Brüsszel;terrortámadások;Molenbeek;

2017-03-22 06:32:00

Magányos farkasoktól félhetünk

A véres brüsszeli terrortámadások óta eltelt egy évben nem sikerült felgöngyölíteni a merényletsorozat valamennyi szálát. A szakértő szerint ma már sokkal többet tudunk az elkövetőkről és hátországukról, de még mindig nem eleget. A terrorveszélyt nem az Iszlám Állam jelenti, hanem a „magányos farkasok” és a közösségi médián nevelkedett potenciális merénylők.

A 31 éves Karen Northshield azóta nem lépte át az otthona küszöbét, hogy tavaly március 22-én egy robbanás szabályosan a földhöz vágta a brüsszeli repülőtéren. A belga-amerikai állampolgárságú lányt tizenegy hónapig ápolták kórházban, február óta pedig egy rehabilitációs intézetben próbálják talpra állítani. Talpra állítani? A bal combjából és a hasából méretes vasdarabok állnak ki, az egyik lábát térd alatt amputálták, a bal csípőjét leszakította a bomba. „Még mindig képtelen vagyok eldönteni, örüljek-e annak, hogy életben maradtam” - nyilatkozta egy flamand újságnak az egykori jógaoktató, aki hónapok óta nem tud rendesen aludni, sem félóránál hosszabb ideig ülni a speciális tolókocsijában.

Karen Northshield az utolsó, kórházban ápolt sérültje a 32 halálos áldozatot és több mint 320 sebesültet követelt brüsszeli merényleteknek. Egy éve, 2016. március 22-én, reggel nyolc óra előtt a belga főváros repülőterén, egy órával később egy belvárosi metróállomáson robbantották fel magukat az öngyilkos merénylők. Belgium történetének legvéresebb merényletsorozatát az Iszlám Állam nevű terrorszervezet vállalta magára. Az elkövetők és segítőik ugyanahhoz a terrorista hálózathoz tartoztak, mint a 2015. novemberi párizsi robbantások kitervelői és végrehajtói. Többen közülük mindkét akcióban részt vettek.

„Ma már sokkal többet tudunk a Belgiumban működő terrorista sejtekről és szervezetekről, mint a párizsi és brüsszeli támadások idején" - mondja a Népszavának Pieter van Ostaeyen belga történész, a Közel-Kelet és a dzsihadista mozgalmak elismert szakértője. „De még vannak fehér foltok. Továbbra sem tudjuk például, hogy hányan voltak a terroristák támogatói, és pontosan milyen szerepet játszottak. Meg nem erősített hírek terjednek arról is, hogy vegyifegyver-raktárat tartanak fenn valahol Belgium területén."

A merénylők lak- és búvóhelyén, a brüsszeli Molenbeek kerületben - amelyet a nemzetközi sajtó az „európai dzsihádizmus fővárosának” nevezett - a belga kormány alapos tisztogatást ígért a terrortámadásokat követően. A városrészbe több száz járőrt és nyomozót küldtek, akik az elmúlt évben 8600 lakást átvizsgáltak, és ellenőrizték a döntően muszlimok lakta körzet lakosságának a negyedét. Egy kiszivárgott rendőrségi jelentés szerint az akciók során 51 terrorgyanús szervezetet lepleztek le, és 72 terrorizmussal gyanúsítható személyt azonosítottak. Közülük 26 Irakban vagy Szíriában harcol, húszan börtönbe kerültek, a többiek után még nyomoznak. Tavaly egyetlen „külföldi harcos” sem tért vissza Belgiumba, amely az egy főre jutó legtöbb iszlamista fegyverest exportálta a közel-keleti háborúkba.

Pieter Van Ostaeyen úgy véli, ma már a legnagyobb biztonsági veszélyt a hazai terroristák, a radikalizálódott fanatikusok jelentik. „Az Iszlám Állam immár nincs abban a helyzetben, hogy a párizsi vagy a brüsszelihez hasonló, nagyszabású merényletsorozatokat szervezzen Európában. Sokkal nagyobb esély van rá, hogy „magányos farkasok”, vagy a közösségi médián keresztül összeverődött bandák követnek el támadásokat" — vélekedik.

A molenbeeki rendteremtés csak az egyike volt a belga kormány 18 pontos intézkedési tervének, amelyet a tavalyi merényletek után fogadott el. Az akkor elhatározott lépésekről még nem készült pontos leltár, a terrortámadások okainak és következményeinek a feltárására létrehozott parlamenti bizottság pedig áprilisnál előbb nem készül el a jelentésével. A fontosabb brüsszeli középületek őrzésére kirendelt fegyveres katonák mindenesetre még a helyükön vannak, és egyelőre a terrorfenyegetés hármas készültségi fokán sem kívánnak változtatni, tette világossá a napokban Jan Jambon szövetségi belügyminiszter.

2016. március 22. óta több egyenruhás masíroz az utcákon, gyakoribbá váltak az ellenőrzések és házkutatások, sokasodnak az utcai kamerák, és ha lassan is, de készülnek a fogvatartás szabályait szigorító törvények. De történtek-e lépések a fanatizmus okainak a felszámolására? A társadalmi változáshoz több idő kell, mint a kártyás telefonok tulajdonosainak kötelező regisztrációjához. A leszakadás, az elkülönülés problémáival évek, évtizedek óta próbálnak megbirkózni a belgák, egyelőre nem sok sikerrel. A molenbeeki statisztikákban még mindig rendkívül magas a munkanélküliek és a segélyen élők száma. A tanárok arról panaszkodnak, hogy a fiatalokat könnyen rabul ejti a közösségi médiában terjedő uszító, gyűlöletkeltő propaganda.

„Halad-e a muszlim közösségek felzárkóztatása, beilleszkedése a társadalomba? Egy év után nem lehet nagy változásokat várni. Születtek nagy tervek és programok a radikalizálódás visszaszorítására is, de nem hiszek abban, hogy az Iszlám Állam követői, akik tegnap még Szíriában vagy Irakban gyilkoltak, normális emberként tudnak visszatérni a társadalomba" — mondja Van Ostaeyen, aki a kemény kéz híve. A radikalizálódást szerinte csak úgy lehet megállítani, ha az iszlamista harcosokat elkülönített cellákban, börtönökben őrzik, nem engedik a többi ember közé.

A párizsi és brüsszeli merényletek jelenleg 400 ezer oldalas nyomozati dossziéját még nem lehet lezárni. A vizsgálatok tartanak, a tettesek elleni bírósági eljárásra még hónapokat, sőt, lehet, hogy éveket kell várni.