Már az FBI nyomoz a WikiLeaks-leleplezések miatt

Kínos helyzetbe hozta az amerikai hírszerzést a Wikileaks. Ezúttal majd nyolcezer titkos dokumentumot tettek közzé, amelyekből kiderül, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egyik – kiberkémkedésre szakosodott részlege – betekinthet az okostelefonokba, s az okostévéken keresztül otthoni beszélgetéseket is lehallgathat. Az Apple már tett lépéseket, azt ígérik, rövidesen lezárnak minden biztonsági rést gyártmányaikon.

A WikiLeaks azt állítja, a kedden nyilvánosságra hozott 7818 weboldal és 943 csatolmány új leleplező csomagjuk első része, s folytatása következik. A leleplezés jelentőségét a Chelsea Manning által letöltött több mint 200 ezer titkos amerikai diplomáciai dokumentum, illetve az Edward Snowden által a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) tömeges titkos adatgyűjtéséről közzétett információkéhoz hasonlítják. A leleplezés a hackerek számára igazi csemege, noha a WikiLeaks szerkesztői a többszáz millió sornyi kódot nem tették közzé.

Egy, a New York Timesnak név nélkül nyilatkozó kormányzati illetékes szerint a dokumentumok valódiak, s volt CIA-alkalmazottak is megerősítették, hogy a WikiLeaks szerint az ügynökség kiberhírszerzési központjából származó anyagok hitelesek lehetnek. Az Ecuador londoni követségén rejtőző WikiLeaks-alapító, Julian Assange szerint „kivételes politikai jelentőségű" a leleplezés. A CIA nem kommentált, nagy erőkkel keresik, ki lehetett a kiszivárogtató.

Az egyik legmegdöbbentőbb állítás, hogy az amerikai hírszerzés képes betekinteni az Apple iPhone-jába és az androidos okostelefonokba egyaránt, annak ellenére is, ha Signal, Whattsap vagy Telegram programot telepítettek fel. Olyan programmal rendelkeznek, amely lehalássza a hanganyagot és az üzeneteket, még mielőtt a titkosított programok életbe lépnek. Amerikai szakértők szerint nincs bizonyíték arra, hogy ezeket az eszközöket amerikai telefonhasználók ellen is bevetették, a CIA-nek külföldi kémkedésre van felhatalmazása. Washington ismét magyarázkodhat a szövetségeseknek, mivel az is kiderült, hogy az európai, közel-keleti és afrikai lehallgatások központjául a frankfurti amerikai konzulátus szolgált.

A Vault7 néven emlegetett csomagot állítólag az egykor a washingtoni kormány alkalmazásában állt, volt hackerektől kapta meg a WikiLeaks. A jelentések szerint a CIA azokba a számítógépekbe is képes betekinteni, amelyek Microsoft Windows, vagy Linux operációs rendszert használnak. Az internetkapcsolattal rendelkező okostévékben is van olyan biztonsági rés, amelyen keresztül az otthonában is le tudnak hallgatni bárkit, akkor is, amikor a tévé látszólag ki van kapcsolva. Edward Snowden Twitteren azt üzente, a legkínosabb, hogy kiderült, az amerikai kormány felfedezi az okoseszközök biztonsági hiányosságait, de nem figyelmezteti a gyártókat.

Muníciót adhat az összeesküvés-elméletek kedvelőinek az egyik leleplezett program, az Umbrage (Árnyék) – írja a Wired magazin. Állítólag e program révén a CIA saját kutakodását úgy tudja álcázni, mintha valamely más állam hackerei, akár oroszok vagy kínaiak végeznék a kémkedést. Kiberbiztonsági szakértők szerint nem kizárt, hogy épp ez volt az újabb WikiLeaks-kiszivárogtatás célja, kétségbevonni az orosz hackertámadásokkal kapcsolatos állításokat. Amerikai hírszerzési illetékesek már korábban is azt állították, hogy Oroszország összejátszott a WikiLeaks portállal, orosz forrásból kapták tavaly a demokrata kampányt lejárató dokumentumokat.

Szerző

Kihívás az étkezés Calais-ben

Publikálás dátuma
2017.03.09. 06:32
Novemberben rendőri segítséggel számolták fel a Dzsungelt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THIERRY ORBAN
Különösen a kiskorú menekültek miatt aggódunk, hisz nekik nincs pénzük ételre. Ha mi nem adunk nekik enni, akkor az embercsempészek fognak. Nem mintha az éhenhalás nem jelentene nagy veszélyt, de félő, hogy olyan emberek kezei közé kerülnek, akik bántalmazzák őket – mondta lapunknak az észak-franciaországi Calais-ből egy holland önkéntes napokkal azután, hogy a város jelentős részén betiltották az ételosztást a menekültek számára.

„Kimerültség és rettegés. Az emberek úgy érzik, hogy sarokba szorították őket” – így jellemezte a calais-i menekültek között uralkodó hangulatot Renke Meuwese holland önkéntes, aki egy éve dolgozik a Refugee Community Kitchen és a Help Refugees nevű civil szervezetekkel. A férfi telefonon számolt be a Népszavának a nehézségekről, amelyekkel azóta kell szembenézniük, hogy a város jobboldali polgármestere betiltotta az ételosztást Calais egy részén.

