- Nem tudtunk semmit a Nyugatról a vasfüggöny mögött. Felkészületlenek voltunk, nem tudtuk, hova menjünk. Táborokba kerültünk, ahol megjelentek a svédek, franciák és az angolok. Végül csak az utóbbiak maradtak, és úgy voltunk vele, hogy akárhová visznek, elmegyünk velük. Én nem tudtam egy szót sem angolul - mesélte Czigány Magda, aki az Imperial College London könyvtárának főigazgatója volt és férjével, Czigány Lóránttal menekült Szegedről. - Mindenkinek kiosztottak egy puha takarót, felültettek egy buszra, és azt mondták, Angliába visznek, ott lehetünk majd egyetemisták. A takarót a matrac alatt tartottam 10-15 éven keresztül, ez volt a szent tárgy, ami segített, hogy Angliába kerüljek - mondta.
Kende Péter szociológus, aki a párizsi Centre National de la Recherche Scientifique kutatási igazgatójaként ment nyugdíjba, egy ellenállási lapot szerkesztett és amikor látta, hogy egyre több embert tartóztatnak le, elindult Jugoszlávia felé. A menekülttáborból nem mehettek ki, de előfordult, hogy elvitték őket moziba. - Menekülteket ilyen nagylelkűen, segítőkészen azelőtt és azóta sem fogadtak. Az 56-os menekültek a világtörténelem szerencsefiai - mondta Kende és hozzátette, Franciaországban 1791-ben hoztak egy törvény, amely szerint politikai okokból menekülőket automatikusan befogadják, így számolatlanul engedték az országba a Magyarországról érkezőket.
Sándor András és Gömöri György elsőként Bécsbe ment, egy nemzetközi diákkonferencia megszervezése volt a feladatuk, amely elítéli a szovjet bevonulást. Ez nem sikerült, felvették azonban őket Oxfordba. - Kiemelten jól bántak az egyetemistákkal, hősökként fogadtak minket - mondta Gömöri György, aki lengyelt és magyar tanított Cambridge-ben.
Az Egyesült Államokban germanisztikából doktori címet szerzett Sándor András és Gömöri György költők is, így a nyelv kérdése az ő esetükben nagyon fontos volt. - A kezdetektől fennállt a nyelvi kettősség. Magyar írók akartunk maradni, de a disszertációnkat angolul írtuk. A külföldi magyar folyóiratok és a Magyar Írók Szövetsége külföldön az emigráns írók számára egy magyar parallel intézményes irodalmi közeget jelentett. Rendezett skizofréniában éltünk. Sikerült mindkét identitást megtartanom, brit állampolgár vagyok és magyar író - mondta Gömöri. Czigány Magda számára is párhuzamos volt az angol és a magyar társaság: az angol munkahelyi közeg és a londoni magyar értelmiség Szepsi Csombor Köre között nem volt átjárás.
A beilleszkedést mindannyian másképp élték meg, a Kádár-rendszerhez és a rendszerváltáshoz pedig más-más a viszonyuk. Kende Pétert az identitáskérdések nem érdekelték igazán, az ő programja az volt, hogy társadalomtudományt tanulhasson és azt a szellemi munkát tudja végezni, amit akart. - A hazatérés lehetősége fel sem merült, a hivatalos Magyarország közellenségként tartott számon. Ezt nem bántam, mert én is ellenségnek tartottam őket. Nem vágyódtam egy olyan országban élni, ami szovjet típusú rendszer része. Foglalkoztam azzal a kérdéssel tudományosan, hogy lehet-e arra számítani, hogy a szovjet rendszer összeomlik. Arra jutottam, hogy biztosan nem marad fönn - mondta és hozzátette: sejtette, hogy ha lesz változás, akkor kísértést érez majd arra, hogy félig Magyarországon éljen. - Kettős életet élünk a feleségemmel negyed százada. Ha megkérdezik, mi az én nemzetiségem, akkor francia magyar vagyok.
Sándor András úgy tervezte, visszajön a diploma megszerzése után, ami nem történt meg. Az első években mindannyiuk rémálma volt, hogy hazajönnek és nem tudnak majd visszamenni. - Úgy éreztem, ha száz évig élek, akkor se lesz vége a Kádár-rendszernek és beletörődtem. 89-ben aztán nem tudtam, hogy miért is élek kint és visszaköltöztem. Hálás vagyok Angliának, Amerikának, de én magyar vagyok - mondta. Gömöri György úgy gondolta, csak akkor marad Angliában, ha Oxfordban vagy Cambridge-ben kap állást és az utóbbi történt. -1990 után az emigránsokkal kapcsolatos érdeklődés elcsitult. Úgy éreztük, hogy a nyugati magyar irodalmat a hazai kritikusok olyan mellékágnak tekintik, ami nem fontos, Márai kivételével - mondta és hozzátette: úgy érzi, a Brexit óta másodszor is hontalan lett. A brit állampolgárságtól ugyan nem fosztják meg, de már nem számít olyan kedves vendégnek.