Előfizetés

Elemükben vannak a szerelmesek

Bóta Gábor- Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:46
Házibuliban játszódik a Vígszínházban a Szentivánéji álom FORRÁS: VÍGSZÍNHÁZ
Szent Iván éjjeléhez, a nyári napfordulóhoz, amikor legrövidebb az éjszaka, sok mendemonda kötődik, például az, hogy ilyenkor elemükben vannak a szerelmesek. A történészek a legpogányabb ünnepnek tartják, amihez világi és egyházi ünnepek egyaránt tartoznak. A hozzá kapcsolódó leghíresebb alkotás Shakespeare Szentivánéji álom című drámája, amit a Vígszínház mutatott be. A Pesti Színházban pedig, egy nap eltéréssel, Woody Allen híres filmjének, a Szentivánéji szexkomédiának színpadi változatát tűzték műsorra, amit nyilvánvalóan Shakespeare alkotása ihletett.

Házibuli lett a helyszíne Shakespeare Szentivánéji álom című darabjának, amit sokan ős buja, romantikusan varázslatos erdejéért, szerelmetes mesevilágáért kedvelnek. A Vígszínház új produkciójában azonban ennek inkább az ellenkezőjéről, az eldurvuló világról akar beszélni a tehetséges Junior Príma-díjas, Kovács D. Dániel, aki most rendezett először nagyszínpadon. Nem csupán az egyik mesterember, Stohl András megszemélyesítésében változik szamárrá, hanem a többiekből is előtör az állat. Bevadulnak. Durvák lesznek, sőt kegyetlenek. Meggyötörnek másokat. „Félre” szeretnek. Akit eddig imádtak, azt bántóan semmibe veszik, az eddigi utálat tárgya után koslatnak, de ez is inkább gerjedelem, fékezhetetlen ösztön, mint szép, lángoló szerelem.

Kovács D., akit a színikritikusok a legígéretesebb pályakezdőnek is megszavaztak, fiatal kora ellenére behatóan ismeri az élet sötét oldalát. Ezt már A heilbronni Katica előadásában is megmutatta, a Jurányi Házban, Kleist szövegében lévő tébolyult fantazmagóriákat is megvalósítva, egy úgy látványos előadásban, hogy alig használt díszletet. Színészekből is tud kifejező képeket szervezni a deszkákon, és rafinált világítással mindezt úgy megvariálja, hogy festői hatást kelt. Úgy tud elviselhetetlen durvaságokról, nyers indulatról beszélni, hogy közben költői, és esze ágában sincs elnyomni a szöveg áradását. A Pesti Színház nézőinek egy részét a Haramiák remek előadásával kihozza a sodrából, mert megint csak nem kapják meg az általuk igényelt érzelmességet, és Schiller szövege sem zengzetesen szavalva szólal meg, hanem nyersebben, kiélezettebben.

A vígszínházi Szentivánéji álom szelídebb ennél. Tán ez is az egyik baj vele. Nagyszínpadon már valószínűleg nem mertek felvállalni ilyen mérvű elvadultságot. Néha azért van helyes móka-bóka a kedves nagyérdemű kedvére. Az utóbbi években volt kurázsi, például az Istenítélet elementáris előadása esetleg felrázta, megviselte a publikumot, a Bűn és bűnhődés ugyancsak kínzó, vagy netán még monoton is, most azért már egy kicsit hátrébb az agarakkal. És ebből felemás produkció született, bár érződnek Kovács D. oroszlánkörmei, és az is, hogy jókora odaadással játszik a társulat. Eszenyi Enikő Pukként – így írják a Nádasdy Ádám fordítását használó, Závada Péter kiötölte mostani verzióban – nem bájos manó, nem pajkos csínytevő, inkább gonosz perszóna. Nem véletlenül okoz bajt, hanem roppant módon élvezi, hogy összekutyulhat mindent.