„A döntésünk nem az ételosztás ellen szól, hanem a tömeges megmozdulások ellen, ezek ugyanis rendbontáshoz vezetnek, biztonsági és hulladékgazdálkodási problémákat vetnek fel. Azért döntöttem így, hogy ne alakuljanak ki újabb menekülttáborok Calais környékén” – idézi az AFP hírügynökség Natacha Bouchart polgármester szavait.

A Franciaországot Nagy-Britanniával összekötő Csatorna-alagút francia oldalán található város évek óta az Egyesült Királyságba vágyó menekültek egyik fontos állomása, az elmúlt két évben azonban rekordszámú menekült érkezett Calais-be, s idővel kialakult a Dzsungelnek nevezett, több ezer embernek átmeneti otthont adó menekülttábor.

A városvezetés hosszas huzavona után végül tavaly októberben ledózeroltatta az illegális tábort, s a műveletet nagy sikerként könyvelte el. A többségében közel-keleti és afrikai lakók egy részét ideiglenes menekülttáborokba szállították szerte az országban, ám brit sajtóértesülések szerint sokan heteken belül visszatértek Calais-be abban a reményben, hogy önerőből, a reménytelennek tűnő hivatalos procedúrát megkerülve eljuthatnak Nagy-Britanniába. A lapunknak nyilatkozó önkéntes, Meuwese szerint idén februárban ugrott meg jelentősen a visszatérők száma – becslése szerint 80 százalékuk 20 éven aluli, többségük kiskorú –, s ennek eredményeképp dönthetett úgy Calais polgármestere, hogy az újabb Dzsungel kialakulása előtt betiltja az ételosztást.

„Ki lettünk tiltva az ipari zónából. Pont ott nem oszthatunk ételt, ahol a legcélszerűbb lenne, így kiszorultunk a város szélére” – mesélte a holland férfi, majd hozzátette: a tilalom óta naponta mintegy 80 adaggal kevesebb ételt – többnyire rizst, curryt és salátát – tudnak kiosztani, mert „nehéz eljutni az emberekhez”. Ha beljebb merészkednek, az önkénteseknek számolniuk kell a rendőri fellépéssel, a könnygázzal és a gumilövedékekkel.

Calais-be tehát visszatértek a háború és szegénység elől menekülő emberek, hiába akarta a városvezetés a tábor felszámolásával együtt felszámolni a migrációt is. Az elkövetkező hetekben várhatóan még többen érkeznek, ugyanis az ideiglenes menekülttáborok közül több is bezárja kapuit. Ez esetben elvileg más intézményekbe irányítják az embereket, ám sokan inkább menekülőre fogják, ugyanis helyszíni beszámolók szerint számos táborban embertelen körülmények uralkodnak.

„Úgy bánnak velünk, mint a szamarakkal. Egy gyártelepen élünk, és lejárt szavatosságú kenyeret adnak enni” – számolt be a The Independent helyszíni tudósítójának egy 15 éves pakisztáni gyerek az Anemasse-i táborban uralkodó körülményekről. „Azt mondták, hogy elvisznek Nagy-Britanniába, csak legyünk türelemmel” – mondta a brit hatóságok által korábban tett ígéretről, amelyre sok gyermek hiába várt, noha a Dublin III rendelet és a Dubs-kiegészítés értelmében el kellett volna szállítani őket a szomszédos országba: vagy azért, mert a rokonaik már ott élnek, vagy pusztán azért, mert kísérő nélküli kiskorúak. A Dzsungel bezárása óta azonban a britek csak félezer gyermeket fogadtak be, s az év elején felfüggesztették a folyamatot, anélkül, hogy tájékoztatták volna az érintetteket. Pedig sokakat ezzel az ígérettel sikerült rábírni, hogy a ledózerolás előtt hagyják el a Dzsungelt, és menjenek az ideiglenes táborokba.

A menekültek azonban mostanra már úgy érzik, hogy nem számíthatnak egy kormány segítségére sem, így maguk próbálnak átjutni a Csatorna-alagúton. Meuwese szerint nem lehetetlen az átjutás. „Van rá némi esély, hogy sikerül. A menekültek gyakran kamionokra kapaszkodva teszik meg az utat. De annak is elég nagy az esélye, hogy nem jutnak át. Néhány hete egy gyerek esett be az egyik kamion alá. Nem élte túl.”

Drága lesz Londonnak a Brexit

Publikálás dátuma
2017.03.09. 06:31
A londoni parlament előtt gyakoriak a Brexit elleni tüntetések FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JACK TAYLOR
Drága lehet a brit kormány számára az Európai Unióból való kilépés. Brüsszel ugyanis 60 milliárd eurót követel Londontól. Theresa May kormánya hallani sem akar erről. A londoni törvényhozással sem egyszerű a kabinet dolga. Közel kétszáz év legnagyobb létszámú főrendi vitájának végén a brit felsőház törvénymódosítást fogadott el, melynek értelmében a Brexitről szóló tárgyalások végeredményét parlamenti szavazásra kell előterjeszteni.

