Szombati 7-es - A lengyel hiszti

Lehet mondani, hogy Beata Szydlo lengyel kormányfő hisztizett egyet Brüsszelben. Emiatt aztán a „teljes egyetértés hiányában” 27 tagország által támogatott zárónyilatkozatot fogadtak el az Európai Unió állam- és kormányfői, ami így, konszenzus nélkül, nem tekinthető az Európai Tanács mint intézmény hivatalos dokumentumának. A lényeg azonban az: Angela Merkel embere, Donald Tusk az Európai Tanács elnöke maradt újabb két és fél évre.

A hiszti oka, hogy Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó PiS elnöke – maga a lengyel hatalom - szerint Tusk "megsértette a semlegességet, mégpedig radikális módon, nagyon élesen beavatkozott a lengyel ügyekbe ". Kaczynski a lojalitást hiányolja Tuskból, akitől lojalitást funkciójából adódóan csak az Európai Unió várhat el. Varsó előhozakodott a teljesen esélytelen Jacek Saryusz-Wolski EP-képviselővel, de hiába. A „lojalitás hiánya” Tusk és Kaczynski évtizedes ellenségeskedésére, politikai rivalizálására, sőt a PiS elnökének gyűlöletére vezethető vissza. A 2010-es szmolenszki tragédiára, amikor lezuhant a lengyel légierő repülőgépe, a megemlékezésre Katynba tartó Lech Kaczynski köztársasági elnökkel és a lengyel politikai osztály krémjével. A megemlékezéssel némi elégtételt is vettek volna Moszkván. Kaczynski pedig azóta sem tudja kiverni a fejéből az oroszok és Tusk állítólagos felelősségét ikertestvérének haláláért.

Tusk kivonult a lengyel belpolitikából az uniós színtérre, személye azonban továbbra is célpontja maradt a lengyel jobboldalnak. Az elnökség évei alatt az európaiság jelképévé vált a menekültkrízisben, Oroszország árnyékában és a Donald Trump által hozott globális bizonytalanságban. Tapasztalni is, Trump elnöksége arra kényszeríti az Uniót, hogy érzékeltesse: több gazdasági társulásnál, vámuniónál. Mintha most rákényszerülne arra, amit a liberális Amerika árnyékában eltunyulva elfelejtett: erős közösségként meghatározni önmagát.

A lengyel hisztit így érdemes látni és nem szabad túlértékelni. Nem részletezzük itt, hogy Trump első – később lemondatott – nemzetbiztonsági főtanácsadója, Michael Flynn az amerikai média szerint a török kormány lobbistája volt, aki nyomást gyakorolt kongresszusi politikusokra és munkatársaikra, indíttassanak nyomozást Fethullah Gülen Pennsylvaniában élő török hitszónok ellen, akit Erdogan török államfő a tavaly nyári puccskísérlet szervezésével vádolt meg. Nem részletezzük, hogy Scott Pruitt, az amerikai környezetvédelmi hivatal (EPA) új vezetője kétségbe vonja a globális klímaváltozást, hogy Steve Bannon stratégiai főtanácsadó szeretné elérni, hogy az Egyesült Államok mondja fel a párizsi klímaegyezményt. Nem részletezzük azt sem, hogy Hawaii, Washington és New York, majd Massachusetts állam is jelezte, megtámadja az elnök új menekültügyi rendeletét.

A demokrácia földjének eme politikai bizonytalansága, úgy tűnik, stimulálja Európát. Francois Hollande francia elnök és Jean-Marc Ayrault külügyminiszter óva intette a világ első számú cementgyártóját, a francia-svájci LafargeHolcim vállalatot, amelynek elnök-vezérigazgatója jelezte, cége részt venne az amerikai-mexikói határon emelendő, az illegális migrációt akadályozó fal építésében. "A Lafarge azt mondja, hogy nem politizál. Nagyon helyes, de emlékeztetek arra, hogy olyan államban élünk, ahol a vállalatoknak és az államnak is megvan a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi felelőssége" - mondta a külügyminiszter, és ilyet régen nem hallhattunk.

