Rettenetes, ha egy kormányka szomorú. Az embernek elfacsarodik a szíve. Az előbb még majd kicsattant az erőtől, eleven és huncut, nem bír nyugodni, az étvágya remek, persze olykor rosszalkodik, verekszik, de hát mikor csintalankodjon, ha nem most, talán ellenzéki korában? És erre tessék! Történik egy kis baj, és rá sem lehet ismerni, lóg az orrocskája, sértődötten szipog, mint akinek elvették a játékát. Vagy az álmát. Pedig hogy szeretett olimpiázni! Az a kedvenc társasjátéka, jókat kacag a kis kópé, hogy a többiek veszítenek. Már számított a sok zsetonra, hát nem csoda, ha legörbül a szája. Muszáj valahogy megvigasztalni.
Ám ha egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik. Kisebb ajtó ugyan, kevesebb szajrét lehet kivinni rajta, de jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Az olimpia, huss, elszállt, de valamicske írt jelent a sebre a vizes vb. Vigasz-vb. Szegény ember, szegény kormány vízzel főz. Nem összemérhető ugyan a zsákmány az olimpiától remélttel, ami szomorú és igazságtalan, de arra elég, hogy helyreállítsa a renomét a többi kispajtás, a haverok szemében. Mert már zúgolódni kezdtek, hogy akkor mi lesz most ővelük? Mérgelődött is a kormányka, hogy mindent tőle várnak: „Hát mit gondoltok, lopom én a pénzt?”- mordult rájuk. ”Ja, tényleg!”- ismert el azért valamennyit az igazukból. És noha az ezermilliárd helyett csak százzal lehetett vigasztalódni, nekilátott.
Már azzal is mi munka volt, hogy legalább a száz mozdítható legyen! Hiszen két éve még 14,7 milliárdban határozták meg a teljes keretet. Akkor nem számított, hiszen mindenki a közbeszerzésekkel teli nagy-nagy olimpiai mézesbödönre koncentrált, kit érdekelt, mekkorára készül ez a jóval kisebb csupor. Milyen igaza volt az ábrándozás veszélyeire intő Vörösmartynak: „Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.”
Sajnos arra sem lehetett hivatkozni, hogy az infláció sokszorozza meg a költségeket, azt mégsem veszik be, hogy a nyugdíjemelésnél nincs infláció, a vigasz-vb-nél meg van. Lépésenként kellett haladni. Először a Dagály-törvénybe csak úgy mellékesen beleírni, hogy a Duna Aréna egymagában közel 25 milliárdot kóstál. Kicsit később a közbeszerzési pályázat kiírása szerint már 38,6 milliárdot. Még később 43-at, hiszen a videotonos Garancsi, a miniszterelnök focis barátja se maradhat éhen, ha már egész véletlenül ő kapta a megbízást. Mi az a 250 millió, amit a plakáthelyeivel - jó, kellett hozzá egy kis törvénymódosítás is - a kvótakampányon keresett? Vagy az a 700, amennyit agrártámogatásként csípett fel? Tavaly a cégeinek 86 milliárd árbevétele volt, ha idén lejjebb adná, ahogy mondani szokás, a kutyák is lepisilnék
Egész jól elterelte a figyelmet az árdrágulásról, hogy először egy csili-vili csodapalota képét mutogatták látványtervként az elkészült randa kőkoporsó helyett. Éppen azért lett a teljes vigasz-vb ú.n. „kiemelt beruházás”, mert ilyenkor nem kell túl sok engedély, nem lehet hőzöngeni a kivágott fák meg a tervekre nem hasonlító épület miatt. Az persze nem helyes, hogy a kormánybiztos elszólta magát, és maga is „blöffnek" nevezte a pompázatos látványtervet, mert minek hergelni a népet! Van annak elég baja. Pláne, hogy az új Aréna előcsarnokának alja állítólag máris kilyukadt.
A hű társak is vigaszra szorultak az elrabolt olimpiai álom miatt. Például Kuna Tibor, Szijjártó barátja, a Fidelitas egykori kabinetvezetője. Tehetséges PR-szakember (talán csak Rogán Pasa parki szomszédja ér a nyomába, de ezen nem fognak összeveszni, jut is, marad is), az anyagiak alig érdeklik, a spirituális értékek embere, maga nyilatkozta: „Keresztény emberként azt gondolom, hogy minden jó dolog Istentől való”. Esetében még talán a Szerencsejáték Zrt. állami vállalattól, amely tavaly 5 milliárdos keretszerződést kötött vele marketing, és kommunikációs feladatokra. Hát nem megnyerte a vizes vb rendezvényszervezési feladataira kiírt 2 milliárdot? Remélhetőleg így már kissé ő is meg van vigasztalva.
De szegényt nem lehet a végletekig kizsigerelni. ezért a 2 milliárdban nincs benne a nyitó- és zárórendezvény költsége. Ezekkel nem garasoskodhatunk. Kerül, amibe kerül! A nyitó pl. egymaga 3 és fél milliárdba. Ha ki-ki le is csípi belőle a szokásosat (Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, hát még a közpénzt!), akkor is futja a Rolling Stones meghívására. Legalább Kósának sem kell Új-Zélandig utaznia, mint 2014-ben, hogy meghallgassa a „Get no”-t. Őt napokra sem tudná nélkülözni a haza.
Ez így együtt kicsit drágának tűnhet, de világosan megmondták: megéri, mert a létesítmények itt maradnak nekünk. Kivéve az óriás ugrótornyot a Batthyány téren, azt két hét múlva lebontják, pedig milyen szép jelkép lehetne a Szabadság-szobor helyett: ugrás a mélybe. Ha már kiderült, hogy mégsem bő 1 milliárdba, hanem 3-ba kerül. Itt aztán kizárt bármilyen túlszámlázás, hiszen megbízható ember: Tiborcz István üzlettársa építi-bontja. Szinte ingyen van, beleszámítva, hogy az ugrómedencében ügyel két búvár is.
Csak nehogy véletlenül kihúzzák a dugót az egész vizes vb alól! Akkor oda a vigasz. Nekem a szívem szakadna meg szegény kormányka miatt.