Erdogan dacol Európával

Publikálás dátuma
2017.03.20. 06:32
A németországi kurd tüntetést provokációnak nevezte a török külügyminiszter FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Recep Tayyip Erdogan török elnök ugyan fenyegetőzik az Európai Unióval kötött menekültügyi egyezmény felbontásával, de ez valójában Ankarának sem áll érdekében. A német-török feszült viszony tovább romlott, miután egy kormánypárti török lap Hitlerként ábrázolta Merkel kancellárt és újabb választási nagygyűlést tervez német földön. Kurdok tízezrei tüntettek hétvégén az ankarai rezsim ellen.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a török fenyegetések ellenére nem látja veszélyben az Ankarával tavaly márciusban megszületett menekültügyi megállapodást. „Törökország nem mondja fel a megegyezést, még akkor sem, ha Recep Tayyip Erdogan elnök ezt több ízben is kilátásba helyezte” – fejtette ki a Bild am Sontagnak adott interjújában. Úgy véli, nem állhat érdekében Ankarának az, hogy az ország partszakaszától „embercsempészek és banditák” kezébe adja az irányítást.

Török illetékesek lényegében a menekültügyi megállapodás megkötése óta folyamatosan annak felmondásával fenyegetőznek. Legutóbb Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter közölte azt, hogy hazája „bármikor egyoldalúan” felmondhatja azt.

Előzőleg komoly diplomáciai konfliktus alakult ki Törökország és Hollandia között, mivel Hága nem engedte, hogy a török politikusok holland területen kampányoljanak az alkotmánymódosítás sikeréért. De feszültség volt emiatt Ankara és Berlin között is, ennek ellenére vasárnap a török vezetés újra jelezte, miniszteri részvétellel kíván német városokban kampánygyűlést szervezni. Egy török rezsimközeli lap Angela Merkel kancellárt Hitlerként ábrázolta címlapján hétvégén.

Az elnöki köztársaság bevezetéséről szóló referendumot április 16-án rendezik meg. Egyelőre nehéz reális képet alkotni arról, hogy az Erdogan elnök számára teljhatalmat biztosító új alkotmányt támogatja-e a lakosság többsége, vagy sem. A felmérések ugyanis irodától függően egymásnak ellentmondó adatokat tükröznek. Utoljára az ellenzéki CHP párt tette közzé felmérését, eszerint 46 százalék utasítja el az alkotmánymódosítást, s csak 42 százalék támogatja. Egy hónapja viszont ugyanezen párt szerint 48 volt az elutasítók, 41 százalék a támogatók aránya. A Politics iroda viszont 46,2 százalékkal a támogatókat látja az élen, s csak 36,9 az elutasítók aránya.

Erdogan egyébként a kampányban folyamatosan hazafias felhívásokat tesz közzé. Legutóbb felszólította a török anyákat, átlagosan ne három, hanem öt gyermeket szüljenek. Európát pedig a hétvégén újfent a halálbüntetés visszaállításának napirendre hozásával lepte meg. Állította, számít arra, hogy a referendum után a parlament a halálbüntetés újbóli bevezetéséről dönt. Mint fogalmazott, reméli, hogy a törvényhozás megteszi a szükséges lépést ennek érdekében, ez esetben pedig ő habozás nélkül aláírja majd a törvényt. Juncker reagált is a török államfő kijelentésére. Az EB-elnök ismét egyértelművé tette, hogy ez a török uniós álmok végét jelentené.

Kurdok tüntettek Németországban Erdogan ellen
Az ankarai kormány nem véletlenül szentel nagy figyelmet a külföldi, főképp németországi kampánynak, hiszen német földön 1,4 millió szavazásra jogosult török állampolgár él. A Németországban élő török állampolgárok már március végétől szavazhatnak.
Szombaton mintegy 30 ezer kurd tüntetett Erdogan rezsimje és a referendum ellen Frankfurtban. A Kurd Munkáspárt bebörtönzött vezetőjének, Abdullah Öcalannak a szabadon engedését követelték. Ankara szerint a demonstráció azt igazolja, hogy nő a törökellenesség Európában. A kurd tüntetés provokáció, amire Erdogan szerint a referendummal kell válaszolni, külügyminisztere viszont azt kifogásolta, hogy „egy terrorszervezet" támogatói tüntethetnek, török politikusok viszont nem találkozhatnak a török kisebbséggel Németországban.