Eszenyi sérülése miatt bottal játszik, ezt is használja fenyegetésre, csaknem fegyverként. Afelől pedig kételyünk sem lehet, hogy Stohl képes megmutatni a lélek legmélyéről előtörő, pusztító indulatokat. Hegedűs D. Géza Gyaluként, akivel mindig kitolnak, olyan elképesztően bamba képet vág, úgy el tud árvulni, hogy az egyszerre nevetnivaló és szívbe markoló. A négy keresztbe-kasul egymásba habarodó, de kegyetlenné is váló fiatal szerepében pedig Szilágyi Csenge, Bach Kata, Orosz Ákos és Ember Márk megmutatják, hogy már nehezen jön létre felhőtlen szerelem. Valahogyan mindig belerondít a környezet, a cudar világ, ami nem kedvez a zavartalan turbékolásnak. Ezért nem annyira madárcsicsergősen romantikus a Szentivánéji álom, mint ahogy sokan visszanosztalgiázzák.

Szexkomédia veszteségekkel
„A szex oldja a feszültséget, a szerelem pedig okozza” – Woody Allen bölcsessége a Pesti Színházban

„A szex oldja a feszültséget, a szerelem pedig okozza” – Woody Allen bölcsessége a Pesti Színházban

Woody Allen 1982-es vígjátékának filmforgatókönyvére épül a Pesti Színházban bemutatott Szentivánéji szexkomédia egy orosz rendező Alesandr Bargman színrevitelében. A Vígszínház vezetése jól kitalálta a szentivánéji tematikát, vagyis a Vígszínházban Shakespeare, a Pestiben pedig Woody Allen interpretációja legyen műsoron.

Csakhogy rögtön az elején érdemes megállapítani, hogy bár valóban Woody Allen filmforgatókönyvét használják a Váci utcában (A színpadi változatot Kozma András fordításának felhasználásával Kern András, Perczel Enikő és Vörös Róbert jegyzi.) éppen Woody Allen teljesen unikális, laza, ugyanakkor önironikusan, maróan és önazonosan, filozofikus, mégis nagyon is szerethető hangja hiányzik legjobban az előadásból. A színpadi adaptáció követi ugyan a film cselekményét, de mivel markáns rendezőről van szó, az egész olyan mintha Woody Allen és Csehov kereszteződéséből létrejövő új értelmezést látnánk.

Itt ugyanis az egymás ágyába elkalandozó hősök, inkább tragikus, szánni való, esendő emberek, és nem olyan figurák, akiken szórakozni, vagy inkább nevetni lehet. A szituációk drámai súlya erősödik fel, sajnos a mélysége nem mindig, a veszteség azonban jól érzékelhető. Woody Allen bájos költőisége helyett kapunk egy másfajta költőiséget. Főként vizuális szinten, nagyszerűek ugyan a képek (díszlet: Anvar Gumarov, jelmez Pusztai Judit), néha olyan mintha egy másik filmet néznénk, vetítések is megjelennek az előadásban, ezek előfordul, hogy erőltetettnek hatnak, máskor például az előadás végén tényleg erősítik a látottakat.

A történet az 1900-as évek elején játszódik egy vidéki birtokon, ahol a kissé szórakozott, szabadidejében találmányain ügyködő Andrew és a nem éppen boldog felesége egy Szent Iván éji hétvégén fogadják vendégeiket. Ott aztán minden megtörténik, elszabadulnak a vágyak és szenvedélyek, párcserékkel tarkítva szinte mindenki kivetkőzik magából. Elhangzanak az előadásban a szinte már klasszikus mondatok, vagyis „a házasság a remény halála”, a szex oldja a feszültséget, a szerelem pedig okozza.” De ezek kissé üresek maradnak, ebben a mélyebbnek, komolyabbnak szánt adaptációból pedig ki is lógnak. Ami viszont határozottan működik, az, amikor a különböző kisebb szerepeket fiatalok, egyetemisták játsszák. Szinte bármit megformálnak, embert, állatot, tárgyat, mindent, amit épp kell. Az egyik legszebb jelenete az előadásnak, amikor az erdőben az egyetemista Réti Nóra lepkeként egy csodás orosz dalt énekel. A többiek pedig kergetik őt, ez tényleg szép költői kép.

