Keleti Éva - Ezt a díjat a magyar nép adja

Kossuth-díjat kapott Keleti Éva fotóművész, aki hatvanéves elmúlt, amikor letette a fényképezőgépet, aztán nemrég újra elkezdett fotózni.

- Meglepte a díj?

- Nagyon meglepődtem, mert nem számítottam rá. Őszintén megmondva, jó néhány éven keresztül vártam ennek a díjnak az odaítélését, de nem történt meg. Nyolcvanöt évesen azt gondoltam, hogy ez a díj nem fog engem megtalálni. Most, hogy mégis megítélték, nagyon örülök neki. Ez egy jelzés, hogy talán csináltam valamit.

- Önnek számít, hogy melyik kormánytól kapja a díjat?

- Úgy gondolom, hogy ezt a díjat a magyar nép adja. Kaptam én díjat a rendszerváltozás előtt is. A Kiváló Művész elismerést három évvel ezelőtt szintén az Orbán-kormánytól kaptam.

- Eddig kevés fotóművész kapott Kossuth-díjat, tehát az ön díja a szakmának is szól?

- Igen, hiszen eddig három fotóművész vehetett át hasonló díjat: Balla Demeter, Féner Tamás, Korniss Péter.

- Mi lehet az oka, hogy ezek szerint egy kezünkön meg tudjuk számolni a Kossuth-díjas fotósokat?

- Azt hiszem, a fotográfia nálunk még mindig nem került a saját helyére. A képzőművészeket például jobban preferálják. Jó lenne, ha végre a fotográfiát külön és a maga helyén kezelnék.

- Van olyan, amit a mai fejjel másként csinálna, mint annak idején?

- Nincs, semmit nem bántam meg az életemben, amit eddig tettem és csináltam. De meg kell mondanom, kicsit elgondolkodtam azon, hogy újra dolgozzak. Hatvanéves elmúltam, amikor letettem a fényképezőgépet, aztán nemrég újra elkezdtem fotózni. A Műcsarnokban egy nagyobb kiállításra be is válogatták a mobiltelefonon készült főként kórházi képekből álló sorozatomat. De nem ezt szeretném folytatni, hanem a majdnem kortársaimról szeretnék készíteni képeket, azokról, akik korábban vezetőművészek voltak. Akik még élnek és azokat megörökíteni. Gondolok például Béres Ilonára, Szilágyi Tiborra, Tordai Terire, Tordy Gézára. Ők voltak az én fotográfiai alanyaim. Abban a stílusban készülnének ezek a fotók, ahogy én korábban fotografáltam. El szeretnék újra menni a lakásukra, bepillantanék újra a magánéletükbe. Ők a barátaim is, nem hiszem, hogy elzárkóznának ettől. Saját magammal kell egyezségre jutnom és akkor elkezdem.