Robbanás és leszámolás Ukrajnában

Publikálás dátuma
2017.03.24. 06:34
Az elnök meghátrált az állampolgársági törvény ügyében FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BRENDAN HOFFMAN
Robbanás történt egy Harkiv melletti lőszerraktárban csütörtök hajnalban, délelőtt pedig Kijevben, a nyílt utcán agyonlőttek egy ukrán állampolgárságot kapott volt orosz parlamenti képviselőt. Az ukrán hatóságok mindkét esetben Oroszország „kezét” valószínűsítik a tragédiák mögött. A kijevi parlament tegnap nem tűzte napirendre a Porosenko elnök által kezdeményezett kettős állampolgárság büntetését célzó törvénymódosítást.

A lőszerraktárban hajnalban történt a robbanás, majd hatalmas tűz keletkezett, a környékről mintegy 20 ezer embert kellett kitelepíteni. Anatolij Matiosz ukrán katonai főügyész és az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) szerint diverzáns akciót követtek el. Az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács helyettes titkára úgy fogalmazott, „Oroszország keze benne van az akcióban”, de a hatóságok azt sem zárják ki, hogy egyszerűen emberi mulasztás történt. A katonai főügyész jelentése szerint a diverzió gyanúját az erősíti, hogy a robbanások előtt egy drón hangjára hasonlító zúgást volt hallható a terület fölött.

Denisz Voronyenkov volt orosz képviselőt a délelőtti órákban lőtték agyon Kijev belvárosban. Voronyenkov az orosz Kommunista Párt parlamenti képviselője volt 2011-2016 között, a legutóbbi választáson azonban már nem szerzett mandátumot. Tavaly októberben folyamodott ukrán állampolgárságért, decemberben meg is kapta azt. Azóta feleségével, az ugyancsak parlamenti képviselő, híres operaénesként ismert Maria Makszakovával Kijevben él.

A kijevi rendőrség parancsnoka szerint Oroszországból rendelhették meg a volt képviselő kivégzését. A gyilkos a Premier Palace szálló előtt lőtt rá és testőrére. A politikus meghalt, a testőre súlyos sérülésekkel kórházba került. Ukrán sajtóhírek szerint a merénylőt is lövés érte, de elmenekült a helyszínről.

A gyors eljárás Voronyenkov állampolgársági ügyében vélhetően annak köszönhető, hogy az ukrán igazságszolgáltatást segítette tanúskodásával a Viktor Janukovics volt elnök elleni perben, a Krím orosz annektálását pedig hibának nevezte és Ukrajnába települése után, az idén február 17-én egy interjúban Oroszországot a náci Németországhoz hasonlította, azt hangsúlyozva, hogy az orosz titkosszolgálat, az FSZB mindent kontroll alatt tart Oroszországban, beleértve az Állami Dumát is.

A 45 éves volt kommunista politikus ellen, aki a parlament korrupcióellenes szakbizottságának tagja volt, Oroszországban több komoly korrupciós és offshore vád is felmerült. Az ügyészség és az ismert korrupcióellenes ellenzéki aktivista politikus Alekszej Navalnij egyaránt korrupcióval vádolta. Noha az offshore ellenes törvényért harcolt, kiderült róla, hogy maga is érintett volt off shore ügyletekben. Bűnügyi vád is megfogalmazódott ellene, Anna Atkin vállalkozó azzal vádolta meg, hogy részese volt Andrej Burlakov vállalkozó (Atkin partnere) meggyilkolásának megrendelésében.

Míg Oroszországban élt, nem lázadt Putyin rezsimje, sem az FSZB ellen. Öt éves mandátuma alatt egyetlen fontos törvénykezdeményezés kapcsolódik a nevéhez – a külföldi tulajdon korlátozása az orosz médiában. Ennek köszönhetően kellett módosítani a Vegyemosztyi és a Forbes Oroszország tulajdonosi szerkezetét.

Hazájában extravagáns esküvője tette híressé. A parlamenti képviselők közül neki volt a legfényesebb lagzija. Első gyermekük 2016-ban született.

