- Az Üllői úti mérkőzés 14. másodpercében hátrányba került a Haladás. Ugyan nem róható fel kizárólag Önnek a vendéglátó vezetőgólja, mégis érdekelne: pályafutása során előfordult már, hogy hasonlóan korán a kapuba kellett nyúlnia a labdáért?
- Nem emlékszem rá, hogy lett volna hasonló. Ez is része a futballnak. Nem egyszerű 1-0-ról kezdeni egy mérkőzést, mégis úgy hiszem, hogy a csapattársak küzdöttek, hajtottak, egyszóval mindent megtettek annak érdekében, hogy jó eredménnyel zárjunk a Ferencváros vendégeként. Ha úgy vesszük, a második félidőt megnyertük 1-0-ra, ami pozitívum, ez azonban a végeredményen nem változtat, a Fradi kapta a pontokat.
- A budapestiek második gólját korábbi válogatott csapattársa, a jelenkori magyar labdarúgás egyik emblematikus figurája, Gera Zoltán szerezte büntetőből. Milyen érzés volt azzal a játékossal szemben állni, akit a nagyon is ismer?
- Zolival különböző szituációkban már elég sokszor álltunk egymással szemben, így jól ismerjük egymás gondolkodását. Próbáltam mindent megtenni, amit lehetett abban a szituációban, ezúttal viszont túljárt az eszemen. Pedig tudtam, hogy valamelyik oldalra, az oldalhálóhoz célozva fogja helyezni a labdát, csak az irányban tévedtem.
- Amikor a Ferencváros játékosai az öltözőfolyosón egymás között értékelték a budapesti 90 percet, valamelyikük jól hallhatóan kiemelte a vendégcsapat friss, fiatalos kapusát. Azt a kapuvédőt, aki az Európa-bajnokság után sérülés miatt alig védett az ősszel, tavasszal viszont újra helyet követelt magának a szombathelyiek kezdőcsapatában. Hogy van most Király Gábor?
- Ősszel volt egy elég komoly sérülésem: a Videoton elleni mérkőzésen a combközelítő-izom leszakadt a csontról, ez nehezen gyógyult meg. Ilyen előzmények után a téli alapozást szerencsére probléma nélkül megcsináltam: nem kellett edzést kihagynom, fizikailag pedig teljesen rendben voltam. Törést csak az okozott, amikor februárban az egyik, műfüves pályán lejátszott edzőmérkőzésen meghúzódtam, akkor 4 napig kimaradtam a munkából, pontosabban könnyített tréningeken vettem rész. Utána viszont tudtam folyamatosan edzeni, s elmondhatom: most jó erőállapotban vagyok.
Szombathelyi mez és mackó FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SZIRTESI LÁSZLÓ
- Hazai és nemzetközi rutinja elvitathatatlan, 40 fölött pedig szinte mindent látott már a futballpályán. Manapság is ugyanúgy készül napról napra a Haladással, mint a klub többi labdarúgója, esetleg Önnek időnként az is megengedett, hogy néha kihagyjon egy-egy tréninget?
- Továbbra is ugyanúgy edzésben vagyok, mint a csapattársaim. Ugyanúgy velük együtt készülök a következő feladatokra – ez hasonlóképpen működik, mint korábban bármikor.
- Miközben a Haladásra csütörtökön még vár egy korábban elmaradt bajnoki mérkőzés bepótlása, a többi együttes számára átmenetileg szünet van, hiszen a válogatott megfelelő felkészülésének érdekében nem lesz forduló a hétvégén. Nem furcsa Önnek, hogy pihenhet, mert már nem tart a Portugália ellen Telkiben készülő kerettel?
- Egyelőre csakis arra koncentrálunk, hogy jó eredményt érjünk el csütörtökön a Vasassal szemben, hiszen győzelem esetén javíthatnánk néhányat a jelenlegi pozíciónkon. Ezt követően egy hosszabb, 10-14 napos pihenő következik – számomra az, hogy én már nem vagyok a válogatottnak a tagja, már múltidő.
- A kontinenstornán viszont még a csapat oszlopos tagjaként élte át a Portugália elleni, 3-3-ra végződő mérkőzést. Noha a következő találkozó bizonyosan más lesz, mint a nyári volt, Ön szerint a március 25-i világbajnoki-selejtezőn is van esély hasonlóan jó eredményt elérni?
- Ez több tényezőn múlhat. Figyelembe kell venni, hogy az Európa-bajnokságon semleges pályán játszottunk a portugálok ellen, most viszont Portugáliában lesz a mérkőzés, így valószínűleg a népesebb szurkolótábor is a hazaiakat fogja támogatni. Ennek ellenére bízom a srácokban, s abban, hogy egy megfelelő felkészüléssel megnehezíthetik a vendéglátók dolgát. Akár egy meglepetésre is képesek lehetünk.
- Egy hete hétfőn volt a három szombathelyi klub első idei kapus-konzultációja, amelynek keretében tavaly óta az Ön szakmai felügyelete mellett (is), a Király Sportlétesítményben tartanak tréningeket tehetséges fiataloknak. Milyen pozitívumokat tudna kiemelni a programmal kapcsolatban?
- Ez a program szeptemberben indult, a Haladás VSE, az Illés Akadémia és a Király Szabadidősport Egyesület 60 kapusának ad lehetőséget. A városban kéthetente összehívjuk őket az edzőkkel együtt, egy egységes képzés kialakítása a célunk. Nagyon büszke vagyok a trénerekre és a srácokra is, hiszen klubtól függetlenül mindenki beáll a sorba és követi az utasításokat – nagyszerű így együtt dolgozni. Ami a legörömtelibb: a gyerekeken rövid időn belül lehet látni azt a fejlődést, ami csakis a hasznukra válhat a későbbiekben.
- Április első napján már 41 éves lesz, ugyanakkor a sérülésből visszatérve is stabil tagja az élvonalbeli Haladás kezdőcsapatának. Foglalkoztatja esetleg az, hogy a közeljövőben az élsportot háttérbe szorítsa más tevékenység, esetleg a kapusiskolával kapcsolatos teendők?
- Hogy foglalkoztat-e a jövő, azzal kapcsolatban csak azt tudom elmondani, hogy immáron 14 éve annak, hogy megépíttettem a szombathelyi sportlétesítményt, tehát már akkor gondoltam az aktív pályafutásom utáni időszakra. Messzebb menő távlatokban még nem gondolkodtam. Pillanatnyilag a legfontosabb feladatom az, hogy csütörtökön a Vasas elleni mérkőzésre megfelelően felkészüljünk, azt pedig majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
