A néhány év alatt a tízszeresére (2,5 milliárdról 20 milliárd fölé) drágult Római-parti mobilgát tervezett beruházásának legfőbb indoka - a kormányoldal, illetve Tarlós István főpolgármester szerint -, hogy a part mentén futó ideiglenes védművel lehetne teljessé tenni a főváros máshol már jól kiépített árvízvédelmi rendszerét. A mobilgát-párti érvrendszer kulcseleme, hogy a Csillaghegyi öblözet megvédése nélkül foghíjas a budapesti védműhálózat, ami végső soron az egész fővárost veszélyezteti. Az egyre gyakrabban hangoztatott állítás szakmai anyagokban is felbukkan, a mobilgát 2013-as környezeti hatástanulmányában például így szerepel: „Budapest árvízvédelmi rendszerének egyik leggyengébb szakasza a 3,3 km hosszú Királyok-Nánási úton húzódó fővédvonal a Pünkösdfürdő u. és az Aranyhegyi patak között. A védvonal mögötti, közel 400 hektár értékes családi-házas beépítésű lakóterület nincs biztonságban." A kormányzati kommunikációban az „egyik leggyengébből" rendre leggyengébb lesz, holott a valóságban messze nem a Római-parton a legrosszabb a helyzet.
A Fővárosi Csatornázási Művek ár- és belvízvédelmi osztályának 2015-ben készült, Budapest árvízvédelmi műveinek magassági értékelése című tanulmánya külön is felhívja a figyelmet arra, hogy (az érintett terület, illetve lakosságszám, valamint a gátak magassága alapján) Újpest-Megyer és Angyalföld nagyobb figyelmet igényelne. A Római-part-pünkösdfürdői töltés nevű szakaszán (az északi városhatártól a Pünkösdfürdői töltésig), illetve annak folytatásán, a Kossuth üdülőparton egyáltalán nincsenek magassághiányos gátrészek. A Királyok útja-Nánási úti töltés az anyag szerint úgy épült, hogy feltételeztek egy későbbi magasítást, ami azonban máig nem történt meg, ennek ellenére a gátmagasság a gát hosszának 85 százalékán így is megfelel a mértékadó legmagasabb árvízszinthez (MÁSZ) tartozó elvárásnak. Ugyanez a helyzet az Aranyhegyi patak bal parti töltésénél, a patak jobb oldalán pedig már 99 százalékos a megfelelőség. Ugyanakkor például a szomszédos Óbudai rakparton, amelyet már nem védene a mobilgát, szintén csupán 85 százalékos a védettség, vagyis a fenti érvelés már ezen a ponton megbicsaklik. Ahogyan egy nyugdíjas vízügyes kérdésünkre rámutatott: „Budapestnek teljesen mindegy, hogy a víz a Rómain vagy Óbudánál lép ki a mederből".
Az igazán komoly hiányosságok azonban nem is a budai, hanem a kormányzat árvízvédelmi retorikájában sosem szereplő pesti oldalon jelentkeznek. A Megyeri csárda környékén csupán a gáthossz 74 százaléka felel meg a MÁSZ-nak, a Komp utcai magaspartnál pedig mindössze 14 (!) százalék a megfelelés. A Váci út melletti védműnél 69 százalékos ugyanez az érték. Vagyis amennyiben Budapest tényleg tízmilliárdokat szeretne elkölteni az árvízbiztonság növelésére, azt biztosan nem a Római-parton kellene elkezdeni. Az idézett tanulmány összefoglalója a politikusok és más gyorsolvasók számára külön is összefoglalja a felmérés tanulságát: „a felállított mutatószámok szerint a leginkább veszélyeztetett terület: Margitsziget, Angyalföld-Észak, Újpest-Megyer, Csillaghegy, Víziváros és Pest-Belváros".
A tanulmányban leírtak alapján aligha van igaza Tarlós Istvánnak, amikor már előre a mobilgát-építést fékezni próbáló környezetvédőket hibáztatja egy majdani budapesti árvízért. A kormányoldalnak a Római-part mobilgátas védelme iránti kitüntető figyelmét sokan egy másik elmélettel magyaráznák: eszerint azon az ártéri területen, amit kizárólag a mobilgáttal lehetne megvédeni, ötven lakásos luxuslakópark épül Garancsi István cége, a Market kivitelezésében, Garancsi másik érdekeltségének, a Duna Takaréknak a finanszírozásában.