A magyar korrupció jobban teljesít

A kisemberek kis korrupcióját üldözi a hatalom, ám a politikai elit milliárdos csalóit megvédi az elszámoltatástól, s éppen erre bizonyíték a pártpolitikai célokra fölhasznált metróügyi OLAF-jelentés is – állítja Ligeti Miklós. A Transparency International (TI) jogi igazgatója szerint ma a kormány nem tűri az olyan korrupciót, amiből nincs közvetlen haszna.

- Miként lehetséges az, hogy felméréseik szerint a magyarok évről-évre súlyosabb problémának érzik a korrupciót, de az ilyen ügyletekkel hírbe hozott pártok támogatottsága alig változik?

- Az emberek politikai értékválasztását nem vizsgáljuk, ám azt látjuk, hogy van valamiféle erős hasadás a magyarok gondolkodásmódjában. Egyfelől a korrupciót szinte mindenki elítéli. Ugyanakkor, ha arról van szó, hogy mit tehet ellene az állampolgár, akkor el is tolja magától a felelősséget. Míg 2012-ben százból harmincan jelentették volna a korrupciót, addig mára ez húszra csökkent. Ebben a tekintetben már Ukrajna és Belorusszia szintjén van az ország.

- A félelem vagy a hatóságok lanyha fellépése magyarázza ezt a csökkenést?

- Magyarországon az a legsúlyosabb, legrombolóbb jelenség, hogy a korrupciónak nincs következménye. A rendszerváltás óta igazán nagy volumenű, a kormány, a politikai elit számára fájdalmas korrupciós ügyben nem született komoly ítélet. Például a Postabank ügyében 200 milliárd forintra teszik az eltűnt pénzt, ehhez képest a fő elkövető megúszta egy súlyosabb közlekedési baleset ügyében is enyhének tetsző büntetéssel. Az emberek teljesen életszerűtlennek érzik, hogy a bejelentésüknek lenne bármilyen hatása. Ez is tükröződik abban, hogy mára Magyarország az Unió egyik legkorruptabb államának számít, már csak Bulgária, Görögország és Olaszország áll mögöttünk, Románia pedig holtversenyben van velünk.

- Azért Romániában újabban tízezres tömegtüntetések vannak, mintha ott működne a társadalom immunrendszere.

- Tény, a holtverseny úgy értendő, hogy Magyarország korrupciós tekintetben romló tendenciát mutat, Románia viszont javulót. Ott ugyanis megszűnőben van a politikai elit által elkövetett korrupció büntetlensége. Ugyanakkor náluk is tovább dívik a keleties, baksis típusú vesztegetés.

- És milyen a magyarországi korrupció természetrajza?

- Magyarország kezd egyfajta irányított, vagy „fegyelmezett” demokrácia kialakulni, ahol a végrehajtó hatalom a társadalom minél több megnyilvánulását akarja ellenőrzi.

- A korrupciót is?

- Igen, a kormány nem tűri az olyan korrupciót, amiből nincs közvetlen haszna. Persze sikert értek el a rendőrök utcai korrupciójának visszaszorításában, és javult a kiskereskedelemben a számlázási fegyelem, bizonyos területeken tehát van némi tisztulás. Ugyanakkor éppen a rendőrség a jó példa arra, hogy míg a kisrendőröket a Nemzeti Védelmi Szolgálat folyamatosan „teszteli”, addig nem tudunk arról, hogy osztályvezetőnél magasabb beosztású hivatalnokra valaha is kiterjedt volna bárminemű vizsgálat. Azaz: míg a kisember korrupciójára lecsap a hatalom, addig a nagyember kisszerű korrupciójára nem.

- A nagyemberek körüli „furcsaságok” kapcsán évek óta visszatérő indok, hogy a „nemzeti tőkésosztály” felépítéséről van szó, azaz nemzeti érdek, hogy korábban a Közgép, most a Market Zrt. nyerjen egy-egy közbeszerzést. A nemzeti érdek felülírhatja a versenyt?

