Hodorkovszkij Putyin bukására vár

Az orosz milliárdos, Mihail Hodorkovszkij a legnagyobb biztonságban és békében élhetne, még mindig tetemes a vagyona és számíthat a nyugati világ politikai rokonszenvére. Ő azonban a Putyin elnök elleni harcot választotta, pedig ezt a harcot már többször gyötrelmesen elvesztette.

Az egykori Yukos olajkonszern alapítója, Mihail Hodorkovszkij, akit évekig a leggazdagabb orosz oligarchaként tartottak számon, s aki politikai ambíciói miatt egy évtizedet töltött börtönben, ismét szervezkedik. Pedig miután 2013-ban az orosz elnök kegyelmet adott neki és Svájcba távozhatott, sokan azt hitték, egy életre elment a kedve attól, hogy Putyinnal hadakozzon. Gyorsan kiderült azonban, hogy sem ő, sem Putyin nem hajlandók felejteni. Moszkvában újabb és újabb ötletek születnek, hogyan lehetne őt a sarokba szorítani. Hol anyagi visszaélésekkel vádolják, hol azzal, hogy kártérítéseket követelő emberek meggyilkolását rendelte meg. Ezek a vádak azonban nem érhetik el a céljukat, a Nyugat védettségét élvező üzletembernek legfeljebb olyan kellemetlenségekkel kell szembenéznie, mint ami a dublini bíróság részéről is érte, amikor orosz követelésre évekre befagyasztottak 100 millió eurót a mágnás írországi bankszámláján. Tavaly decemberben aztán ezt a korlátozást is megszüntették.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Putyinra kilőtt nyilak célba érnek. Tűszúrások inkább ezek, de Oroszország első embere ezeket is nehezen tűri. Nem csoda, Hodorkovszkij ott alázza meg, ahol csak tudja. A Deutsche Wellé-nek adott nyilatkozatában tulajdonképpen leírta az elnököt, amikor azt mondta: mozgalma, a „Nyitott Oroszország” nem pazarolja az idejét és az erejét arra, hogy lerombolja Putyin hatalmát, mivel az e nélkül is viszonylag gyorsan véget fog érni. Mindezt azzal magyarázta, hogy az elnök kimerítette lehetőségeit, újat már nem lehet tőle várni. Egy New York-i tévéállomás riporterének úgy fogalmazott, hogy ha el is szánná magát Putyin a reformokra, akkor sem volna képes azokat keresztülvinni, mivel ezt a lehetőséget már elszalasztotta. Számára csak a lemondás marad vagy a szembenézés a vereséggel.

Hodorkovszkij úgy látja, a helyzet rosszabbodni fog, még az sem zárható ki, hogy megismétlődik a történelem, és váratlanul összeomlik a rendszer. Ezért fontosnak tekinti, hogy a fiatal politikusokat felkészítsék a cselekvésre, mert a rendszerrel együtt nem omolhat össze az ország is. A 2018-as választásokat eleve színjátéknak tekinti, nem pedig demokratikus folyamatnak. Nem is nagyon törődik vele. E helyett felvilágosító programokat pénzel, újságírókat tüntet ki becsületes írásaikért, nem törődve azzal, hogy azokat lehetetleníti el Oroszországban, akikre éppen számítani szeretne. Szinte nyilvánosan megjelöli azokat, akikre a hatalomnak oda kell figyelnie. Azt ugyanis, aki külföldről kap pénzt, eleve külföldi ügynökként kezelik.

Hodorkovszkij élete céljának tekinti, hogy támogassa a demokratikus erőket, a fiatal politikusokat, a polgári társadalmat. Mozgalma, a „Nyitott Oroszország” a régiókban aktivistákat toboroz váratlan belpolitikai fejlemények esetére. A Nyezaviszimaja Gazeta értesülése szerint a Moszkva-környéki részleg már a tizedik a sorban, s olyan nagyvárosokban van jelen, mint Moszkva és Szentpétervár, s olyan megyékben, mint a cseljabinszki, a tveri, az irkutszki és a rosztovi. A köztársaságok közül a Tatár, a Csuvas és a Baskir Köztársaságban tevékenykedik. A közeljövőben újabb részlegek nyílnak Nyizsnyij Novgorod és a Vlagyimir megyében, a krasznodari területen és az Udmurt Köztársaságban. A taglétszám igen szerény, az ezret idei célként tűzték ki, a párttá alakuláshoz azonban ez is elég lenne. Ezzel a lehetőséggel azonban Hodorkovszkij már csak azért sem kíván élni, mert pártját soha nem jegyeznék be. A jogvédelem, a jogászi segítség és az anyák, a gyermekek ügyének képviselete, ami leköti az energiáikat. 33 jogász segíti a munkájukat.

Nem mondanak le arról sem, hogy aktuális politikai ügyekben állást foglaljanak. Szentpéterváron például felléptek az ellen, hogy az egyház tulajdonába adják az Iszakievszkij székesegyházat. Az orosz birodalom nagyságát szimbolizáló, Nagy Péter emlékére épített műemlék múzeum körül kirobbant társadalmi vita politikai csatározássá vált, miután van, aki az egyházi tulajdonba adást a keresztényi értékek védelmében tartja fontosnak, mások viszont az egyháznak való behódolás újabb bizonyítékát látják benne. A Csuvas Köztársaságban az Internet szabadságáért akcióztak. Ufában a polgármester közvetlen megválasztása mellett kardoskodnak. 27 politikai elítélt családját támogatják anyagilag. A jövő évi elnökválasztásra a többi között azzal készülnek, hogy „Putyin helyett” elnevezésű szájtjukon keltenek hangulatot, arra szólítják fel az embereket, hogy nevezzék meg jelöltjüket az elnöki posztra. A polgármester választásokra is igyekeznek hatást gyakorolni a megfelelőnek tartott jelöltek támogatásával.

Hodorkovszkijnak a világról alkotott véleményére következtetni lehet abból, ahogyan az amerikai elnökválasztásokra reagált. Meggyőződése, hogy ha az Egyesült Államok, amelyre sokan a szabadság szimbólumaként tekintenek, feladja ezt a szerepét és begubózik saját problémái közé, akkor a világnak évtizedekre más példaképet kell keresnie, valószínűleg az eddiginél rosszabbat. Hodorkovszkij nem hisz Putyin és Trump egymásra találásában. A Politicónak adott interjújában elkerülhetetlennek mondta a két macsó konfliktusát.

Maradt egy lényeges kérdés, amit sokan feltesznek maguknak. Vajon milyen hatással van Hodorkovszkij az orosz társadalomra, amely börtönévei alatt teljes közömbösséget tanúsított iránta. A jelek szerint széles társadalmi bázisa továbbra sincs, követői egy szűk réteget képviselnek. Az államfő bukására felépített elképzelést pedig egyelőre nem támasztja alá semmi. Putyin népszerűsége töretlen, még azt is megengedheti magának, hogy elnézze Hodorkovszkij oroszországi szervezkedését.