Somfai Péter (Népszava, 02.28.) Az irigylésre méltó feledékenység c. jegyzetében fanyarul élcelődve megmondta: egyeseknek olyan nagy vagyona van, melyet az emberi értelem már-már nehezen tud átlátni, ezért nem tudnak teljes körű képet adni anyagi helyzetükről. Így fordulhat elő, hogy néhány oligarcha vagyonbevallásában "megfeledkezik" egy–másfél milliárd forintjáról. A politikai rendszerváltozás hajnalán Sárközy Tamás professzor azt mondta: a piacgazdasági rendszer nem lesz igazságosabb, mint a szocialista volt, csak más lesz. Ezért azt javasolta, hogy évente írjuk fel a vagyoni állapotunkat, de ezt a javaslatot figyelemre sem méltattuk. A magyar emberek szemében a vagyonnyilatkozat olyan okmány lett, amelytől úgy kell félni, mint az ördögnek a tömjénfüsttől. A gazdag azt mondja, senkinek semmi köze hozzá, a szegény meg azért húzódozik, mert szégyelli a szegénységét. Pedig a társadalmi igazságosságérzetünk azt diktálná, hogy egymás vagyoni helyzetével valamelyest mégis csak tisztában kellene lennünk. A társadalmi igazságosság e kérdésében jelenleg országos szintű a frusztráció, talán tényleg csak iróniával lehet szóba hozni. A vagyoni szétszakadás jelenlegi mértékéről bő negyed századdal ezelőtt sem a mai gazdag, sem a mai szegény még csak nem is álmodott.