Fotó: Molnár Ádám, Népszava

- Azért az jól látszik, hogy Magyarországon az elit a „nemzeti” indoklással működteti a korrupciót. A nemzeti protekcionizmus idejétmúlt, korszerűtlen gondolat, azaz az indoklás, hogy „Magyarországon azért kell a nemzeti cégeket megerősíteni, mert különben az uniós juttatások az itteni, mondjuk német multikon keresztül visszacsorognak”, már önmagában jelzi, hogy a kormány nem a siker és a teljesítmény által dominált piacban gondolkozik. Másfelől a TI kutatásai is alátámasztják, hogy ezeknél a beruházásoknál valójában nettó pénzgyűjtés folyik, jellemzően az indokoltnál sokkal többet számláznak ki szolgáltatásokra és ez a többlet nem marad a gazdaságban, azt nem arra fordítják, hogy például több embert alkalmazzanak, hanem készpénzként kiveszik korrupciós járadékként.

- Ezzel magyarázható, hogy hazánkban az összes nagyobb beruházás végül többszörösébe kerül, mint ahogy tervezték?

- Az uniós forrásfelhasználást szabályozó törvények nagyjából megfelelőek és általában igazodnak a brüsszeli irányelvekhez. Ha csak a törvények betűjét nézem, Magyarországon működhetne akár a világ egyik legtisztább közbeszerzési piaca is. Azt pontosan még nem lehet látni, hogy például a stadionoknál vagy az úszópalotánál miből adódott a többletköltség. Azt ugyanakkor a TI vizsgálatai is kimutatták, hogy a jelenlegi közbeszerzési szabályok és az intézményrendszer általában nem képes gátat szabni az indokolatlan presztízsberuházásoknak és a túlköltéseknek. Ezt a négyes metró példája is mutatja, hiszen amíg volt pénz, addig katonatiszt módjára szórták. Arra a fel nem tett kérdésre nem lehet válaszolni, hogy hol vannak a "jövendő négyesmetró-beruházások". Lesz-e majd közvilágításügy, ahol egy kormányközeli cég egész városokat tudott sötétbe borítani közpénzből, vagy hogy lesz-e Dagály-gate? Most még nem látszik, kiderül-e valamikor, hogy ezek is jelentősen túlárazott beruházások voltak, hogy a döntéshozók összejátszottak-e a kivitelezőkkel, netán a szolgáltatások rossz minőségűek voltak.

- Lehetne nemzeti protekcionista alapon korrupciómentes gazdaságot létrehozni?

- Akár lehetne is, ha amellett, hogy a magyar cégeknek lennének bizonyos előnyei, például a közbeszerzésen többet nyomna a latba, hogy mennyi helyi alkalmazottja van a cégnek, alapvetően teljesítményalapon dőlnének el a közbeszerzések. És nem az lenne az egyetlen szempont, hogy a Közgép nyerjen és mondjuk ne a Strabag. Éppen a korábban kormánybarátnak számító, ám mára a hatalom kegyéből kiesett Közgép példája mutatja ugyanis, hogy az ilyen cégek erre a kis, magyar provinciális valóságra vannak teremtve, ha pedig a közpénzcsapokat elzárják, akkor nem tudnak versenyképesek maradni. A Közgéphez például öt éven át zúdultak az állami közbeszerzések, ám nem látjuk, hogy most, a körön kívülre kerülve, akár kis szereplőként, de a nemzetközi piacra lépne. Sok mérvadó közgazdász van, aki úgy látja: az utóbbi évtizedben bezúdult uniós pénzcunami nem mindenek felett jó, hiszen nem ösztönzött versenyre, hanem sokkal inkább ingyen pénz volt a vállalkozásoknak. Ha a cégek arra állnak rá, hogy nem versenytársakkal kell megküzdeni egy fair piacon, hanem az állami döntéshozók kegyéért versengenek az EU-s ajándékpénz elnyerésére, akkor a hatékonyság helyett idővel a lojalitás válik meghatározóvá a gazdaságban.

- Van prognózisuk arra, hogy az uniós pénzbeáramlás megszűnése után ez mit hozhat az országnak?

- Erre még senki sem tudja a választ. A 2004-től 2022-ig tartó szűk két évtized, amíg léteznek ezek a források, a magyar történelemben egyedülálló esélyt adott: korábban is voltak modernizációs időszakok, ám az ország sikeres, fenntartható fejlődési pályára állítására most nemcsak lehetőség nyílott, de finanszírozás is érkezett hozzá. Úgy néz ki, hogy Magyarország ezt nem használta ki. Nagy az ország forráslehívó képessége, ám ez kényszer is egyben: inkább költsünk el mindent, csak ne ragadjon be a pénzünk Brüsszelben. Ez még korrupció nélkül is komoly hatékonysági problémákat eredményezne.