Bármit tartalmazzon is nagy általánosságokban a most a teljes egyetértés hiányában nem hivatalos uniós csúcsközlemény, lassan, de biztosan érik a kétsebességes Európai Unió létezésének elismerése. Jöjjön, aki gyorsabban, az elmélyültebb integrációval szeretne haladni, aki pedig nem jön, ne akadályozza azokat, akik a nemzetállamok fölötti föderális Európát látják, amely ráébred, hogy a világ globálissá lett - gazdasági, pénzügyi, menekültügyi, éghajlati, szegénységi és egyenlőtlenségi – gondjait csak globálisan lehet megoldani. A nemzetállamok laza szövetsége képtelen erre.

A Tusk körüli hisztit csitítani igyekezett Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter, amikor azt mondta, "ez egy elvesztett csetepaté, amely azonban mit sem változtat európai politikánkon". Maga Kaczynski pedig képtelenségnek nevezte, hogy Lengyelország ki szeretne lépni az EU-ból. "Természetesen nem tagadom, hogy csalódást okozott Orbán miniszterelnök úr magatartása, de tudatában vagyunk annak, milyen hatalmas volt a nyomás rajta" - tette hozzá.

A hatalmas nyomás azonban nem európai, hanem globális, és nemcsak Orbánra nehezedik, hanem sokkal inkább Kaczynskira, a visegrádiakra. Mert néhány hét és a Római Szerződés 60. évfordulóján az olasz fővárosban a magországok feltehetik a kérdést: ki tart velünk, uraim? Márpedig lengyelek nélkül nincs „laza uniós” visegrádi övezet, a magországokhoz nem csatlakozó Lengyelország lényegében ugyanúgy féllábú, mint amilyen életképtelen Magyarország; a szlovákok nem mondhatnak le minden sikerük kulcsáról, az euróról, a csehek pedig aligha választják a sápatag moszkvai napot a fényesebb brüsszeli helyett. Orbán pávatánca lassan véget ér, ha kimondják, elunták a bemutatót.

Szerző

Megnevelni

Most már eltakarodnak ... - kiáltottam fel, miután a kormánylap címoldalán is felbukkant az Origo előző napi lejárató sztorija a Momentum Mozgalom egyik aktivistájáról. A Juhász Pétert, Vonát vagy Spédert ért, „fele sem igaz” típusú támadások után az embernek már elég magasan van az ingerküszöbe, de amit a momentumos srác és családja kapott a Fidesz-pórázon tartott sajtótól, az nálam megint kiverte a biztosítékot. Különösen, hogy az egyetemista fiú szülei régi barátaim.

De vajon mit lehet tenni az olyan szemenszedett igazságokkal szemben, minthogy „a 22 éves, dúsgazdag, Oxfordban tanuló H. korábban egy internetes honlapot indított volna a diákok online tanulását segítendő, azonban a vállalkozásból nem lett semmi”. Dúsgazdag úgy lett, hogy a XIII. kerületi utcában, ahol lakik, magasak az ingatlanárak. Ám ez semmi, hiszen a srác két Soros Györgyhöz köthető szervezetnek is dolgozott már, segédkutató volt az általa alapította Közép-európai Egyetemen (CEU) és Berlinben a Global Public Policy Institute-nál (GPPI) volt szakmai gyakorlaton. A GPPI-ről az Origót idézzük: „ez a szervezet is erősen köthető Soroshoz, mivel a vezetője, Wolfgang Reinicke mondta el egy interjúban, hogy a CEU-n is végez kutatásokat. A beszélgetésben élesen bírálta egyébként Orbán Viktor miniszterelnököt.” S mivel a fiúk bűneinek eredetét az apáknál kell keresni, így a momentumos H. családja is sorra kerül: mindketten az MTA kutatói, ráadásul – közösségi oldala szerint – az apa „kedvence a 444”.

Előttünk áll tehát az új SZDSZ tipikus képviselője: magasan kvalifikált értelmiségi szülők, újlipótvárosi lakás, Soroshoz köthető és/vagy külföldi egyetem, intézmény képzésein/programjain való részvétel, utólag megbukott startup-cég alapítás - a sor tetszőlegesen folytatható. Egy kormánypárti olvasó ebből már tudja, kivel is áll szemben: magával a patás ördöggel. Akár az is elhitethető, hogy H. szervezte a baráti NATO-ország nagykövetségéről kiinduló, az Orbán-kormányt megdönteni szándékozó, s ehhez a jegybankot is felhasználó puccsot. (Egy következő cikkben pedig megemlítik, szüleinek népszavás barátai vannak.)