Enyhült Porosenko törvényjavaslata
Az elnök meghátrált az állampolgársági törvény ügyében FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BRENDAN HOFFMAN

Az elnök meghátrált az állampolgársági törvény ügyében FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BRENDAN HOFFMAN

Elmaradt tegnap a szavazás a kijevi törvényhozásban a Petro Porosenko elnök által benyújtott, az állampolgársági törvényt módosító javaslatról. A voksolást a tervek szerint kedden tartják meg.
Az ukrán államfő azt javasolja, hogy politikusok és közhivatalt viselők esetében váljon büntethetővé a kettős állampolgárság, s legyen megvonható az ukrán állampolgárság azoktól, akikről kiderül, hogy más állampolgársággal is rendelkeznek. Porosenko eredeti elképzelése szerint mindenki büntethető lett volna. Az ukrán közéletben heves vita folyt erről, figyelmeztetve az elnököt, hogy több százezer ukrajnai lakos veszítheti el így állampolgárságát.

Szerző

Már egyáltalán nem olyan jó barát Erdogan és Putyin

Jóllehet Vlagyimir Putyin orosz elnök két hete hazája legfontosabb partnerének nevezte Törökországot, Moszkva és Ankara nagy egymásra borulásának folyamata mintha lelassult volna. Szíriában ugyanis egyre nyilvánvalóbbá válik, mennyire különböznek Putyin és Recep Tayyip Erdogan érdekei. 

Ankara azért vonult be Szíriába, hogy megakadályozza: a török határszakasz melletti szíriai részen a kurdok vegyék át az irányítást. A török vezetés óva intette Moszkvát attól, hogy további segítséget nyújtson a kurdoknak. Ám az oroszok továbbra is kapcsolatban állnak a szíriai kurdokkal – írta a Nyezaviszimaja Gazeta. Redur Xelil, a szíriai kurd szervezet, a Népvédelmi Egységek (YPG) szóvivője azt közölte, Afrin régióban orosz segítséggel hoztak létre katonai támaszpontot. Moszkva ezt tagadta, ám azt elismerte, szakértőket küldtek a térségbe, hogy „éjjel-nappal ellenőrizzék a tűzszünetet”. Egyértelműen Ankarának szóló üzenet a helyszínen tartózkodó Andrej Volkov tábornok közlése, aki szerint „az orosz zászló kitűzése a török határ közelében igen fontos, s mindenkinek meg kell értenie, hogy a szíriai kormányt és a szíriai hadsereget támogatjuk”.

Az YPG szerint azonban nemcsak a tűzszünetre ügyelnek az orosz szakértők, hanem megállapodást is kötöttek arról: Oroszország kurd harcosokat képez ki. Ezzel 100 ezerre nőhet a helyszínen harcoló kurdok száma. A Reuters 2016-ban úgy becsülte, 60 ezren harcolhatnak az Iszlám Állam (IS) ellen.

A nagy török-orosz megbékélés előtt más akadályok is tornyosulnak. Arkagyij Dvorkovics orosz miniszterelnök-helyettes a török kollégájával, Mehmet Simsekkel folytatott megbeszélésein kijelentette, a kapcsolatok helyreállítását akadályozza, hogy Ankara nem engedélyezi orosz mezőgazdasági termékek importját. Bár a múlt héten a török vezetés kivette az orosz termékeket az importtilalom hatálya alól, a török kereskedők továbbra sem vásárolhatnak orosz búzát, kukoricát, napraforgóolajat. Hírek szerint ugyanis a török kormány 130 százalékos vámmal sújtaná az orosz termékeket. Törökország Egyiptom után a legtöbb búzát importálja Oroszországból.

