A hazai lakhatási szegénységről készített vitaanyagban az a drámai megállapítás olvasható, hogy Magyarországon szociális és lakhatási válság van. Az Eurostat felmérése is azt mutatja, hogy Magyarországon sürgősen megoldást kell találni a lakhatással kapcsolatos problémákra. Az európai statisztikai hivatal egyik kérdése arra vonatkozott, hogy előfordult-e az adott háztartásban, hogy elmaradt a havi bérleti díj/törlesztő részlet/rezsi befizetése. A felmérés szerint Magyarországon több mint 2 millió ilyen háztartás van. Misetics Bálint szociológus az ATV Start című műsorában szerdán azt mondta: ez az arány jóval magasabb, mint akár Szlovákiában, Csehországban vagy Lengyelországban.
Az Átalakulás Intézet elemzése szerint hazánkban a hasonló gazdasági mutatókkal rendelkező többi közép-kelet-európai országhoz képest is kiemelkedően súlyos probléma a lakhatási szegénység. Például míg Magyarországon egymillió olyan ember él, aki pénzhiány miatt nem tudja megfelelően fűteni a lakását, a visegrádi országokban ez nagyjából a lakosság 5 százalékát érinti.
Szintén a hazai lakhatási szegénység kiemelkedően súlyos mértékét mutatja azoknak az aránya (15,5 százalék), akik súlyos lakhatási megfosztottságban élnek, vagyis olyan lakásban, amely túlzsúfolt, és ezen kívül a következő három lakhatási problémából legalább kettő érinti:
- nincsen fürdőszoba vagy vécé,
- beázik a tető,
- a lakás túl sötét.
A tanulmány ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szomszédos országok hasonló gazdasági teherbíró képessége is azt bizonyítja, hogy hogy a rossz lakhatási helyzetért nem elsősorban az ország szegénysége, hanem jórészt az elmúlt évek – illetve az elmúlt két és fél évtized – elhibázott és igazságtalan társadalompolitikája a felelős. Hozzáteszik, hogy a támogatások igazságtalan és társadalmi egyenlőtlenségeket növelő elosztása a rendszerváltás utáni időszak lakáspolitikájának a legfontosabb, kormányokon átívelő jellegzetessége. A lakásszegénység célzott csökkentése, a hajléktalanná válás megelőzése soha nem volt prioritása a lakáspolitikának, a fontosabb programokat alapvetően gazdaság- és népesedéspolitikai célok motiválták. A legjelentősebb lakáspolitikai programok szinte kivétel nélkül a lakástulajdon-szerzést támogatták, az ilyen típusú lakástámogatásokból pedig gyakran éppen a lakástámogatásra leginkább rászorulók maradnak ki
„Elsősorban nem a jobbhelyzetűek lakásépítését illetve lakásvásárlását kellene támogatni, hanem általában a lakhatás megfizethetőségét kellene javítani, különösen egy lakásfenntartási-támogatás bevezetésével, ami a rászorultság mértékével arányos módon támogatná a háztartásokat a költségeik fedezésében” – hangsúlyozta Misetics Bálint az ATV-nek.