- Azért az az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) négyes metró-jelentéséből is kiderül, hogy a hatékonyság hiánya és a korrupció kéz a kézben járnak. A TI hogy látja a négyes metró-ügyet?

- Ami eddig történt az szégyen. Szégyen, hogy annak idején ilyen súlyos összefonódásokkal terhelt projekt egyáltalán létrejöhetett, ahol sokszor egyazon személy volt a kivitelező és az ellenőrző, és állami döntéshozók céges lobbistaként tűntek fel. A kapzsiság összetalálkozott a rendkívül kaotikus, felkészületlen állami irányítással. Másfelől szégyen, hogy ezzel a helyzettel éveken keresztül nem tudott szembenézni az állam. Fontos ugyanis hangsúlyozni: az OLAF jóformán csupa olyan vizsgálatra hivatkozva írta meg a jelentését, amit a magyar hatóságok folytattak le. Az OLAF újra igazolta azt a szomorú feltételezést, hogy a magyar bűnüldöző szervek nem tudják feltárni az igazán magasra nyúló, politikai szálakkal rendelkező gazdasági-korrupciós ügyeket.

- Majd most megoldják: nemrég feljelentések özönét tette a Miniszterelnökség az ügyészségen.

- Kérdés, hogy miért kellett ezzel az OLAF-jelentéséig várni. Hiszen a magyar állam nyomozó szervei már évekkel ezelőtt lefolytatták a vizsgálatokat, csak a végső következtetéseket nem vonták le, nem kötötték össze a szálakat. Kérdés az is, hogy ez pusztán minőségi probléma volt-e - bár önmagában az is súlyos tünet, ha például a nyomozók és az ügyészek nem eléggé képzettek. Vagy esetleg valamilyen szakmán kívül eső, mondjuk politikai megfontolás játszott szerepet abban, hogy az ügyeket nem vizsgálták ki megfelelően.

- Más területen viszont annál inkább meglódult az állami gépezet: rövidesen benyújthatják a TI-t is érintő civiltörvény módosítást. Eddig milyen volt a viszonyuk a kormánnyal?

- Mindig kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedtünk. 2010 előtt még a Fidesz olvasta az akkori kormány fejére a mi megállapításainkat. Kormányra kerülve azonban elfelejtették a korábbi barátságunkat, és azzal vádolnak minket, hogy a 2010 előtti politikai garnitúra iránt vagyunk elfogultak, ami persze nem igaz.

- Jelenleg is futó együttműködéseik vannak a kormánnyal. Azokat lefújta már a hatalom?

- Nem. Igaz, a legfontosabb együttműködésből nem is tudna kifarolni a kormány. Az M6-os autópálya meghosszabbítására ugyanis úgy kapott sok száz milliárd forint uniós pénzt Brüsszelből, hogy azzal együtt megkapták TI-t is a nyakukba. Mi vizsgáljuk a gigaberuházásnál a teljes közbeszerezési folyamatot a kiírástól a lebonyolításig. Az ehhez szükséges együttműködés kielégítő, a bürokráciából fakadóan néhol kissé akadozik az ügymenet, de szándékos korrupcióra utaló jeleket nem láttunk. Régi tervünk, hogy a rendőrség szervezetének korrupciós kockázatait a testületen belülről kutathassuk, és most, együttműködve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, végre esély mutatkozik erre.

- Milyen civiltörvényre számítanak?

- Azt el tudom képzelni, hogy nemcsak a civil szervezetek átláthatóságát szigorítják meg, hanem valamiféle stigmatizáló címkét akarnak ránk aggatni, például hogy külföldi finanszírozású szervezet lennénk. Ez azért pikáns, mert a legnagyobb, külföldről finanszírozott szereplő az maga a magyar állam. A TI is Brüsszelből kapja a támogatása zömét, épp úgy, mint az ország, ahol élünk. Éppen ezért ennek a külföldi finanszírozás vádnak se teteje, se alja.