Most már tényleg eltakarodnak ... – ismételtem meg, amikor az egész sztori végigfutott a gyűlölet-félórákra szakosodott médialáncolaton. De már annyiszor megírtuk, eredmény semmi, és mindig van lejjebb – morogtam. Próbáljuk ki, hogy megdicsérjük őket, hátha ez sikeresebb lesz – javasolta bölcs kollégám.

Íme. Végre a kormánypárti sajtó is felismerte, hogy a Fidesz, illetve Orbán uralmára a legnagyobb fenyegetést a fideszes generáció saját gyermekei jelentik. Megfelelő családi és anyagi háttérrel rendelkeznek ahhoz, hogy több nyelv ismeretének birtokában eljussanak külföldi egyetemekre/kurzusokra, nem áll távol tőlük a cégalapítás, de ennek ellenére, vagy épp ezért akár aktív közéleti szerepvállalásra is hajlandóak. Tanulmányaiknak, nyugati tapasztalataiknak köszönhetően eltátott szájjal bámulják szüleik unortodox kormányzati ámokfutását, s nem értik a számukra természetes liberalizmussal szembeni kérlelhetetlen gyűlöletet. A szélsőjobbos ideológia meg sem érinti őket, urbánus neveltetésükből következően fontosnak tartják a művészetek, a kultúra, a sajtó függetlenségét. Nem a kormánypropagandából tájékozódnak, stb.

Ha ezek a tízen- és huszonéves fiatalok pártot alapítanak, márpedig úgy tűnik, ezt teszik, akár a miniszterelnök úr több kormányzati ciklusra vonatkozó álmait is meghiúsíthatják. Nem kellene ezeket a gyerekeket megnevelni? Vagy legalább egy kicsit lejáratni? Ugye, Ráhelnek nincsenek momentumos barátai?

Szerző

Szépelegni tilos!

Az életünk csupa piros lámpa. Most éppen „szépelegni” lett tilos. És „handabandázni”, valamint persze fűre lépni. Utóbbit még képes vagyok betartani, mert a füvet viszonylagos biztonsággal felismerem. A szépelgés és a handabanda bonyolultabb ügy. Lehet tudniillik, hogy handabandázni olykor mégis szabad, legalábbis a kiválasztottaknak, különben hová lenne az a sok szép hivatalos ünnepi beszéd! A szépelgésnek sem minden alfaja lett betiltva, bárki továbbra is szabadon rezegtetheti a baritonját a nők (gender tanok által fenyegetett) szent hivatását emlegetve. Addig sem jár el a keze, tiszta haszon az asszonynak.

Ami üldözendő, az az „emberi jogi szépelgő handabanda”. Veszélyezteti a biztonságunkat. A kiszolgáltatottság nem veszélyezteti, a szegénység sem, az ellátatlan betegek és a kórházi fertőzések direkt erősítik, de az emberi jogok, azok veszélyeztetik. A miniszterelnök mondta a határvadászok eskütételén. Nem engedhette útjukra őket enélkül, különben még bedőltek volna két vadászat között valamelyik szédelgő szépelgőnek.

Persze lányomnak mondom, hogy menyem is értse. Az intelem nemcsak nekik szólt, hanem mindnyájunknak. Mert olyan a magyar, hogy egy kis handabandával könnyű elkábítani. Már az sem tetszene egyesek kényes gyomrának, ha igaz lenne, hogy a mi hatóságaink is verik olykor a menekülteket. Ezért is kell jobban a nép szájába rágni, mi a tilos. Lassan annyi minden, a politikai korrektségtől a szabadelvűségen át a civil buzgólkodásig – ami ráadásul csupa elsőre jól hangzó dolog -, hogy ideje lenne egy új tízparancsolatban összefoglalni a tilalmakat. A régi úgyis elavult, elég csak arra a hülye „Ne lopj!”-ra gondolni.

