A bal és a jobb harca

Baloldali elemzők (Németh Péter, Kovács Zoltán) igen gyakran mondják: olyan intenzitású eseményzuhatagban élünk, hogy képtelenség az információkat feldolgozni, mert azonnal jön egy másik. A folyamat nem áll meg. Elvarratlan szálak káoszában létezünk. Petschnig Mária Zita tovább megy (Népszava 01.16.), mert azt mondja, hogy a főhatalom (Fidesz) irányítja és kézben tartja a közéleti témákat, amihez minden eszköze megvan. A baloldali elemzők lényegében felismerték, hogy a baloldal a főhatalom által diktált politikai események követésére, magyarázatára és kritikájára ítéltetett. Ez korlátozza a közös baloldali programalkotást, ami nélkül lehetetlen választást nyerni.

Az esemény-követésen túl fennmaradó kevés szellemi energia személyi torzsalkodásban kötődik le, s a személyi „ki kit győz le” küzdelem nem lehet túlzottan attraktív a választók megnyerésére. A jobboldal ezért igyekszik a baloldali ellenzéket a történések utáni kullogás és a személyi torzsalkodások kettős karanténjában tartani. Ebben a helyzetben a Fidesz felmutatja a magyar lélek pozitív vonásait, a nemzeti büszkeséget, a függetlenségi vágyat, a védőbástya szerepet, a kereszténységet és a családot, a baloldalnak meghagyja a negatív jellemzőinket, az „őrült” hatalomvágyat, a kozmopolitizmust, az egyéni önzést és legfőképpen a széthúzást. Az a politikai oldal pedig, amely megjeleníti rossz tulajdonságainkat, úgy általában nem kell a választóknak. már csak „öntudatból” sem.