Csak a héten több tízezer karakternyi szöveget olvastam, amely a nemzet sorsa iránt érzett felelősséggel elemezte, milyen ellenzéki felállás lenne a legbiztosabb módszer Orbán leváltására 2018-ban. Hivatásos politikusok és politizáló civilek cincálják tépelődő dolgozatokban, hogy Botka vagy valaki más, egyeztetés vagy előválasztás, mekkora teher Gyurcsány, mit várhatunk a Momentumtól, és hogy mire futhat ki Vona álnok cukiskodása. Összefogást, új rendszerváltást vagy éppen új kiegyezést sürget ki-ki meggyőződése és vérmérséklete szerint, csak hogy teljesüljön végre a vágyott cél: pusztuljon a NER.
Negyvenhárom százalék. Nem több, nem kevesebb. Azt írja a HVG, hogy a legfrissebb Medián-felmérés szerint a magyar választókorú lakosság negyvenhárom százaléka akar kormányváltást, ami nem csak azért tanulságos, mert igazolja azt a megfigyelést, hogy az egyénnek vajmi kevés esélye van átlátni, mit gondolnak "az emberek". A barátaink általában hozzánk hasonlóak, a családunk ugyanazt olvassa, amit mi, a modern technika pedig még inkább bezár minket a tükörszobába, mint a korábbi kommunikációs nehézségek. A Facebookon szörfözve könnyű úgy érezni, hogy mindenki egyetért velünk, de ez csak digitális illúzió. Akinek más a meggyőződése, az egyszerűen a kibertér egy másik sarkában csetel.
Ebből a negyvenhárom százalékból azonban az is világosan látszik, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Nem mintha a politikai sajtó maradéka nem tenne meg mindent annak érdekében, hogy világossá váljék, mi folyik az országban; és nem mintha nem léteznének még mindig olyan médiumok, ahol cenzúra és manipuláció nélkül elmondható minden a demokratikus jogállam formára vágásáról, meg a közjavak szemérmetlen fosztogatásáról. De láthatóan ez az üzenet csak azokhoz jut el, akik egyébként is ismerik. Persze, okolhatjuk a közszolgálati hírhamisítást meg a csókosok által felvásárolt bulvárt. De a valóság az: ha volnának hiteles emberek, akiknek a szava helyben számít, és ők az ismert tényekkel maguk nyitnák rá az emberek szemét a NER valóságára, nem 43 százalék volna ez az arány.
Ennek fényében érdemes meghatározni, milyen ellenzéki tevékenységen múlik a nemzet sorsa.