Kétes hírnév
Sosem gondoltam volna, hogy ennyiféleképpen lehet megtörni és meghurcolni egy embert – nyilatkozta Asli Erdogan török író, miután kiengedték a börtönből. A The Guardiannek nyilatkozó nő négy hónapot töltött előzetes letartóztatásban, ebből öt napot magánzárkában. Asli Erdogan csak egyike annak több ezer írónak és újságírónak, akiket a kormány bosszúja utolért.
A Recep Tayyip Erdogan hatalma elleni, tavaly júliusi puccskísérlet óta üldöznek mindenkit, akit a hatalom ellenségének tartanak Törökországban. Az elnök szerint a puccs mögött az Amerikában élő Fethullah Gülen áll, ám civil szervezetek szerint nem csupán a gülenistákat üldözik, hanem a kritikus hangokat is igyekeznek elfojtani. Több ezer közszolgát, rendőrt, katonák, bírót és egyetemi oktatót rúgtak ki vagy vettek őrizetbe. A független média különösen jelentős célponttá vált. Az ellenzéki Köztársasági Néppárt adatai szerint 152 újságíró van rács mögött, 2500 médiamunkást rúgtak ki, s 173 médiumot zártak be a puccskísérlet óta.
A The Guardian számos újságíróval készített interjút, s kiderült, hogy sokakat vádemelés nélkül tartottak fogva hónapokig, másokat koholt vádak alapján börtönöztek be, s egyeseket magánzárkában próbáltak megtörni. Az április 16-i referendum előtt – amelyen Erdogan jogköreinek kiszélesítése a tét – állítólag még nagyobb sebességre kapcsol a kormány. „Törökországnak sikerült kétes hírnévre szert tennie: egy országban sincs annyi újságíró rács mögött, mint itt” – nyilatkozott az Amnesty International jogvédő szervezet munkatársa.

Szerző

Új erőre kaphat a közös Európa

Publikálás dátuma
2017.03.24. 06:32
Megvéd-e az EU védőernyője a populisták térnyerésétől? FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRISTOPHER FURLONG
Szombaton rendkívüli uniós csúcstalálkozón emlékeznek meg az Európai Unió állam- és kormányfői a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulójáról. Van-e ok az ünneplésre? Az EU ugyanis talán legnehezebb időszakát éli. Tavaly először fordult elő, hogy egy tagország – nevezetesen Nagy-Britannia – úgy döntött, búcsút int a közös Európának, s más tagországokban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában sem jelentéktelenek azok az erők, amelyek a kilépésre szavaznának, vagy legalábbis referendumot szorgalmaznának erről.

A még 28 tagú EU széthúzóbb, mint valaha. A közép-európai országok nem hajlandók befogadni menekülteket, az Európai Bizottság kérése ellenére sem. Budapesten és Varsóban hivatalos kormányzati politika szintjére emelték a Brüsszel-ellenességet, ami azért abszurd, mert uniós pénz nélkül aligha lenne gazdasági növekedés ezekben az országokban. 1991 óta a kelet-európai államokban duplájára emelkedett a GDP, s csak a 2007-től 2013 végéig terjedő költségvetési érában egymillió munkahelyet teremtettek.

Az alapító atyák biztosan nem számítottak ilyen vitákra, bár arra sem, hogy 2017-ben a közös Európát több mint két tucatnyi ország alkotja, s mások is csatlakozni kívánnak majd hozzá. Jelenleg hozzávetőleg félmilliárdan élnek az EU területén, 44 ezer alkalmazottja van az Uniónak, több tízezer szabály határozza meg működését. Az együttműködés nem csak a közös gazdasági érdekeken alapul, hanem az EU a demokrácia, a szabadság, a jólét szinonimája lett.

Ha néhány ország szembemegy ezekkel az eszményekkel, azzal a közös Európa alapelveit támadják. A populizmus népszerű fegyverré vált, az idegenellenesség járványa folyamatosan terjed Közép- és Nyugat-Európában egyaránt. Ezek az erők a gazdasági, illetve a migrációs válságért is „Brüsszelt” okolják. Az EU-t ezért már nem kedvelik annyian, mint korábban, 2016-ban egy felmérés szerint a megkérdezetteknek csak egyharmada vélekedett egyértelműen kedvezően a közös Európáról, s intézményeiről, ami nemcsak a kétségtelenül jelenlévő bürokratizmusnak, az intézményrendszer bonyolult felépítésének, hanem a populisták térnyerésének is az eredménye.

Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője szerint ráncfelvarrásra van szükség az EU-nál. Úgy véli, a 28 tagú Európai Bizottság túlméretezett, 12 biztos is elég lenne, s az Európai Tanács helyett egy az EP-ben létrehozandó második kamara lenne a megoldás.

