Mindenkinek köze van a szegénységhez

Publikálás dátuma
2017.03.17 06:47
Hajléktalanok a Déli pályaudvaron 1990-ben FOTÓ: BENKŐ IMRE
A Kádár-korszakban igenis volt hajléktalanság, a szegénység a magyar társadalom közös történetének része, a civil kezdeményezéseknek pedig van hagyománya Magyarországon. Többek között ez is kiderül a Kassák Múzeum Tettek ideje című kiállításából, amely a XX. századi lakhatási mozgalmakat mutatja be.

A szegény családok, ingázó munkások, a társadalom peremén élők ritkán hagynak maguk után naplókat, vastag fényképalbumokat mindennapjaikról, így ők általában nem is tartoznak a történelem elbeszélői közé. A Kassák Múzeum és a Közélet Iskolájának kiállítása ezen változtat: a XX. század elejétől a rendszerváltásig tekintik át a lakhatásért folytatott küzdelmet Budapesten, kiemelve azokat a stratégiákat, amelyekkel az érintettek együtt, önszerveződve léptek fel a hatalommal szemben. A Tettek ideje nemcsak azért egyedi, mert a XX. század alternatív történelmét rajzolja ki, hanem létrehozásának módja miatt is: olyanok is részt vettek a kutatómunkában és a kiállítás kialakításában, akik maguk is megtapasztalták a lakhatási szegénységet, így az ő nézőpontjuk érvényesül.

Az ipari fejlődéssel egyre komolyabb problémává vált a Budapestre áramló munkavállalók lakhatása. Ez eleinte magánügy volt, a magas lakbérek és a lakbéruzsora azonban egyre kiszolgáltatottabbá tette a lakókat. A szociálpolitikai intézkedések és a lakók akciói az évszázad során egymást formálták: a kiállítás csoportosítja ezeket az ellenállási formákat, illetve kronologikus rendbe is állítja az érintettek, a szövetségesek (azaz a szegénység által nem érintett, de a szerveződések céljaival szolidáris cselekvők) és a szociálpolitika intézkedéseit. A szövetséges kategória a lakhatási problémákat nem ismerő látogató szempontjából is fontos: mindenki potenciális szövetséges, így bontja le a kiállítás a nyomorban élők és az ezt nem ismerők közötti falat, így lesz a szegénység története nemcsak egy bizonyos társadalmi csoporté, hanem közös. - Szállókon is hirdetjük a kiállítást, A Város Mindenkié-n keresztül is jön csoport, de nehéz dolog egy hajléktalannak egy olyan térbe belépni, ahol nem mozog otthonosan. A célcsoport egyébként elsősorban a szövetségesek csoportja, a kiállítás érzékenyíteni akar. Vannak, akik tudnának segíteni, de hiányzik a szolidaritás vagy a probléma ismerete - hívta fel a figyelmet Csatlós Judit kurátor.

Nagy Bandó András noteszlapja az 1990-es hajléktalan demonstrációidejéből FORRÁS KASSÁK MÚZEUM

Nagy Bandó András noteszlapja az 1990-es hajléktalan demonstrációidejéből FORRÁS KASSÁK MÚZEUM

A tárlat anyagát adó szociofotók, újságcikkek, interjúk és politikai röplapok megmutatják, hogy a lakhatásért folytatott küzdelmet közvetlenül befolyásolták a történelmi eseménye: az I. világháború, a Tanácsköztársaság ideje, a gazdasági világválság, a budapesti zsidók gettókba hurcolása és az 1956-os forradalom. Barlanglakásoktól indulunk és haladunk tovább olyan bérlőmozgalmak felé, mint a magas lakbéreket követelő házak elleni bojkott vagy mint amilyen az 1909-10-es lakbérsztrájk volt. A Szociáldemokrata Párt kiállt a mozgalom mellett, így akkoriban a párt lapja, a Népszava is napról napra beszámolt a sztrájkoló házakról, így segítve az információáramlást és ösztönözve a mozgalom kiterjedését. A lakbérsztrájk eredményeképp lakásépítő programok indultak, a lakókat közösségként kezelő kollektív szerződés és lakbérmaximum jött létre. A lakhatási válság idején a bérlők szerveződései mellett a tömeges lakásfoglalások jelensége is előfordult, amire az évszázad első felében a politikai hatalmak összeomlásai adtak alkalmat.

Az 1940-es években kezdődő iparosítással megnőtt a munkásszállók jelentősége, amely megoldotta a kiszolgáltatottabb munkások lakhatási problémáit. A Kádár-korszakban a szegénység, illetve a hajléktalanság a politikai diskurzus szerint nem létezett. Mivel azonban egy idő után a hajléktalanszállókat is munkásszállókként üzemeltették, a hajléktalanság nem eltűnt, csak láthatatlanná vált. A probléma a munkásszállók férőhelyeinek csökkenésével, a nehézipar leépülésével, a képzetlen emberek munkanélkülivé válásával és a lakástámogatások csökkenésével vált nyilvánvalóvá és 1989-90 telén tetőzött a hajléktalantüntetésekkel, azaz a rongyosforradalommal, amikor a főleg a rendszerváltás során hajléktalanná vált emberek tiltakoztak a pályaudvarok éjszakai bezárása ellen.

