozást.

Ha nem sikerült is Ónodi-Szűcs Zoltánnak létrehoznia az úgynevezett kancelláriákat, a kórházak gazdálkodását azért központosítja. Az államtitkár eredeti reformterve minden hat-nyolc kórház mellé rendelt volna egy-egy kancellárt, ők nemcsak a pénzügyekben, hanem a terület ellátásának újraszervezésében is lett volna feladatuk. Ez az elképzelés azonban a kórházi érdekvédőkön gyorsan elbukott.

Így ha a kórházak nem veszthették is el teljes önállóságukat, most a tervek szerint a pénzügyesek lesznek az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) alkalmazottai április elsejétől. Ez lényegében egyenlő a kórházak gazdálkodásának központosításával. Az intézkedés országszerte mintegy 900 dolgozót érint, ők továbbra is a kórházakba járnak dolgozni, munkájukat az intézmény gazdasági igazgatója irányítja, munkabérüket viszont a kórházfenntartó hivatal utalja. Lapunk úgy tudja: az átveendő 900 pénzügyes adminisztratív „kiszolgálására” a velük kapcsolatos munkáltatói feladatokra több mint 60 új munkatársat kell alkalmaznia az ÁEEK-nek.

A kormányzat e lépéstől azt várja, hogy átláthatóbbá válik a kórházak gazdálkodása, és ott helyben az intézmények működtetése olcsóbb lesz. A pénzügyesek munkabérét más forrásból, az ÁEEK kontójára finanszírozzák, így az a pénz, amit eddig a kórházak nekik fizettek ki a munkabéreikre, az intézményben marad, és azt az ellátásokra költhetik. (Információink szerint, kórház nagyságtól függően intézményenként 20-100 millió forint többlettel számolhatnak a betegellátók.)

A kórházak pénzügyi irányításának átszervezését az év elején a Magyar Idők szellőztette meg, a hírre a Magyar Kórházszövetség tiltakozott. Úgy vélték: ellehetetleníti a napi munkát, ha a minden beszerzési tételhez a kórházfenntartó engedélyét kell kérniük. Volt olyan kórházi vezető aki attól tartott, hogy e lépéssel gazdasági önállóságukat vesztik az intézmények. S míg a Magyar Kórházszövetség sikeresen buktatta meg a kancelláriák ötletét, a mostani tiltakozása úgy tűnik hasztalan, mert az előterjesztés elkészült.

Tavaly nyáron Éger Istvánnak, a Magyar Orvosi Kamara elnökének ellenállásán bukott el az államtitkárnak az a terve is, hogy a háziorvosok három év alatt mérjék fel a körzetükbe tartozók egészségi állapotát, és úgynevezett törzskartont készítsenek róluk. Ónodi-Szűcs Zoltán először a háziorvosoknak szánt évi tízmilliárdos juttatás kifizetésének egyik feltételéül szabta volna a feladatot. A kamara elnöke szerint viszont az államtitkár ezzel a lépéssel megszegte a neki tett szóbeli ígéretét. Eszerint ugyanis a kormány nem vár többletmunkát a havi 130 ezer forintos többlet juttatásért a háziorvosoktól. A törzskartonok kitöltése ellen más háziorvosi szervezetek is tiltakoztak, mondván: a kötelezően kitöltendő űrlap az orvosi kérdések mellett szociológiai kérdéssort is tartalmaz, illetve érzékeny családi adatokat firtat, s teszi ezt a válaszadó teljes beazonosítására alkalmas adatokhoz kötve. Éger István az ügyben végül Balog Zoltán humánminiszterhez fordult, aki végül a plusz feladat előírása nélkül kifizettette a háziorvosoknak a pénzt.

Azóta most vették elő újra és írták bele ismét egy kormány elé kerülő javaslatba, hogy a háziorvosoknak, a házi gyermekorvosoknak és a fogorvosoknak is mégis csak ki kell állítaniuk a törzskartont a betegeikről.

Szerző

Kioszt egy sallert az ENSZ a kormánynak

Ma tárgyalja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa azt a jelentést, amelyhez a szervezet emberi jogi főbiztosának jelentéstevője 2016 februárjában nyolc napon át vizsgálata a civil jogvédelem magyarországi helyzetét, a jogi, intézményi rendszer működését.