A populizmus, illetve az intézményrendszer összetettsége mellett szembetűnő az egyes tagországok közötti óriási különbség. A leggazdagabb tagállamban, Luxemburgban 81 ezer euró az egy főre jutó GDP, a legszegényebbikben, Bulgáriában viszont mindössze 5500 euró. Hiába ellenkezik hevesen a kétsebességes Európa ellen a magyar, illetve lengyel kormány, valójában már az euróövezeti tagság is a „haladókhoz” való tartozást jelenti.

Milyen jövő vár Európára? Theresa May brit kormányfő a jövő szerdán aktiválja az 50. cikkelyt, ami rányomhatja a bélyegét a következő évekre. Az Unió az Egyesült Államok szolidaritására sem számíthat, mindent elmond arról, miként vélekedik a közös Európáról Donald Trump, hogy beiktatása után először a britek EU-ból való kilépésének atyját, Nigel Farage-t látta vendégül, a Brexitet pedig „nagyszerű” dolognak nevezte. Varsó a legutóbbi EU-csúcson nyíltan fellázadt, mert az állam- és kormányfők a kabinet ellenségének kikiáltott Donald Tuskot választotta újra az Európai Tanács elnökének. Beata Szydlo pedig a szombati római csúcstalálkozó előtt is azzal fenyegetőzik, hogy nem írja alá a közös nyilatkozatot, amely hitet tenne a gazdasági és szociális fejlődés mellett.

Az EU eddigi legnagyobb válságai
A francia vétó
Amikor 1963-ban Nagy-Britannia is az európai közösség tagja kívánt lenni, Charles de Gaulle francia elnök vétót emelt ellene. Azzal érvelt, hogy London sem politikai, sem gazdasági szempontból nem elég érett. A fordulat csak Charles Pompidou elnökségével (1969-1974) érkezett el. A britek 1973-ban csatlakoztak az EGK-hoz, tíz évvel a csatlakozási kérelem benyújtása után.
Euroszklerózis
Az olajválságok nyomán egyre csökkent a növekedés idején Európában. Az európai piac számára mind nagyobb veszélyt jelentett az Egyesült Államok és Japán, a tagországok megpróbálták saját gazdasági érdekeiket védeni. A válságot túlélte a közösség, amiben Spanyolország és Portugália csatlakozásának és a közös piac kialakításának is szerepe volt.
A Maastrichti Szerződés elutasítása
A dokumentum elfogadása esetén megkezdődhettek az előkészületek a közös gazdasági tér és a közös valuta megteremtésére. Dánia azonban 1992-ben elutasította a Maastrichti Szerződést, ami sokkolta Európát. Tizenegy hónapig tartó tárgyalások kezdődtek, melyek végén különleges jogokat biztosítottak Koppenhágának. Ezekre már a dánok is igent mondtak.
A Santer-bizottság bukása
A luxemburgi Jacques Santer által irányított Európai Bizottság több tagja ellen bizalmi szavazást kért az Európai Parlament. Az EP szakértői jelentése szerint „A politikai hatóságok elveszítették az irányításuk alá helyezett apparátusok feletti ellenőrzést”. A megsemmisítő ítéletet 1999 márciusában tették közzé, ez pedig a Santer vezette testület kollektív lemondásához vezetett. A leginkább leszerepelt biztos, aki gyakorlatilag a többieket is magával rántotta, a kulturális ügyekért felelős Edith Cresson, korábbi francia miniszterelnök volt. A jelentés beszámolt olyan esetekről is, amelyekben az EU bizottságának tagjai indokolatlan előnyökhöz juttattak velük kapcsolatban álló személyeket.
Az európai alkotmány kudarca
Éveken keresztül tartott a 2005-ben bemutatott európai alkotmány kidolgozása, ám az Unió alaptörvénye sosem léphetett életbe. Franciaország és Hollandia polgárai ugyanis népszavazáson mondtak nemet a szövegre. A választók persze igen csekély hányadának volt tudomása a hosszú szövegről, így elsősorban az EU-val kapcsolatos elégedetlenségüknek adtak hangot.

A legnagyobb veszélyt azonban a jobboldali radikálisok jelentik. Hollandiában ugyan messze várakozások alatt szerepelt a március 15-én megrendezett parlamenti választáson a Geert Wilders által fémjelzett Szabadságpárt (PVV), de mégiscsak minden ötödik választó az EU-ból való kilépést szorgalmazó, muzulmánellenes tömörülésre adta a voksát. Franciaországban az elnökválasztás második fordulójában Marine Le Pen akár a szavazatok 40 százalékát is megszerezheti, illetve a szeptemberi német parlamenti választáson a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) is kellemetlen meglepetést okozhat már azzal is, ha a szavazatok legalább 10 százalékát kaparintja meg.