Ugyan a kiállítás a rendszerváltással fejezi be a történetet, virtuális íve napjainkig elhúzódik: a mai lakhatási válság generációs eredetű is és a korábbi évtizedek szociálpolitikájának a következménye. - A hajléktalantüntetés után létrejött ellátórendszer működik ma is, minden pozitívumával és hibájával együtt. A lakhatási problémák megoldására nem jelent meg egységes szociálpolitika. A roma lakásfoglalás például a rendszerváltás előtt kezdődött, de a konfliktus a 90-es években lett látható, amikor a privatizáció után a fejlesztési projektek miatt sokan érdekeltek lettek abban, hogy egy telek kihez tartozik - mondta el Csatlós Judit, és hozzátette: a politika ma próbál úgy csinálni, mintha nem lenne szegénység. Szerinte láthatóbbá válik a probléma, ha egy múzeumi intézményben jelenik meg. A közvélekedés ugyanis azt tartja, hogy ami ebben a térben megjelenik, az hiteles tudás. A téma ráadásul azért is tarthat számot szélesebb társadalmi érdeklődésre, mert ugyan a Kádár-kor nem tett jót a civil kezdeményezéseknek, az azt megelőző időszakban azonban sok olyan mozgalmi technikát is találunk, amelyet ma is használunk. Az önszerveződésnek, a civil kezdeményezésnek igenis van hagyománya Magyarországon, csak erről keveset tudunk és keveset beszélünk.

Információ
Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században
A kiállítás április 2-ig látható a Kassák Múzeumban.

Több mint tizenhét tonna élő nyulat rendelt az Állatkert

Publikálás dátuma
2019.03.25 20:37
Képünk illusztráció
Fotó: AFP
Ebből 4,5 tonna egynapos kölyök lesz, „a takarmánynyulakat” az állatkert ragadozó lakóinak szánják.
Kissé morbid felhívás jelent meg az uniós közbeszerzési értesítőben: a Fővárosi Állat- és Növénykert két éves időtartamra rendelne „takarmánynyulat” vagyis a helyi ragadozók ellátására szánt élő állatokat, legfeljebb 34,7 millió forint értékben.
A felhívás meghatározza, hogy 17,5 tonna, állatorvosilag ellenőrzött állományból származó, selejt élő nyulat vennének ebből az összegből, a tételből 4,5 tonna pedig újszülött selejt nyúlfióka lesz. Ajánlatot április 23-áig tehetnek a reménybeli nyúlbeszállítók.

Kásler meglóbálta a főigazgatók feje fölött a szívlapátot

Publikálás dátuma
2019.03.25 19:46

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Kásler Miklós miniszter megint nem várt izgalmat okozott a kórházvezetőknek, amikor egy háttérbeszélgetésen talányosan kijelentette: tíz kórház főigazgatói posztjára írt ki pályázatot. Az egyik kormányközeli portál tudósítása szerint a tárca vezetője arról beszélt, hogy „a kórházak adósságának mintegy kétharmadát 28 intézmény okozza. Ezért is hirdettek meg 10 kórházban is vezetői pályázatokat, hogy olyan szakemberek kerülhessenek az intézmények élére, akik képesek elérni a hatékonyabb gazdálkodást.” A tudósítás szerint beszélt arról, hogy a kiírt kórház-igazgatói pályázatok azt a célt is szolgálják, hogy az állami rendszerben is mindenkor megfelelően kezeljék a rendelkezésre álló forrásokat. A főigazgatók körében az a hír, hogy legalább tízük „lapátra került” meglehetős riadalmat okozott. Volt aki gyorsan számba vette, hogy kik lehetnek a legeladósodottabbak, de például a lista elején állók közül a Honvéd Kórház főigazgatójának leváltására vagy kinevezésére nincs is hatásköre a humán miniszternek. Az ötszázmillió feletti adósok között több fővárosi intézmény is van, köztük a Szent János, amely élére néhány hete cseréltek főigazgatót. Menesztették Kázmér Tibort és az intézmény vezetésével pályázat nélkül bízták meg Takács Pétert a tárca addigi egészségpolitikai főosztályvezetőjét. Ha a főigazgató cseréket az eladósodás nagysága vezérelné akkor veszélyben lehet a Békés megyei Központi kórház, a Jász-Nagy-Kun Szolnok Megyei kórház, a fővárosi Bajcsy, a Dél-Pesti Centrum, és a Péterfy kórház főigazgatójának a széke.  Lapunknak többen azt is megjegyezték, hogy a kórházi eladósodásnak vajmi kevés köze van a menedzseri képességeknek. A finanszírozás alapjául szolgáló pontok költségtartalmát utoljára 1997-ben igazították meg, az ellátásokért utalt díjaknak húsz éve nincs köze a gyógyítás valós költségeihez. A miniszter által említett pályázati kiírást azonban hiába kerestük például az állam kórházfenntartó, a közigazgatási állásportálon illetve az egészségügyi közlönyben – nem találtuk. Igaz az utóbbinak, noha formailag közérdekű adatokat közöl, mégis csak a tartalomjegyzéke érhető el a neten, a tartalma csak 2730 forint ellenében ismerhető meg.
Szerző