Theresa May brit miniszterelnök ugyan az év elején azt közölte, véget ér az az időszak, hogy Londonnak nagy összegeket kell befizetnie az EU számlájára (11,5 milliárd euróval Nagy-Britannia a második legnagyobb nettóbefizető Németország után), ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Sőt, a következő években a britek várhatóan semmit sem takarítanak meg, épp ellenkezőleg. Mint a német Handelsblatt szerdai kiadásában írta, körülbelül 60 milliárd euróba kerülhet a Brexit Nagy-Britannia számára.

Brüsszel ezen követelésével rögtön a kilépésről szóló tárgyalások kezdetén előáll Michel Barnier, akit az EU bízott meg a megbeszélések lebonyolításával. Az Európai Bizottság szerint mindenekelőtt a válás anyagi részleteiről kell megállapodni a britekkel, csak ezután lehet szó egy új szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről. Uniós diplomaták úgy vélik, az EU intézményeinek vezetői is egyetértenek abban, hogy először a pénzről legyen szó, utána pedig az egyén témákról.

A Brexit-tárgyalások kapcsán az EU rendkívüli csúcstalálkozót tervez, amelyet április 6-án tarthatnak meg. Ennek persze feltétele az is, hogy a britek, ígéretüknek megfelelően, a jövő hét végéig aktiválják a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét, amely a kilépési folyamat elindítását jelenti. Erre azonban egyelőre nem lehet mérget venni. Theresa May egyelőre csak annyit közölt brüsszeli illetékesekkel, hogy március végéig indítják meg a kilépést.

Londonnak nagyon nem tetszik Brüsszel tervezett tárgyalási stratégiája. Liam Fox kereskedelmi miniszter úgy véli, az EU elképzelései „teljesen abszurdak”. Visszafogottabban értékelt a brit kormányfő szóvivője, aki elmondta, hogy szóba kerül a „brüsszeli számla” kérdése is. Ugyanakkor azt is értésre adta, hogy London nem kívánja elsietni a pénzügyekkel kapcsolatos kérdéseket. Egy a Handelsblattnak név nélkül nyilatkozó uniós diplomata úgy tudja, a britek csak a tárgyalások végén beszélnének a pénztől. „Őrültség lenne azonban, ha belemennénk ebbe” – fogalmazott.

Másodszor is betett a felsőház Theresa May kormányának
Egy héten belül másodszor maradtak alul a westminsteri parlamentben a választott képviselők az örökletes jogon vagy érdemek elismerése mellett kinevezett főrendekkel szemben. A kedd esti vokson a The Times napilap ismeretei szerint 1831 óta fennálló rekordot megdöntő számban megjelent lordok 336-268 arányban álltak ki amellett, hogy a Háznak „komoly” szerepet kell kapnia az EU-ból való kilépést lezáró tárgyalások befejeztével.
A kormány és a Lordok Háza között nincs alapvető nézetkülönbség. Theresa May mind a végső parlamenti jóváhagyással, mind a múlt heti módosítással egyetért, hogy biztosítani kell a már korábban a szigetországban letelepedett EU-állampolgárok jogait, ám nem szeretné, ha ezek a garanciák előre megbéklyóznák tárgyalási pozícióját.
Könnyen lehet, hogy mindez a demokráciával folytatott játéknak fog bizonyulni. Jövő héten ismét az alsóház elé kerül a rövid Brexit-törvény, és a honatyák várhatóan figyelmen kívül fogják hagyni a módosításokat. Amikor az ún. ping-pong során másodszor is szóhoz jut a Lordok Háza, várhatóan már nem fog akadályt görgetni a következő lépés, a királyi szentesítés elé. Ennek gyors megvalósulása esetén Theresa May betarthatja ígéretét és március vége előtt aktiválhatja a kilépést útjára indító 50. cikkelyt, és ezzel a két évre tervezett bonyolult alkudozási folyamatot.
A közel száz rebellis lord egyik legbefolyásosabbika, Lord Heseltine, egykori kabinetminiszter percekkel a szavazás után elvesztette kormányzati tanácsadói pozícióját, ismételten bizonyítva Theresa May kíméletlenségét. Margaret Thatcher nagy ellenfele „nem volt képes megtagadni önmagát”, még ha „szomorú” is kiakolbólítása miatt. David Davis, Brexit-ügyi miniszter “kiábrándítónak” nevezte a törvénymódosítás támogatását, mellyel a felsőház „nyilvánvalóan frusztrálni kívánta a kilépési folyamatot”, de jelezte, „ez nem fog megtörténni”.
Mindeközben tory nagyágyúk, legutóbb William Hague volt külügyminiszter fokozódó nyomást helyeznek az alsóházban viszonylag szerény, 17 mandátumos többséggel rendelkező kormányra, hogy a fix ötéves ciklusról szóló törvény visszavonásával hozza előre a választást, személyre szóló felhatalmazást adva ezzel Theresa May-nek, egyben kihasználva a Munkáspárt egyre katasztrofálisabb helyzetét. A kormányfő mindeddig ellenezte az elképzelést. 
R. Hahn Veronika (London)
Szerző