Szerző

Morzsákra hullott a polgári jobboldal

Publikálás dátuma
2017.03.20. 06:31
Sarkozy eszköznek tekintette volt kormányfőjét, Fillont FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/FRANCK PREVEL
Megkezdődött a francia elnökválasztás véghajrája. A jelöltállítás pénteken befejeződött, ma az első televíziós vitán csapnak össze az Élysée-palotára áhítozó politikusok. Tizenegyen állnak rajthoz, nekik sikerült összegyűjteni az induláshoz szükséges legalább ötszáz képviselői vagy polgármesteri aláírást.

Fordulat állt volna be csakugyan az Ötödik Köztársaság történelmének legbizarrabb államfő választási hadjáratában? A legfrissebb adatok azt jelzik, hogy Francois Fillon már az áprilisi első fordulóban a harmadik helyre szorul, és ezzel búcsúzhat a további küzdelmektől. Az álma, hogy az övé lehet az Élysée-palota, végképpen romokban. Az élre tört viszont, igaz, mindössze egy százalékos előnnyel Emmanuel Macron, akit egyelőre nehéz biztosan jellemezni, balközép politikus-e, vagy simán centrista. A derűlátó előrejelzések benne látják már Hollande utódát, ha igaz, a döntőben magabiztosan 65:35 arányban övé a győzelem a szélsőjobboldali Marine Le Pen fölött. Túlságosan is friss még ez az adat, hogy a megvalósulására mérget lehessen venni, de a párizsi politikában észlelhetők az új szelek.

Lélekbúvárnak csapott föl a Le Monde két jeles elemzője, azt kutatva, hogy Fillon, a nagyravágyó, milyen pszichével is indult csatába? Mintha nem is annyira politikai tétről volna szó, hanem jellemek összecsapásáról. A két újságíróhölgy könyvtárnyi irodalmat böngészett szorgalmasan, és ebből az derül ki, hogy ennek a törtető politikusnak valójában tériszonya van, sőt makacsul magába zárkózó. Ha kocsijának szürke üveg mögé rejtett volánja mögé ül, bizonytalan, kétkedő, eleve vesztesnek érzi magát. Amikor Nicolas Sarkozy miniszterelnökének nevezte ki, az első kormányülés után ő állítólag úgy távozott, hogy készségesen, mondhatni alázatosan, a hóna alatt cipelte az államfő felöltőjét.

Ha ez igaz, akkor a látszat szerint bármennyire is buzgón küzdött, Fillon valójában Sarkozy eszköze volt abban, hogy a 2012-ben vesztes ex-elnök a háttérből tovább irányíthassa az államügyeket. Ebből következően Fillon veresége valójában a Sarkozy korszak végét jelzi. Utalt erre az is, hogy amikor a családi korrupció vádja miatt sokan a jobboldali jelölt visszalépését követelték, a forma szerint a még nyeregben maradt Fillon támogatására Sarkozy hármas csúcstalálkozót igyekezett szervezni, ahol ő vezényelt volna Alain Juppé és Fillon részvételével, de a két odarendelt már nem engedelmeskedett. Sarkozy, mint meghatározó politikai tényező ezzel állítólag megszűnt létezni.

De hogyan tovább, mert bár pillanatnyilag Macron nyeregben látszik is, még nincs mindennek vége? Föltéve, ha köztársasági elnök lesz is, június közepén vár rá az első döntő küzdelem, az új nemzetgyűlés megválasztása, és hogy csakugyan ő kormányozhasson, szilárd parlamenti többséget kell maga mögé állítania. Ellenkező esetben béna államfő lehet. A legtöbb megfigyelő eddig erősen kételkedett abban, hogy Macronnak sikerül mindenben fölül kerekednie, de frissiben ez is kezd változni. Arra építik a derűlátást, hogy a változatosan alakult küzdelem jelentősen módosított a pártviszonyokon. is. A kétbalkezes Hollande-politika mögött, a Szocialista Párt meghatározó vezető gárdája, látván a kedvező lehetőségeket, állítólag kész Macron támogatására, és ha az új irányítás nem szocialista lesz is, igyekszik hangadó tényezőként átmenteni magát.

