Írország;Dublin;Galway;

A mindig zöld Írország

Aki életében egyszer eljutott ide, az örökre az Ír-sziget rabja lesz - kivéve persze, ha ellen tud állni a gyönyörű tájaknak, a barátságos embereknek és az emberléptékű élettempónak.

Írország egyetlen pontja sincs 100 kilométernél távolabb a tengertől, bőven akadnak több kilométer hosszú, általában szinte teljesen elhagyatott, fövenyes tengerparti sávok is. Méretéhez képest az Ír-sziget rengeteg látnivalót kínál a turistáknak - nem véletlen, hogy egyik legvirágzóbb iparága a turizmus. Az ide látogatók legtöbbjét a csodálatos táj vonzza. Egynapi kényelmes autózással Kilkenny-grófság festői rétjeinek, kanyargó folyóinak és erdőségeinek világából Connemara drámai látványt nyújtó hegyei közé érkezhetünk, vagy eljuthatunk csodás tavaihoz és elhagyatott tengerpartjaihoz. Az idelátogató benyomása az, hogy az emberek barátságosak, jó kedélyűek, ravaszak, és könnyedén állnak az élet dolgaihoz. Jóformán mindenki Anglián keresztül érkezik Írországba. Dublinba London négy nemzeti repülőteréről, illetve néhány európai nagyvárosból is indulnak közvetlen járatok. Hajók közlekednek Walesből, Skóciából és Franciaországból.

Autóval a legjobb körbeutazni az országot, főként azért, mert sok látnivalóhoz nem jutunk el tömegközlekedési eszközökkel. Csak ne feledkezzünk meg arról, hogy - mint Angliában - az írek is a bal oldalon vezetnek. A vonatjegyek meglehetősen drágák, viszont csodás kerékpártúrákat tehetünk a zöld dombok között. Az sem lehet véletlen, hogy egy ír kistelepülést választották a világi legbarátságosabb városának 2015-ben az amerikai Travel + Leisure utazási magazin szavazásán. Galway neve valószínűleg a legtöbb magyarnak nem cseng ismerősen, pedig az amerikai utazók ódákat zengtek a 73 ezres városka lakóinak vendégszeretetéről. A magazin arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyiek kedvessége nagyon jót tesz az adott település idegenforgalmának. Ha a lakók szívesen útba igazítják a turistát, adnak nekik egy-két tippet egy kávézóra, vagy megmutatják a helyi süteményeket, – az épületek és nevezetességek mellett – az nagyon bevésődik a látogatók emlékezetébe, és másoknak is ajánlani fogják a várost.

Galwaybe nem csak a barátságos helyiek miatt érdemes ellátogatni. Ez az ír népzene egyik fellegvára, három hétig tartó, világhírű összművészeti fesztiválját a város július második felében rendezi. Érdemes megnézni a 11. századból való Lynch-kastélyt, az 1320-ban épült St. Nicholas-templomot vagy az 1846-ban alapított Galway-egyetemet is.

Varázslatos Dublin

Az Ír-sziget egyik legnagyszerűbb látványossága a Liffey folyó mentén és az Ír-tenger partján elterülő főváros, Dublin. Az egykor vikingek lakta sziget lenyűgöző történelemmel, bámulatos műemlékekkel és fantasztikus kultúrával rendelkezik.

Ha Írországban járunk, akkor feltétlenül el kell látogatnunk ebbe a varázslatos városba. A híres Temple Bar negyed a város leghangulatosabb ugyanakkor legnyüzsgőbb része. A Temple Bar az egyik legjobb kiindulási pont Dublinban, mivel számos látványosság könnyen és gyorsan megközelíthető. A legszebb látnivalók a dublini vár, a Szent Patrik-székesegyház, a Trinity Collage, Írország leghíresebb és legszebb egyeteme, valamint a régi könyvtár.

Egész napokat lehet eltölteni azzal, hogy Dublin utcáit járva felkutatjuk a nevezetességeket, de valóban megéri. Érdekes, színes város, melyet a Liffey folyó vág ketté. A látnivalók nagy része a folyótól délre található, mely a legtöbb városi folyótól eltérően halak otthona.

Sziklák és óriások

Mivel Írországban legendákból van bőven, talán nem meglepő, hogy a vulkáni tevékenység során létre jött óriások útja nevét is egy ír legendának köszönheti. A területet hatalmas, több tízezer bazaltoszlop alkotja, melyek magassága néhol a 12 métert is elérik. Írország e partszakasza olyannyira egyedülálló látványt nyújt, hogy az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.

Az itt megtett túra biztosan benne lesz a top 5 utazási élményünkben. Az oszlopokat csapdosó hatalmas hullámok, ahogyan a napfény megtörik egy-egy járat között - mind lenyűgözően szépek. Arra azonban figyeljünk, hogy milyen útvonalon haladunk, ugyanis akiknek tériszonyuk van, azoknak tanácsos elkerülniük a több méter magasan átívelő lengőhidakat. A tenger feletti sziklán egyensúlyozó Dunluce vár látványos romjai pedig pazar fotótémát nyújtanak.

A Moher-sziklákat Írország legszebb látnivalói között tartják számon. Egyik érdekessége, hogy remekül lehet látni a rétegződéseken, ahogy az évszázadok során nőttek és alakultak. A meseszép szirt nem véletlenül a turisták kedvence. A legtöbb embert azért vonzzák a Moher-sziklák, mert egyszerűen hihetetlen kilátás nyílik az Atlanti-óceánra, sőt, egy tiszta napon akár 30 kilométerre is elláthatunk, egészen a környező szigetekig. Egyetlen épület található itt, méghozzá a legmagasabb ponton. Ez pedig nem más, mint az O’Brien-torony. Az innen nyíló panoráma romantikussá, az ide vezető kalandos út pedig érdekessé varázsolja a környéket, ezért mindenki számára ideális úti cél.

Glendalough, vagyis a Kéttavak völgye sokak kedvence. Itt biztosan megcsap majd minket a kelta mondavilág szelleme a kelta keresztek és mohalepte monostorromok tövében.

Ír pörkölt ír sörrel

Egy hosszú és fárasztó nap után az egyik helyi pubban - amikből bőven akad a fővárosban -, kifújhatjuk magunkat és megkóstolhatunk néhány ír finomságot is. Az Irish stew, az ír pörkölt kötelező gasztronómiai program. A marhahússal, krumplival, és répával készült ételt általában egy szelet szódás kenyérrel és vajjal tálalnak. Az írek pörköltje csak távoli rokonságban áll a miénkkel, összhatásában inkább a gulyáslevesre emlékeztet. Kocsmákban egytálételként szolgálják fel, egy-két sörrel pompás ebéd vagy vacsora válthat belőle. És nem maradhat ki az eredeti ír whiskey, melynek múzeumot is szenteltek a Cork melletti Midletonban. Az Ír Whiskey Múzeumában látványos show keretében mutatják be a turistáknak az ír whiskey történetét és készítésének módját. Természetesen kóstoló is tartozik a programhoz.

Sörből pazar a választék és nem maradhat el a gyárlátogatás sem. A Guinness Storehouse közepén például a világ legnagyobb söröspoharában találjuk magunkat, és már az aulában láthatjuk azt a bérleti szerződést, amelyet Mr. Guinness kötött kilencezer évre annak idején az ír állammal, valamikor az 1850-es évek környékén.