Újra kell éleszteni az EU-t

2017. március 25-én, az EU 27 tagállamának állam- és kormányfői Rómában gyűlnek össze, hogy megünnepeljék az Európai Unió 60. születésnapját. Szeretnénk az európai történelem új fejezetének írói közé tartozni és várjuk, hogy részesei lehessünk az európai jövőről szóló vitának, amit Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke el is indított a múlt héten. Ennek a széleskörű vitának magába kell foglalnia a tagállamokat, a parlamenteket, a civil társadalom képviselőit és az állampolgárokat.

Az EU történelmi válaszút előtt áll. Európa folytathatja útját a hanyatlás és a Brexit-féle bomlás útján, vagy egyesítjük szándékainkat és ténylegesen együtt cselekszünk a továbbiakban. A megelégedettség és a változatlanság sem lehet a továbbiakban opció. Ha Európa elég erőssé akar válni ahhoz, hogy a jelen és a jövő kihívásaival is szembe tudjon nézni, akkor mielőbb újra kell éleszteni az EU-t.

A kihívások nem újak. Ugyanakkor a mai, gyorsan változó, bizonytalan idők közepette jóval összetettebbek és globálisabbak, mint valaha. Ha nem akarjuk elveszíteni társadalmi kötelékeinket, ha nem akarunk visszatérni az előítéletek és a populizmus időihez, ha egy nyílt társadalmat akarunk fenntartani, akkor nincs más választásunk, mint hogy sürgősen és ténylegesen megoldjuk e problémákat. Máskülönben hátrakötött kézzel lehetünk tanúi annak, hogy véget ér egy együttműködésen és multilateralizmuson alapult modell, amely elősegítette a demokratikus társadalmak terjedését.

A digitalizáció, a kiberbűnözés, a terrorizmus, a globális felmelegedés, a tudományos és ipari forradalmak mind határokon átívelő folyamatok. Egy többpólusú világ bontakozik ki, ahol Európa elveszti relatív súlyát a demográfia, a gazdaság, a politika és a kultúra tekintetében. A globalizáció világszerte csökkentette a szegénységet és fellendítette a fejlődő országok gazdaságait. Nyugati világunkban azonban a globalizáció sok embert hátrányosan érintett és a középosztály meggyengülését hozta. Ezek a következmények táptalajt adnak a populizmusnak és a nacionalista érzelmeknek a világ nagy részén.

Európa mindenesetre a béke, a jólét, az egyenlőség és a civil jogok lámpása marad. A kontinens hatalmas lehetőségeket kínál mind az 500 millió lakosának, és továbbra is a civilizáció mintájaként szolgál az emberiség számára. Az európai projekt teljesült a gazdasági és monetáris politikánkkal, a közös belső piaccal, amely a legnagyobb a világon, a közösen meghatározott értékeinkkel és jogainkkal, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzítettünk, valamint a kiváló kutató és tudományos programjainkkal, mint például az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet.

Mindazonáltal ez a lendületes fejlődés folyamatosan veszít erejéből, ezért muszáj válaszokat adnunk az európai polgárok problémáira. Újra kell gondolnunk Európát és biztosra kell mennünk abban, hogy a tagállamok kölcsönösen erősítik egymást. A létező egyezmények tág teret biztosítanak számunkra, hogy fejlesszük az EU erőforrásainak elosztását és koordinációját rövid távon. A növekvő bizonytalanság idején Európának mindenekelőtt a saját polgárait és értékeit kell megvédenie.

Ez közös ambíciókat és egy közös tervet igényel. Szükséges, hogy vezetőink egy egységes vízióval rendelkezzenek, valamint hogy elkötelezzék magukat az Unió mellett, ami az egyetlen valós út a XXI. században. Az egyezmények elősegítik, hogy a tagállamok tovább mélyítsék az együttműködést a különböző területeken. Itt az ideje, hogy ezeket az elképzeléseket átültessük a gyakorlatba, különös tekintettel az eurózna kormányzására, valamint egy európai védelmi stratégiára, amit az új amerikai adminisztráció is sürget.

A politika, a gazdaság, a demokrácia, a társadalom és a kultúra szintjén is erősebb Európa létrejöttét sürgetjük. Egy olyan Európát szeretnénk, amely növelni tudja a befolyását a gyorsan fejlődő nemzetközi térben, és amely egy új, békén, szolidaritáson és együttműködésen alapuló egyensúly létrejöttét szolgálja, ami alapvető annak érdekében, hogy szembe tudjunk nézni a jelenlegi nemzetközi kihívásokkal. Meghívunk minden egyes európait, aki támogatja az európai projekt újraindítását, hogy csatlakozzon hozzánk a „March for Europe”-on március 25-én Rómában.

Abban bízunk, hogy ez a március egy demokratikus és polgári reneszánsz kezdete lesz, amin keresztül a polgárok végre részt vehetnek az Európai Unió kihívásainak és prioritásainak megfogalmazásában. Ennek kéz a kézben kell járnia egy széleskörű, közös gondolkodással azon, hogy európaiként mi a közös bennünk, melyek közös értékeink és érdekeink, valamint hogyan védjük meg ezeket kontinensünk érdekében. Arra kérünk mindenkit, aki támogatja Uniónk jövőjét, hogy csatlakozzon kezdeményezésünkhöz, egy valóban európai, polgári koalícióhoz. Ugyanazokat az értékeket osztjuk, ugyanazok az érdekeink, és mindannyian ugyanannak a civilizációnak a gyermekei vagyunk. Amire most szükségünk van, az egy közös európai lelkiismeret.

Guillaume Klossa (FR) író; Alberto Alemanno (IT) az EU-jog professzora; László Andor (HU) közgazdász, volt uniós biztos; Lionel Baier (CHI) filmkészítő; Mars di Bartolomeo (LU) parlamenti elnök; Mercedes Bresso (IT) EP-képviselő; Elmar Brok (DE) EP-képviselő; Philippe de Buck (BE) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja ; Georges Dassis (GR) szakszervezet vezető; Paul Dujardin (BE) a BOZAR vezérigazgatója; Cynthia Fleury (FR) filozófus; Markus Gabriel (DE) filozófus; Felipe Gonzalez (ES) volt miniszterelnök; Sandro Gozi (IT) európaügyi miniszter; Danuta Huebner (PL) volt uniós biztos; Alain Juppé (FR) korábbi miniszterelnök; Cristiano Leone (IT) kommunikációs vezető; Christophe Leclerq (FR) médiavállalkozó; Jo Leinen (DE) EP-képviselő; René van der Linden (NL) korábbi európaügyi miniszter; Robert Menasse (AT) író; Ferdinando Nelli Feroci (IT) nagykövet; Johanna Nyman, az Európai Ifjúsági Fórum elnöke; Sofi Oksanen (FI) író; Sneska Quaedvlieg-Mihailovic (NL/SERBIA) az Europa Nostra főtitkára; Maria João Rodrigues (PT) korábbi miniszter; Robin Rivaton (FR) író; Petre Roman (RO) volt miniszterelnök; Jochen Sandig (DE) művészeti vezető; Roberto Saviano (IT) író; Nicolas Schmit (LU) miniszter; Gesine Schwan (DE) politikatudós; Denis Simonneau (FR) az Europa Nova elnöke; Guy Verhofstadt (BE) korábbi miniszterelnök; Vaira Vīķe-Freiberga (LV) korábbi elnök; Cédric Villani (FR) matematikus; Luca Visentini (IT) az Európai Szakszervezetek Szövetségének főtitkára; Sasha Waltz (DE) táncművész; Wim Wenders (DE) filmkészítő