Az európai eszmeiség azonban – bárki bármit állít is – nem a múlté. Éppen hazájuk európai pozícióit veszélyeztetik, akik ezt hirdetik. A magát az elnökjelöltek közül a leginkább Európa-pártinak nevező Emmanuel Macron valószínűleg megnyeri a francia államfőválasztást, Berlinben pedig a következő német kormány „több Európát” követelhet, akár Angela Merkel marad a kancellár, akár szociáldemokrata kihívója, Martin Schulz váltja.

A Verhofstadt által igényelt radikális változásokból ugyan várhatóan nem lesz semmi, s nemcsak amiatt, mert Merkel sem kíván gyökeres változásokat, hanem mivel az alapszerződések módosítására is szükség lenne ehhez, mindez azonban nem jelenti azt, hogy Európa átalakulásának folyamata megállna. A budapesti jóslatok ellenére azonban ez az átalakulás aligha „kevesebb Európát” jelent majd. A kétsebességes Európa éppen azon országok szorosabb együttműködését vetíti előre, amelyek hajlandóak lemondani szuverenitásuk egy részéről is azért, hogy még működőképesebbé tegyék az Európai Uniót. Azok az államok pedig, amelyek erre nem képesek, azoknak viselniük kell ennek következményeit, a háttérbe szorulást.

A Római Szerződés 60 évvel ezelőtti aláírása alkalmából rendezendő rendkívüli csúcstalálkozó is egyfajta hitvallás lesz a közös belső piac, a versenyképesség, a demokrácia mellett. Amikor a Sunday Times újságírója arról kérdezte a német kancellárt, mi változik majd a római csúcs után, Angela Merkel azt felelte, semmi, mert a közös EU egy sikeres modell, amelyet erős gazdaság, szociális biztonság jellemez, vagyis olyan értékek, amilyeneket nem sok helyen találni a világban. Most az a legnagyobb feladat, hogy meg is őrizzék ezeket az értékeket.

 Gazdasági közösségből unió
  • 1957. március 25-én az olasz fővárosban írták alá a Római Szerződést. Ekkor szentesítették Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó szerződést is.
  • Az aláírók. Belgium (Paul-Henri Spaak és J. Ch. Snoy et d'Oppuers), Franciaország, (Christian Pineau és Maurice Faure), Hollandia, (Joseph Luns és J. Linthorst Homan), Luxemburg, (Joseph Bech és Lambert Schaus), Németország, (Konrad Adenauer és Walter Hallstein), Olaszország (Antonio Segni és Gaetano Martino).
  • 1958. január 1-jén lépett életbe
  • A dokumentum eredeti neve Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról. A Maastrichti Szerződés kivette a közösség és a szerződés nevéből a gazdasági jelzőt, így hivatalos neve „Szerződés az Európai Közösség létrehozásáról”.
  • Az eredeti szerződést többször is módosították későbbi megállapodások. A Maastrichti Szerződés 1993-as életbe lépése újabb lépés volt az európai integráció felé, ennek ellenére az Európai Unió intézményei döntéseinek többsége számára a római szerződés szolgáltatja a jogi alapot, ez maradt a közösségi jog legfőbb forrása.
Kronológia
  • 1946. szeptember 19. Winston Churchill brit kormányfő felveti az Európai Egyesült Államok létrehozásának gondolatát.
  • 1951. április 18. Belgium, az NSZK, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia („a Hatok") aláírják az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) megalapító Párizsi Szerződést.
  • 1957. március 25. A Hatok Rómában aláírják az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Euratomot létrehozó Szerződéseket (Római Szerződések).
  • 1958. január 1. Hatályba lép a Római Szerződés. Az EGK Bizottság első elnöke Walter Hallstein, az Euratom Bizottság első elnöke Louis Armand.
  • 1959. július 21. Az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC) hét tagállama, Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság megállapodnak az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) létrehozásáról. A szerződés 1960. május 3-án lép hatályba.