Szórakozás helyett is térítenek

Létezik Magyarországon egy amerikai alapítású keresztény felekezet, amely egyetlen forintot sem fogad el az államtól, még az egyszázalékos adófelajánlásokat is elutasítja. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról van szó. Kevésbé szabatos, de ismertebb nevükön: a mormonokról. Az egyház misszionáriusainak szigorú, aszketizmusba hajló szabályoknak kell eleget tenniük.

Száz vidám fiatal fotója díszíti az egyház budapesti missziós irodájának falát: azoknak a mormon hittérítőknek a fényképei, akik Magyarországon szolgálnak, vagy a közeljövőben érkeznek hozzánk, hogy felváltsák társaikat. Túlnyomó többségük az Egyesült Államokból jön, de van közöttük angol, brazil, német, szerb és még egy ausztrál is – sorolja Szabadkai József, a misszió elnöke.

Ha valaki ilyen feladatra jelentkezik, jobban teszi, ha búcsút int a világi hívságoknak. A Misszionáriusi kézikönyv rendelkezései szerint mobiltelefon általában csak belső kapcsolattartásra használható, ugyanez érvényes a számítógépre is. Ja, és ne feledjük, hogy „kizárólag az egyház által létrehozott MyLDSMail.net, szűrőprogrammal ellátott szolgáltatást vedd igénybe!" Rendkívüli esetektől eltekintve az otthon maradt családtagokkal e-mailt váltani hetente egyszer lehet, telefonon beszélni évente kétszer.

A köznapi értelemben vett szórakozási lehetőségek a nullával egyenlők. Tévénézés nincs (kivételt képez a misszió elnöke, akinek illik tájékozódnia a világ dolgairól), tiltólistára került a mozizás és a rádiózás is. Olvasni csak az egyház által engedélyezett könyveket és folyóiratokat szabad.

„Kizárólag olyan zenét hallgass, amely összhangban áll elhívásod szent lelkiségével" – figyelmeztet a kézikönyv. A fülhallgató nem ajánlott, mivel „elszigetel téged a társadtól". És ezzel még nincs vége: „Nem csatlakozhatsz zenei csoportokhoz, sportcsapatokhoz, klubokhoz vagy hasonló csoportokhoz, és nem támogathatod azokat!"

A misszió tulajdonában lévő autók használata kiváltságnak számít, de ebből távolról sem következik, hogy a kiváltságosok kedvükre furikázhatnak: „A missziós járműveket kizárólag jóváhagyott célokból használhatod a kijelölt területeden belül. Maradj a megszabott kilométerkorláton belül!"

A rendszabályokkal az egyház azt szeretné elérni, hogy a misszionáriusok minél inkább Isten szolgálatára – jelesül: a térítésre – koncentráljanak. Az előírások természetesen az elvárt viselkedésre és az öltözködésre is kiterjednek. A misszionáriusnak olyan magatartást kell tanúsítania, hogy mindenki, aki látja, felismerje benne Jézus Krisztus képviselőjét. Ügyelnie kell a megfelelő beszédstílusra: „törekedj alázatra, méltóságra és egyszerűségre". Az eddigiekből talán az is sejthető, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nem hóbortos divatdiktátorok gyülekezőhelye: a ruházat „legyen konzervatív szabású, és nyújtson tiszta, elegáns megjelenést". A férfiak sötét öltönyt és nyakkendőt, fehér inget viselnek, a nők „legalább lábszárközépig érő" szoknyát. A névtábla kötelező kellék.

Szabadkai József, a halk hangon beszélő, örökké mosolygó missziós elnök elébe megy kérdésünknek: „Nem állítom, hogy az összes rendszabályt az első betűtől az utolsóig betartjuk, de törekszünk rá. Isten szereti a rendet, ebben hiszünk."

Az egyházat a 19. században alapították az Egyesült Államokban (lásd keretes írásunkat), a rendszabályok azonban jórészt későbbi korokban – az internetre vonatkozó korlátozások például egy-két évtizede – születtek. A kinyilatkoztatásként elfogadott útmutatások az egyház prófétaként tisztelt elnökétől származnak. Rajta kívül még tizennégy, arra érdemesnek tartott férfit tekintenek prófétának az egyházban.

A budapesti központot, ahol beszélgetünk, nem messze a Déli pályaudvartól, a XII. kerületi Hajnóczy József utcában hozták létre. A missziós irodán kívül kápolna és keresztelőmedence kapott helyet az új építésű házban, itt működik az egyház oktatási szervezete és a budai egyházközség is. A legfelső emeleten van a misszió elnökének „szolgálati lakása", amit Szabadkai József harmadmagával – feleségével és egyik gyerekével – vesz igénybe. A lakásfenntartás költségeit az egyház állja, és hozzájárul a megélhetéshez is, amúgy a tisztségért nem jár fizetés.

Az épületben nem látni keresztet, sem más vallási szimbólumot. „Egyházunk jelképe: a szeretet" – magyarázza a budapesti elnök, miért nincs szükség tárgyiasult formákra.

Az egyházi központ teljes egészében adományokból épült, a mormonok elvi okokból nem hajlandók semmiféle állami támogatást elfogadni. Még egyszázalékos felajánlásokat sem. Ebből adódtak is gondok – meséli Szabadkai József. A mostani kormány ugyanis a „bevett egyházi" minősítést összekapcsolta azzal, hogy az adott közösség jogosult adófelajánlások gyűjtésére. Külön tárgyalásokra volt szükség ahhoz, hogy a mormonok az egyszázalékos bevétel elutasítása ellenére megkapják az egyházi státuszt.