Andrew-t a filmben Woody Allen játszotta, itt Seress Zoltán alakítja. Seress leginkább a figura kisszerűségét mutatja meg, mintha egy Platonov, vagy Ványa bácsi lenne, akinek az igazi vágyait nem sikerül beteljesíteni, hagyta elúszni az élet nagy pillanatait. Az általa felfedezett szellemdoboz működésének sem tud már igazán örülni. Hegyi Barbara Andrew feleségeként túlságosan különválasztja a nő boldogtalan énjét, a boldogságot mégis mindenáron megtalálni akarótól. Kern András nincs könnyű helyzetben, hiszen ő aztán anyanyelvi szinten beszéli Woody Allen nyelvét. Nyilván azt is észrevette, hogy a rendezőnek ezzel az előadással más szándékai is vannak, ettől aztán az ő professzora sem találja igazán a helyét az előadásban. (Újra néztem a filmet, és újra rácsodálkoztam mennyire szenzációsan szinkronizálja Kern Woody Allent.) Péter Kata Ariel, vonzó és a helyét kereső nőiességét mutatja meg. Bata Éva és Telekes Péter pedig a nevettető túlrajzolt jelenetekben vannak leginkább elemükben. Andrew végül azt mondja: rájött, a szerelem kiszámíthatatlan, talán ezzel a váratlansággal, kiszámíthatatlansággal maradt leginkább adós az előadás.

Morcsányi Géza - „Akkor legyen béna a karod"

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2017.03.13. 06:45
„Olyan vagyok a vásznon, amilyen szoktam lenni” – mondja Morcsányi Géza a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáról
Morcsányi Géza az új magyar filmsztár – adta hírül egy internetes portál azután, hogy Arany Medvét kapott Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje, melyben az ismert könyvszakember és színházi dramaturg a főszerepet játszotta Borbély Alexandra mellett. A Magvető Kiadó volt igazgatója élete nagy élményének mondja a filmezést, de továbbra is a színházat és a kiadót tekinti munkája színhelyének.

- Mit szól, hogy filmsztárrá lépett elő?

- Semmit. Nem is gondolnám, hogy az lennék. Ennek a címkének amúgy sincs jelentősége. Az volt a fontos számomra, hogy mit szól a közönség a filmhez. Vajon nem kell-e számot vetnem azzal, hogy az én amatőrizmusom miatt nem lesz sikere, ez volt a kérdés. Az első találkozásom a közönséggel Berlinben ezt a kételyt a háttérbe szorította.

- A fesztiválon lelkes ovációval fogadták a nézők a filmet. Ez elsöpörte az aggodalmát?

- Utána abban reménykedtem, hogy ugyanolyan sikere lesz a filmnek itthon is. Azért drukkoltam, hogy ez a nagyon értékes és fontos alkotás minél több emberhez eljusson, minél több néző lelkét és agyát mozgassa meg. Nem akarom elkiabálni, de a filmesek számára oly fontos első hétvége sikerét tekintve minden ok megvan rá, hogy derűsen nézzek az elkövetkező hetek elé.

- Az első adatok szerint az első napokban ötezer jegyet vettek meg a Testről és lélekről előadásaira, ez ok az örömre. Mit tapasztalt az ország nagyvárosaiban rendezett bemutató-körúton?

- Pécsen vettem részt Enyedi Ildikóval és Muhi András producerrel egy közönségtalálkozón. Egy kis művész moziban volt a vetítés, és ugyanaz a szívhez szóló és nagyon meghitt siker fogadta a filmet, mint Berlinben, a világpremiert követő estén, egy kis művész moziban, a német nézők körében. Egy barátnőm mesélte, aki épp akkor látta a pesti Puskinban, hogy ott is tapssal fogadta a nézősereg a filmet. Ez nagyon fontos és kedvező jel.