A stramm határvadászok jól bírták a szónoklatot. Nem csodálkozom, amióta megnéztem az alkalmassági feltételeiket. Úgy kezdődik, hogy még azt sem tudják, merre van a határ, és rögtön 2000 métert kell tudniuk lefutni. Engem már ez is kikészítene, nem hogy az avató beszéd. A jelentkezési lap szerint kizáró ok az „önkontroll alacsony szintje”, a „túlzott agresszivitás”, az „alacsony felelősségtudat”. Még szerencse, hogy ilyen követelményeket a szónoklattal szemben nem állítanak, így a magas vendég beszélhetett kedvére.

Megdicsérte hallgatóságát, pedig még nem is tudhatja biztosan, tényleg képesek-e ellenállni az emberi jogi szépelgésnek. „Végvári vitézeknek” nevezte őket, ami abból a szempontból teljesen helytálló, hogy emlékszem az Egri csillagokból: a végeken küzdők nemigen kaptak rendes ellátmányt, általában se pénz, se posztó. Ez megőrzendő nemzeti hagyomány: nemrég láttam a képeket a határon szolgálók kukacos májkrémjéről.

A miniszterelnök atyailag fel is készítette őket a veszélyekre. A határ például tele van trójai falovakkal. Nem, kérem, ezek nem döglöttek, az egy másik beszéd volt a dakota lovakról. „Ostrom alatt állunk”, a falovak már a spájzban vannak, amiről persze a szépelgő handabandázók hallgatnak. Pedig „a migráns a terrorizmus trójai falova”. A karjukon a gyerek csak trójai facsikó. Sőt: nem elég, hogy a trójai migráns belsejében terrorista van, a terroristában ott lapulnak a brüsszeli összeesküvők, és mindennek mélyén ott van Soros. Ez már nem is szimpla trójai faló, ez egy trójai Matrjoska!

A ceremónián engedélyeztek egy kis lazítást is. Egy frissen avatott őrmester ott, a helyszínen letérdelve kérte meg arája kezét. Kicsit félek, hogy ez nem minősül-e szépelgésnek, de talán megússzák, mert a miniszterelnök a saját fb-oldalán is gratulált nekik. A fiatalember kedvesen felelt: „Hazámat szolgálom és a páromat!” Milyen kár, hogy ifjú kora miatt nem ismerheti a munkásőr-indulót, mely szerint a munkásőr egyetlen baja, hogy nincs három élete: „egyiket a párja kapja, másikat a pártnak adja, a harmadikkal egy a fegyvere”. Pintér miniszter, aki szintén ott volt, igazán eldúdolhatta volna. De azért így is szép volt, főleg néhány komment: „Szüljön az ifjú asszony egy tucat kis határvadászt!” „Sok kis készenléti utódot!”

Az ünneprontók csapata (ez lehet a handabanda-banda) a sajtóban értetlenkedett: mire az új harci készültség, amikor éppen nem sereglenek a menekültek. Semmit nem értenek az egészből. Nem a menekültek a lényeg. Kit érdekel, jönnek-e, úgyis továbbállnak. A migráns-téma arra jó, hogy kipróbálják rajta a minden másra is alkalmazható politikai módszereket. Le lehet mérni, mennyire működik a Sorosozás, az indulatokkal operálás, a zombivá változtatás, az erős vezérbe való kapaszkodás vágya. Nyilvános főpróba közönsége vagyunk: ha itt megtapsoljuk az emberi jogok és védelmezőik leszólását, akkor ez működhet máshol is, lehet belőle sikerszéria. Akkor handabanda lesz az is, ha valaki a szegények, betegek jogaiért emel szót. Akkor csak szépelgés, hogy nem volna szabad embereket megfagyni engedni. Hogy jobb, ha Fóton gyerekváros van, mint Mészáros Lőrinc újabb kastélya.

Régebben szokás volt, hogy a jelmezes főpróbára nyugdíjasokat ültettek be. Az ingyenjegyért cserébe persze illett tapsolniuk. Elkezdődött a főpróba, a darab az emberi jogok kivégzéséről szól. A szereplők egyelőre migráns-jelmezben. Tapsolhatunk nyugodtan, csak semmi szépelgés!

Szerző
Lendvai Ildikó, volt országgyűlési képviselő