A mostani rendszerben a kilencosztályos általános iskola bármilyen változata csak kárt okozna, ráadásul a kormányzat képessége arra, hogy ilyen jelentős, drága és szétsugárzó hatással járó változtatást átültessen a gyakorlatba, kórosan alacsony - reagált Radó Péter arra a hírre, hogy a kormány bevezetné a kilenc évfolyamos alapképzést. Az oktatáskutató lapunknak elmondta: noha az elképzelésnek vannak elméleti előnyei, a ma fennálló feltételek mellett, a magyar közoktatás jelenlegi állapotát tekintve egy ilyen átalakítás menedzselhetetlen zűrzavart okozna.
Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter pénteken jelentette be: a kormány elindul a kilencosztályos általános iskola irányába, erről a legutóbbi kormányülésen döntés is született. Állítása szerint abban még nincs egyetértés, hogy négyéves óvoda, ötéves alsó tagozat vagy 3+3+3 éves általános iskola lenne-e a jó megoldás. A miniszter megígérte: egy ilyen rendszer bevezetését "komoly társadalmi vita" fogja megelőzni, bármit is jelentsen ez - a kormány eddigi egyeztetési gyakorlatából nem az derült ki, hogy egy-egy valóban lényeges ügy kapcsán olyan nagy igényt tartanának a széleskörű szakmai és társadalmi konszenzusra.
A kilencosztályos iskola kérdése évek óta terítéken van, ám eddig jellemzően akkor dobták be, amikor valamiről el akarták terelni a figyelmet. Legelőször Pokorni Zoltán, a Fidesz egykori oktatáspolitikusa hozta fel 2011-ben, pont akkor, amikor botrányos változtatásokról, a tankötelezettségi korhatár csökkentéséről, illetve a szakiskolák közismereti óraszámainak karcsúsításáról szóltak a viták. Majd 2015-ben, amikorra bebizonyosodott, hogy az orbáni reformok a szakadék szélére sodorták a közoktatást, Rogán Antal egy vele készült interjúban említette, csak úgy mellékesen, hogy a Fidesz soron következő frakcióülésén erről a kérdésről is szó lesz.
Ezek után jogosan merülhet fel egyesekben, vajon most is csak egy újabb blöffről, egy gumicsontról van szó, amin újból elrágódhat a közvélemény azok után, hogy néhány nappal korábban a Magyar Tudományos Akadémia tudósai is rávilágítottak a közoktatás elmúlt években történt gyors minőségromlására, az egyre tarthatatlanabbá váló helyzetre, valamint arra, hogy sürgős beavatkozásokra lenne szükség?
Radó Péter szerint a helyzet most komolyabb. "Évek óta fontolgatják ezt, természetesen minden előzetes elemzés és tervezés nélkül. Tartok tőle, most, hogy politikai döntés is van, neki fognak látni" - mondta. Noha a kilencosztályos általános iskolai rendszer - nyugat-európai tapasztalatok alapján - több problémára is gyógyír lehetne, az oktatáskutató attól tart, a magyar kormány ez irányú tervei több kárt okoznának, mint hasznot. Úgy véli, a lengyel modell (lásd keretes írásunkat) követendő példa lehet, ám ahhoz, hogy azt az itteni körülményekhez igazíthassuk, más változtatásoknak kell megelőznie. Olyan változásoknak, amelyek szöges ellentétben állnak az eddigi oktatáspolitikai intézkedésekkel.
Radó szerint gyökeresen felül kellene vizsgálni a 2011-es köznevelési törvény által kialakított tantervi szabályozást, amely szinte semmilyen szakmai autonómiát nem biztosít az iskolák számára. De egy ilyen reform, ha valóban működőképessé akarják tenni, ugyanúgy megkövetelné az intézményi autonómia visszaállítását is, hiszen ez az iskolaszerkezeti beavatkozás minden oktatási szinten minden egyes iskolát arra kényszerítene, hogy gyökeresen újragondolja saját tevékenységét - Radó szerint az állam ezt nem képes megtenni az iskolák helyett. Tehát az iskolák szakmai, szervezeti és gazdálkodási autonómiájának helyreállítása hosszú távon is a sikeres reform előfeltétele.
Ugyanilyen fontos a finanszírozás kérdése, egy ilyen reformhoz ugyanis nagyon sok pénz kell, holott köztudott - és erre legutóbb az akadémikusok is rávilágítottak -, hogy az oktatás súlyosan alulfinanszírozott. "Nem csupán az intézményi kapacitások átrendezése kerül sokba, de a helyreállított intézményi autonómiához igazodva helyre kell állítani az eredményes és hatékony működéshez szükséges normatív finanszírozási rendszert. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy egy ilyen változtatást kizárólag felmenő rendszerben lehet bevezetni, de a kormányzat még egyetlen változtatással kapcsolatban sem tartotta be ezt a szabályt" - fogalmazott Radó.
A felmenő rendszerben történő bevezetésből következik, hogy egy ilyen súlyos beavatkozást csak több kormányzati cikluson keresztül lehetne végigvinni. Az oktatáskutató szerint szakítani kellene a kormányzat működését az elmúlt években jellemző erőpolitikával és a tervezés hiányát rögtönzéssel helyettesítő munkamódszerrel. "Egy több cikluson átívelő reform végrehajtása koalíció- és konszenzusépítést, nyitott konzultációt, valamint komoly szakértői háttérmunkát igényelne. Ezek nélkül ez a beavatkozás a kormányzat minden eddigi intézkedésénél több kárt okozna" - szögezte le.
Lengyelország 1998-ban kezdte meg a kilencosztályos iskola reformját, amelyre végül a 2000-es évek közepén sikerült áttérnie. ez előtt két fontos változás történt: egy liberalizáló és decentralizáló tantervi reform, valamint a kimeneti szabályozó rendszer megerősítése, az ezen alapuló vizsgák bevezetése hatodik és kilencedik évfolyam végén (a vizsgarendszer harmadik szintje a már korábban is létező érettségi vizsga volt). Ebben a rendszerben a hatosztályos iskolai kezdőszakaszt egy hároméves középiskolai előkészítő szakasz követi. A kezdőszakasz első három évében integrált tantárgyak vannak, a gyerekekkel egy tanító foglalkozik, vizsga nincs, csak szöveges értékelés. A kezdőszakasz második felében többtanítós, tantárgyakra épülő oktatás van, a diákok jegyeket is kapnak, végül kompetenciamérő teszten vesznek részt. A következő három év az "alsó középiskola", itt a tanterv, a követelményrendszer továbbra is egységes, a három évet egy központi vizsga zárja. Innen lehet továbbmenni a hároméves "felső középiskolába", vagy szakképzésbe. Az érettségiig ugyanúgy 18 éves korukban jutnak el.