- Lapunknak adott interjújában Enyedi Ildikó azt mondta, a karizmája miatt választotta Endre szerepére, s ön megtalálta magában Endrét, a különös szerelmesfilm férfihősét. Ezután hiába kérdezte egy-egy dialógról, nem volt hajlandó Endréből visszalépni dramaturggá.

- Ha sor került is ilyenre, önkéntelenül hárítottam magamtól, hogy dramaturgként szerepeljek ebben a felállásban. Nekem éppen az jelentett örömforrást, hogy szereplőként önfeledten létezhetek. Az egészen más szint, ahol az ember azt figyeli, vajon egy mondat jó lejtésű-e, jól lehet-e mondani, passzol-e a szereplő jelleméhez. Ildikó egy pont után megérezte bennem ezt az önfeledtséget. Még az is lehet, hogy ő sugallta. Rendezőként olyan ideálisan működött, hogy már hajlamos vagyok arra is gondolni, hogy az ő mesterterve szerint zajlott az is, ami kint a büfében történt. Az a sugallat, ahogy ő elgondolta és jónak látta a dolgok menetét, nem csak Borbély Alexandrára és rám, mint a történet főszereplőire vonatkozott, hanem minden egyes szereplőre. És nagyon jól hatott mindenkire.

- Sok néma, szavak nélküli jelenete van. Magába forduló, tűnődő pillanatok. Hogy állította elő ilyenkor Endrét?

- Ezek a pillanatok könnyebbek voltak, mint amikor beszélnem kellett. Filmen beszélni, egy mikroporttal valahol a ruhádba rejtve olyan akadály, amihez nem volt szaktudásom. Az én civil dikcióm, civil artikulációm olyan, amilyen, tehát a néma jelenetek a dilettantizmusom felől nézve könnyebbnek tűntek.

- Milyen volt önmagával találkozni a vásznon?

- A forgatás alatt igyekeztem a közelébe sem kerülni a monitornak. Nem akartam látni magam. Egy utószinkron-felvételen estem át a tűzkeresztségen, végül is komolyabb megrázkódtatás nélkül. Azután jött egy hullámvölgy. Azt gondoltam, nem fogom megnézni soha ezt a filmet. Ráadásul belebotlottam a YouTube-on egy régi Esterházy-felvételbe, amin én is látszottam pár másodpercig. A szokásos helyzet: a civil szereplő viszolyogva látja-hallja magát, mert úgy érzi, suta és béna. Aztán megértettem, semmi szín alatt nem tehetem meg Ildikóval, hogy amikor elkészült az alkotás, a saját szorongásom miatt ne nézzem meg. A feleségemmel elmentünk egy stábvetítésre. Ahol aztán az ő jótékony kisugárzásának is köszönhetően semmi borzalmas nem történt. Láttam az arcán, hogy magával ragadja a film. Kedvező volt a verdikt: olyan vagyok, amilyen szoktam lenni, nincs a filmbeli megjelenésemben semmi hamis.

- A bal keze bénasága a filmbeli szerepében bravúros. Hajlamosak vagyunk valóságnak hinni, pedig kutya baja a karjának. Fárasztó lehetett.

- Még mindennek a kezdetén Ildikó próbafelvételre hívott a lakásába. A szituáció szerint éppen hazaérkezem. „Tudod mit”, mondta akkor, „legyen a bal karod béna.” Hangsúlyozni akarta Endre esendőségét, roncsoltságát, arra találta ki a bal kar bénaságát. Nekem pedig önkéntelenül jött a kacska kéztartás. Később gyógytornász is segített néhány apróságban, például eltalálni a másik vállam tartását. Egy idő után már természetes volt, de azért egy-két jelenetet meg kellett ismételni, ha úgy lendült a karom, ahogy nem lett volna szabad. Elismerésnek vettem, amikor egy vetítés után valaki megjegyezte, régóta ismer, s nem is tudta, hogy béna a karom.