 Michel Forst már egy éve világossá tette: a civil jogvédőknek számos problémával kell megküzdeniük, és ezek leginkább az állam ellenséges magatartásának következményei. A Magyar Helsinki Bizottság a jelentés kapcsán kiemelte: a jelentéstevő nem az ENSZ alkalmazottja, hanem tiszteletbeli megbízatást lát el. "Független szakértőként szakmai alapokon és pártatlanul hoz döntést, és közvetlenül az ENSZ Emberi Jogi Tanácsnak, valamint a Közgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel".

A vizsgálat a civil jogvédők magyarországi helyzetének feltárását tűzte ki célul, nyilván nem függetlenül a megelőző évek botrányaitól. A jelentés most kiemeli: a magyar jogvédőknek egyre átpolitizáltabb közegben kell dolgozniuk, komoly nehézségekkel szembesülnek, megsértik alapvető jogaikat és szabadságukat, valamint azt a törvény adta lehetőségüket, hogy támogassák és megvédjék az emberi jogokat. A dokumentum felidézi az alaptörvény-alkotás folyamatát, s az azt követő jogalkotást, megállapítva: az alkotmányos változások fokozatosan eltávolították a végrehajtó hatalom jelentős fékeit, gyengítették az Alkotmánybíróságot, és lehetővé tették, hogy a kormány a korábbinál jóval nagyobb mértékű ellenőrzést gyakoroljon a bíróság, a média, a vallási szervezetek és a közélet egyéb szegmensei felett, közvetlenül vagy közvetve érintve az emberi jogokat is. Ezek összességében gyengítették a jól működő demokratikus rendszert - összegzi a dokumentum, mely külön kiemeli a sajtószabadság korlátozására irányuló törvényi változásokat, valamint az információszabadság szűkülését, és az egyesülés szabadságának gyakorlati ellehetetlenítését.

Egyértelműen megfogalmazza a jelentés, hogy az elmúlt években romlott a civil társadalom helyzete. A magyar hatóságok ugyanis igyekeznek korlátozni a civilek által végzett munkát és fokozni a civil szervezetek fölötti ellenőrzést olyan közvetett eszközökön keresztül, mint a finanszírozás vizsgálata, az adóügyi ellenőrzések, az új internet-törvények és az emberi jogi aktivisták megbélyegzését célzó médiakampányok. A jelentés részletesen kitér a Norvég Alap támogatásával működő civil szervezetek elleni támadásra és nyomozásra is. Egyértelmű - olvasható e tényfeltárásban -, hogy a kormány megsértette az ártatlanság vélelmének az elvét, amikor magas beosztású kormányzati tisztviselők nyíltan elfogult megközelítést alkalmaztak a kérdéses civil szervezetekkel szemben, és megbélyegezték őket a médiában.

A dokumentum szerint a kormányt kritizáló vagy emberi jogi aggályokat felvető emberi jogi aktivistákat megfélemlítik, és "politikai aktivistákként" vagy "külföldi ügynökökként" hivatkoznak rájuk. Az összegzés szerint a női jogok védelmében dolgozók, a romák, a homoszexuálisok jogait védők, az újságírók különösen nehéz helyzetben vannak, ahogy a menekültek jogait védők is. Őket rendszeresen fenyegetik, aminek oka a munkájuk erősödő "átpolitizáltsága" és megbélyegzése - áll a dokumentumban. "Tisztelnünk kell a civil társadalomnak a jogállamiság ösztönzésében és a hatáskörrel való visszaélés ellenőrzésében betöltött szerepét" - hívja fel a figyelmet a jelentés, amely szerint a kormánynak meg kellene szüntetnie minden olyan adminisztratív és jogi rendelkezést, amely korlátozza a jogvédők lehetőségeit, illetve megnehezíti a legális tevékenységeik gyakorlását. Az állami jogszabályokat összhangba kellene hozni a nemzetközi emberi jogi jogszabályokban vállalt kötelezettségekkel - javasolja az ENSZ jelentéstevője.

A jelentés felkéri a kormányt, az emberi jogok vonatkozásában egyértelműen húzzon határt a pártok közötti politikai viták és a civil társadalommal folytatott párbeszéd között, és ne mossa össze a kettőt azért, hogy aláássa a független szervezetek legitimitását és elnyomja a kritikus hangokat. A kormány valamennyi kritikát elutasító válaszaiban azt írta: az emberi jogok védelme ma is biztosított.

Szerző