Ami pedig a másik oldalt, a vesztes konzervatívokat illeti, Sarkozy és Fillon makacssága miatt a régi konzervativizmus romokban, morzsákra hullt szét, a magát tömören csak Köztársaságiaknak nevező pártalakulat a gyakorlatban már nincs is, korábbi meghatározó potentátjainak javarésze állítólag ugyancsak jelentkezett Macronnál. Nem csupán abba nyugszik bele, hogy az Előre mozgalom vezetője legyen az Ötödik (Hatodik?) Köztársaság elnöke, legalábbis egy meghatározó többség végszükségben hajlandó az új majoritás mögé sorakozni, abban a reményben, hogy az nem szocialista lesz, hanem centrista.

De egyáltalán van-e esély arra, hogy francia közéletben ilyen változás következzék be? Amikor Hollande a Rotschild bankházból magához csábította Macront, az akkor még csak 39 éves fiatalembert, hogy legyen gazdasági tanácsadója, nem szervezte be őt szocialistának, meghagyta pártonkívülinek. Amikor meg már biztosan látható volt, hogy az Hollande-uralomnak, a baloldaliságnak visszavonhatatlanul vége, Macron formailag szakított az elnökkel is, „Előre” néven még nem pártot, csak politikai szervezetet alapított, sejtetve, hogy az egyszer „centrista” lesz. Így kezdett kialakulni az új legenda.

Igaz, az új viszonyokhoz megpróbált alkalmazkodni Hollande maga is. Elég későn ugyan, de diplomáciai kombinációkba kezdett. Sőt az első vonalban tartotta magát abban is, hogy mindennél szorosabb személyes kapcsolatot őrzött a nehézségek ellenére is újfent győzelem elé tekintő Merkel kancellárral, ápolva az Európai Unió jövőjét. Még hozzá azzal a szándékkal, hogy több sebességre átálló integrációt teremtenek, amely háttérbe szoríthatja az Orbán-féléket.

Ami pedig Franciaországot illeti, ez a tervek szerint épülő centrum még csak képzelet, formájának, még kevésbé a tartalmának egyelőre nyoma sincs. Ahhoz, hogy csakugyan valóság legyen, először is Macronnak győznie kell, majd viszonylag biztos parlamenti többséget is teremtenie. Utána derülhet ki, milyen is lehet ez a centrum, balközép-e, ami tiszta formában eléggé kétséges.

Szerző

Levegőhöz jut a vízalatti falu, de nem sokáig - Fotók

Publikálás dátuma
2017.03.20. 00:26
MTI Fotó: Boda L. Gergely
A hét végén elkezdődött a bözödújfalusi mesterséges tó leeresztése, s mintegy másfél hónap múlva újra látható lesz az egykori település víz alatti része - jelentette a Maszol.ro erdélyi portál Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármesterre hivatkozva.

A polgármester elmondta, a következő hetekben fokozatosan mintegy 15 méterrel csökkentik a víz szintjét a tározóban, hogy a vízgazdálkodási vállalat szakemberei meg tudják javítani azt a hidat, amely a tóban álló irányítótornyot köti össze a gáttal. A híd egyik összekötőeleme februárban a vízbe esett. 

A tóból jelenleg másodpercenként 4 köbméter vizet engednek le a Kis-Küküllőbe. A tározó előreláthatóan másfél hónap múlva éri el a javítási munkálatok elkezdéséhez szükséges szintet. Ekkorra láthatóvá válik az egykori Bözödújfalu egész területe. Csibi Attila Zoltán úgy tudja, hogy a mesterséges tavat ősszel töltik fel újra.

A hivatalos álláspont szerint a tavat árvízvédelmi célból hozták létre Bözödújfalu helyén, a vízből kiemelkedő templomtorony azonban a romániai falurombolás szimbólumává vált. A templomtorony 2014 június végén omlott le.

A gátépítés 1975-ben kezdődött, 1977-ben leállt, de 1984-től újraindult és a tó vízszintje 1992-ben érte el a jelenlegi magasságot. Bözödújfalu lakóit a szomszédos településekre költöztették. A 625 méter hosszú és 28 méter magas gát a Küsmöd patak vízét duzzasztotta meg Erdőszentgyörgy közelében.

MTI Fotó: Boda L. Gergely

MTI Fotó: Boda L. Gergely

MTI Fotó: Boda L. Gergely

MTI Fotó: Boda L. Gergely

Szerző