- A hangos filmsiker nem tolja háttérbe, hogy ma a Líra Könyv Zrt. kiadói igazgatójaként több kiadó munkáját fogja össze, az előző húsz év alatt pedig a Magvető vezetőjeként csúcsra járatta a magyar irodalom legjavának kiadóját. Mit gondol ma a könyvszakma helyzetéről, mi lesz az Alexandra könyvhálózat bedőlésének következménye?

- A piac korrigálja azt, amit korrigálni kell. Elkönyvelünk veszteségeket, különösen fájdalmas, hogy lesznek például fordítók vagy szerkesztők, akik nem kapják meg a pénzüket. De a túltermelés csökkenése egészséges folyamat lesz. Remélem, a könyves szakma ugyanúgy élni és virágozni fog, ahogyan a rendszerváltás óta, a privatizáció óta él és virágzik. Márpedig a szépirodalomnak is ez a legjobb.

- Húsz évig vezette a Magvetőt, ez idő alatt a kiadónak lett egy Nobel-díjas szerzője Kertész Imre személyében, és rengeteg egyéb díjat nyertek a szerzőik. Két éve nem a kiadót, hanem a Líra kiadói csoportját vezeti. Mi újság azóta a Magvetőnél?

- Dávid Anna igazgató biztos kézzel és nagyszerű érzékkel irányítja. Ez nekem nagyon fontos, borzalmas lett volna, ha nem így alakul. Boldogan látom, továbbra is sikeresek a könyvek, az új szerzők is ígéretesek, akiket már nem én hoztam. Dávid Anna vezetése alatt is az a legfőbb kritérium, hogy a minőség hozza össze a kiadó szerzőit. Meghalt ugyan két nagy alakja a kortárs magyar irodalomnak, Kertész Imre és Esterházy Péter, de a kiadó szerzői között ott a többi „nagy öreg”, Bodor Ádám, Spiró György, Krasznahorkai László, Nádasdy Ádám. És akkor Takács Zsuzsát, Rakovszky Zsuzsát, Tóth Krisztinát még nem is említettem. És az írófejedelmek mellé érkeznek a fiatal tehetségek.

- Hogy áll a magyar irodalom új szerzőkkel?

- Remek új tehetségek vannak a porondon. Ezért mondom, hogy nem kell jajveszékelni az Alexandra miatt. Versenyeznek a kiadók az első kötetes novellistákért, meg az elsőkötetes költőkért is! Akkor miről beszélünk?

- Bemutatója volt a napokban. Shakespeare a Radnóti kicsi színpadán?

- Valló Péter, az előadás rendezője szokta mondatni, hogy ez a trend mostanában. A komolyabb, tartalmasabb, olykor hatalmas szereplőgárdát mozgató színdarabok, Shakespeare-mamutok egyre kisebb helyekre szorulnak. De azért a Téli rege egyáltalán nincs rossz helyen a Radnótin. Mikor belevágtunk, tudtuk, istenkísértő vállalkozás. De frappírozott bennünket, hogy ez a ritkán játszott, szabálytalanságában is lenyűgöző Shakespeare-darab hogyan tudja megszólítani ma a közönséget. Az első néhány előadás után úgy érzem, a megszólítás sikerült.

- Mit válaszol, ha felkérik egy újabb filmszerepre?

- Nem is értem, mit kérdez.

Hétszázmillió Schindler listájáért

A nagyközönség előtt főként a filmből ismert Schindler listáját 2,4 millió dollárért (nagyjából 700 millió forintért) a történelmi ritkaságokat árusító Moments in Time aukciós oldalon hirdették meg. 

A dokumentumon 801 zsidó származású férfi neve szerepel. Schindler a gyárában alkalmazta őket, hogy elkerülhessék a haláltábort.