A tervezett szuperkórházról azt mondta, az idei költségvetésben 40 milliárd forint van erre a célra elkülönítve, de még a kiviteli tervpályázatáról sem hallunk semmit, holott már az alapkövet is le kellett volna tenni.
Budapest még mindig vízfejű, az a gond, hogy nincs elég határozott szakmapolitikai elképzelés és döntés. A politika nem olyan bátor, hogy felvállalja és megmondja, konkrétan hol lesznek az új kórházak, és hol jelennek meg a dózerek. Sajnos ma Budapesten több olyan kórház van, amelynek semmilyen létjogosultsága nincsen. Botrányosnak tartja, hogy a 21. században egy európai fővárosban van még olyan aktív betegellátást folytató intézmény, amelyikben nem teljes a képalkotó diagnosztikai háttér, magyarul nincs benne CT meg MR. A beteggel furikáznak a fővárosi csúcsforgalomban, a mentőszolgálatot terhelve, azért, hogy valahol elvégezzék a CT-vizsgálatot egy agyvérzésen átesett betegen. Lehet, hogy egyesek számára ez istenkáromlás, de az ilyen intézményeknek nincs létjogosultságuk.
Az elvándorlással kapcsolatban közölte, a hatósági igazolásokhoz kamarai dokumentumot is kell kérnie a külföldön munkát vállaló orvosnak. Tavaly ilyen igazolást a MOK-tól 900-an kértek, ebből több mint 650 volt magyar orvos.
Magyarországon évről évre, minimum 600-700 milliárd forinttal kevesebbet, GDP-arányosan 2 százalékkal kevesebbet költenek a gyógyításra a V4-ek átlagánál. És még nagyobb a lemaradás az EU-átlaghoz képest. Ilyen szempontból Magyarország csodaszámba megy, mert mindennek dacára még mindig fenn tudunk tartani egy viszonylag jól működő egészségügyet.
A teljes interjút itt olvashatja!
