Még egyszer Máriáról

A média felemelte, a média szállítja a hírt a darabokra szaggatott életéről, családja biztonságáról. Nemcsak az ellenfeleihez, nemcsak a pártolóihoz, hanem a betegekhez is. Az erkölcsileg elfajzott emberhez is. Mert mi más jelző illetné azt a fideszes képviselőt, aki azt a gusztustalan megjegyzést tette, és most végre visszahívták a salgótarjáni testületből. Amúgy az egyszerű szemlélőnek, bizony jó lenne tudnia, mi működöt - működik - Sándor Mária körül. A politika, de melyik? A szakma, de melyik? Az emberek, de kik? Az egyéni érdek, de azt értelmes volt-e vállalni? Most senkit nem látok, aki a partszélre került embert segítené. És nem azok az ellenségei, akiket Mária annak hitt. Ki játszik itt kivel? Ki mozgatja a szálakat? Ki akarja, hogy ez a rémtörténet így folytatódjon? Hergelések és cukkolások, biztatások és lesajnálások. Nemrég ünnepeltük a Magyar Ápolók Napját, ebből az alkalomból megilletné Sándor Máriát a tiszteletet. Hogy jól csinált-e mindent? Jó emberekben bízott-e? Az ügyét jól szolgálta-e? Az ápolók ügyét jól képviselte-e? Erre többféle válasz lehet, és mindegyik meghallgatandó. De ebben az országban kezet emelni ápolóra, annak halálát kívánni nem lehet. És most minden politikus maradjon csöndben! A média is maradjon csöndben! A Facebookról a kommentelőt pedig jó volna örökre kitiltani!