Agónia

Bizonyára anekdota, de annak jellemző, hogy amikor 1989-ben meghívták a kínai vezetőket a Nagy Francia Forradalom 200. évfordulójára, az 5 ezer éves múlttal rendelkező ázsiai nagyhatalom prominensei visszaüzentek: nem mennének, mert még nem telt el annyi idő, hogy meg lehessen ítélni az esemény helyét a történelemben.

Hozzájuk képest Orbán Viktor rendkívül gyorsan jutott egy nagyon fontos felismerésre: az iskolákban gyerekek is vannak. Erre abból lehet következtetni, hogy az embertelenségi minisztériumban az új nemzeti alaptanterv bejelentésekor azt találta mondani az éppen esedékes illetékes, hogy a középpontjában a gyermekek állnak. (Nem tudom emberi erőforrásoknak nevezni azt a tárcát, amelynek vezetője szeretetteljes szegregációról papolt, és gender-ügyben is a tudatlanság mélységeit felvillantva beszélt roppant butaságokat.) Arról is szólott az illetékes elvtárs, hogy a kormány elfogadta a 9 osztályos általános iskola eszméjét, hiszen az máshol is bevált. Igaz, tette hozzá a száj, aki megszólalt, hogy a tananyag nem fog csökkenni. Az elképzelés szerint ugyanis egy iskola-előkészítő évet iktatnak be a mostani rendbe. Ez persze azt is jelenti, hogy a gyermekek és a pedagógusok terhelése egy fikarcnyit sem csökken.

Hogy mégis hogyan képzelik ezt a reformot, arról nem sokat tudni, hiszen most sem egyeztettek egyetlen mérvadó, vagyis nem saját kreálmányú szakmai szervezettel, a civilekről, szülői szervezetekről nem is szólva. Majd fognak. Hát persze...

Azért lenne itt néhány apró gond a kivitelezés körül.

Jelenleg becslések szerint 4000 betöltetlen tanári állás van az országban. Főleg kémia, informatika és angol tanár hiányzik, de más szakokból is hiány van. Akiknek nem a pénz miatt volt fontos a tanítás, mert jó családi háttérrel, inkább csak passzióból tanítottak, már elhagyták a pályát. A férfiak is, mert az állítólag jelentősen megemelt pedagógus fizetéseket a nők általánosan alacsonyabb bérszintjéhez szabták.

Csak növeli a gondokat, hogy kevés az óvónő, ezért iskola-éretlen 6 éveseket is bekényszerítenek az első osztályba. Túl nagy létszámúak már az óvodai csoportok is, nem ritka egy teremben a 30 gyerek. Az iskola első osztályában nemcsak az iskola-éretlen kicsikből van egyre több, hanem a különböző tanulási és magatartási zavarokkal küzdő apróságból is.

Persze nagy létszámúak a kisiskolás osztályok is, és már elsőben szokásos az 5 tanóra délelőtt. Délután ugyanabban a teremben a gyerekek jelentős százaléka újabb órákat tölt el a napközis foglalkozás keretében. A szülők többnyire 4-5 órakor mennek értük - elvégre dolgoznak -, de van, akit csak este 6-kor visznek haza. Mindeközben óriási a tananyag, az alapozó tárgyakra nem jut elég idő, az olvasás és az írás, számolás begyakorlására sem. A következmény ismert: rengeteg a funkcionális analfabéta fiatal.

A tanárokra háruló temérdek papírmunka miatt kevés az idő egyéni foglakozásra, korrepetálásra. A pedagógusok egyik óráról esnek be a másikra, a maradék idejükben rengeteget adminisztrálnak, idegesek, fáradtak, megbetegszenek, a kollégáik pedig ingyen helyettesítik őket. Mint ahogy a különböző többlet feladatokért sem jár fizetség. Nagyon sokaknál a kormánypropaganda által harsogva hirdetett pedagógusfizetés-emelés a korábbi időszakhoz képest jövedelem csökkenéssel járt.

A tehetősebb családok gyerekei folyamatosan időhiánnyal küzdenek, mert az iskolai tanulást rengeteg különórávai kell kiegészíteni, ha jó iskolában akarnak tovább tanulni. (Különösen így van ez az idegen nyelvek esetében, de a hangszeres zene tanulásának sincs más útja.)

A középiskolákban sem jobb a helyzet. Kevés a pénz, óriási a hiány a reáltárgyakat oktató pedagógusokból, és látva az utánpótlás számait, rövid távon még tragikusabb lesz a helyzet. Ennek egyik oka a pedagógusok autonómiájának alapos megnyirbálása lehet - mondta az ország egyik elit gimnáziumának elismerten kiváló matematika tanára. Érettségi előtt álló osztálya tanulóinak zöme már jelezte, külföldi egyetemen szeretne tovább tanulni, vagy megkezdeni felnőtt munkás életét. Becslése szerint a magyar középiskolások 20-25 százaléka - a legtehetségesebbek, legkreatívabbak - tervezi, hogy főleg nyugat-európai, de akár amerikai egyetemeken folytatja tanulmányait. Ők már nemigen fognak hazajönni.

A felsőoktatás drámai helyzetéről talán többet hallott a közvélemény. Az Orbán rezsim 2010 óta hatalmas összegeket vont el az oktatásügyből, s ennek tetemes része a felsőoktatásból hiányzik. Az egyetemeken megalázóan alacsony bérét alkalmazzák az oktatókat, ezért kontraszelekció érvényesül, a derékhad már a lábával szavazott. Az egyetemek autonómiájáról már nem is igen lehet beszélni.

A netadó tervezetével ellentétben az oktatás agóniája mégsem rázta fel a társadalmat. Pedig a hatása nem néhány évre, vagy egy-két kormányzati ciklusra szól, hanem évtizedekre a perifériára löki az országot. Az oktatásért aggódók előszeretettel hivatkoznak Finnországra vagy Dél-Koreára, de akár a balti államokra is, ahol az oktatásból nem kivonták a forrásokat, hanem jelentős összegeket fektettek be. De érdemes tudni, hogy Indiában például évente 350 ezer mérnök végez az egyetemeken és százezrek dolgoznak amerikai, nyugat-európai bankoknak, tőzsdéknek szoftver fejlesztőként. Az előrejelzések szerint 50 éven belül utolérhetik az USA-t vagy Kínát.

Nekünk pedig marad a sötétség délben. És reggel és este.