A misszionáriusok reggel fél hétkor kelnek, délelőtt tízig testedzést végeznek, vallási tanításaikat tanulmányozzák. Utána következik a térítői szolgálat. Utcán szólítanak meg embereket, lakásokba csöngetnek be, hogy minél többekhez elvigyék az „üzenetet".

Senki nem választhatja ki, hol szeretne missziós munkát végezni, erről az egyház dönt. Sokan úgy kerülnek ide, hogy előtte még csak nem is hallottak Magyarországról. A misszionáriusok a mormonok központjában, Salt Lake City-ben két hónapig tanulják a nyelvet, szolgálatuk két évig tart.

„Embert próbáló feladat" – így jellemzi saját munkakörét Szabadkai József. Telefonját állandóan bekapcsolva kell tartania, őt hívják, bármilyen rendkívüli esemény – betegség, baleset – történik. A lelki bajokat is ő próbálja meg orvosolni.

A hit ugyanis nem mindenkit véd meg a mentális zavarokkal szemben. Az idegen környezet, a nyelvi problémák könnyen kultúrsokkot, depressziót okozhatnak. Gyakran a térítés is stresszel jár. Tavaly például mintegy ötven ember keresztelkedett meg, ami azt jelenti, hogy a misszionáriusok tekintélyes részének kevés babér termett Magyarországon.

A budapesti missziónak Szabadkai József az első magyar születésű elnöke. Előzőleg ő is ellátogathatott Salt Lake City-be, ahol képzésen vett részt. Megbízása három évre szól, utána automatikusan fölmentik tisztségéből. „Voltak, akik elcsodálkoztak, hogy én kaptam megbízást erre a szolgálatra" – érzékelteti, hogy „az egyháztagok és Isten ítélete nem mindig esik egybe".

Szabadkai József évtizedeken keresztül meggyőződéses ateistaként élte az életét. Apja bányász, anyja háztartásbeli volt, nem kapott vallásos nevelést. Matematikát tanult az egyetemen. Már csak a materiális tudományok iránti elkötelezettsége miatt is furcsán nézett arra a professzorára, akiről úgy hírlett, hogy rendszeresen jár templomba.

Rendíthetetlennek hitt világnézeti meggyőződésében a gyermeknevelés során elszenvedett kudarcok ingatták meg. Katolikusnak keresztelt, vallását egyébiránt nem gyakorló felesége révén házasságkötésük előtt többször találkozott egy pappal. Később körülnézett más egyházaknál, még a krisnásokhoz is ellátogatott. „Nem pendítette meg a lelkemet egyik sem" – mondja.

Aztán szülővárosában, Pécsen véletlenül összefutott két mormon misszionáriussal. „Komoly szeretet" áradt belőlük. Először abszurdnak tartotta kérésüket, hogy imádkozzon valakihez, akinek nem hisz a létezésében, de amikor kipróbálta, olyan különös érzés vett erőt rajta, amit addig még sosem tapasztalt.

Baráti, befogadó közösségbe került. A legfőbb kérdés számára az volt, hogy az Istenbe vetett hit mellett megfér-e az a tudás, amit matematikusként felhalmozott. Arra jutott, hogy – igen. 1992 augusztusában találkozott a misszionáriusokkal, pár hónap múlva megkeresztelkedett. Alámerítkezett a felesége is, ma már mind a négy gyerekük az egyház tagja.

A pénzügyőrségtől ment nyugdíjba, ha letelik a hároméves budapesti szolgálati idő, visszaköltöznek pécsi házukba. Szabadkai József 34 évesen választotta magának ezt az utat, és nincs benne szemernyi kétség sem: megtérése óta egyetlen pillanat sem volt, amikor megbánta volna döntését.

Magyarország: 22 gyülekezet, 5 ezer tag

Az egyház saját adatai szerint a 22 magyarországi gyülekezet mintegy 5 ezer tagot számlál. A világon összesen megközelítőleg 16 millióan tartják magukat mormonnak, a missziók száma meghaladja a négyszázat, a misszionáriusoké a 74 ezret. Az egyház tanításait eddig egész pontosan 188 nyelven jelentették meg.

Angyal hozta A Mormon könyvét

Az egyházalapító Joseph Smith tízgyermekes farmercsaládban született 1805-ben, Vermont állam Sharon városában. Egyik vallás mellett sem kötelezte el magát. 1827-ben – a család ekkor már New York államban élt – látomása volt: egy angyal aranylemezeken adta át neki Mormon próféta könyvét, amely egy „másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról". A Mormon könyve Amerika őslakosairól és a feltámadt Krisztus amerikai prédikációiról szól.

A könyvet Moróni angyal, Mormon fia juttatta el Joseph Smith számára, és „utasításokat adott neki az ősi feljegyzésre, valamint arra vonatkozólag, hogy el van rendelve annak lefordítása az angol nyelvre". A Mormon könyvét Smith 1830 elején jelentette meg, áprilisban pedig megalapította új vallási szervezetét. A könyvet – más művekkel együtt – a mormonok ugyanolyan szentírásként olvassák, mint a Bibliát.

Az egyházban évtizedeken át engedélyezett többnejűséget a XIX. század végén betiltották. Szabadkai József elmondása szerint van egy ma is meglévő „ortodox irányzat", amely ragaszkodik a többnejűséghez, de ezt a néhány tízezer fős közösséget az egyház nem ismeri el.