Afrikában a fehér ember nem biztos, hogy turista. Lehet üzletember, misszionárius, segítő önkéntes és akár magyar is. Viszont jó, ha ismeri a helyi szokásokat. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szokásos turisztikai klubestjén szinte mindenről volt szó, ami azokat érdekelheti, akik olyan különleges helyekre vágynak, mint Uganda. Igaz, ma még nincsenek sokan, de aki meghallgatta Kiss Róbert Richárd személyes élményeit erről a csodálatos helyről, annak lehet, hogy kedve támadt a fekete földrész felfedezéséhez. Még az is előfordulhat, hogy hungarikumnak számító pálinkával kínálják. Persze nem szilvából. A jackfuit nevű, nálunk ismeretlen gyümölcsből kiváló és nagy mennyiségű pálinka készíthető. A helyiek szerint az ital kiváló.
Ahogyan az ugandai hangulat is az, bár a moszkítók bezavarhatnak a képbe. A világutazó újságíró a Magyar Afrika Társaság misszióival többször is járt már itt. A legtöbb helyen még nincs vezetékes víz és az áram is elmegy napokra, de mindez nem tudja elvenni a helyiek életörömét. Egy ország, ahol a gazdagságot már pár ezer dollár, vagy akár egy kerékpár is jelentheti, és ahol rettenetesen örülnek a hamuban sült pogácsának.
A természet csodaszép, a Nílusban vízilovak fújják a párát és vigyázni kell, nehogy oroszlánra lépjünk, amikor kiszállunk az autóból. Mindez – és még sok-sok egyéb – várja az utazót Ugandában.
