Alan Gilbert – Mr. New York

Ma a Müpában lép fel a New York-i Filharmonikusok. Az évad végén leköszönő zeneigazgató, Alan Gilbert grandiózus tervekkel vág neki új életének. Megváltozott zenefogyasztási szokásokról, Solti Györgyről és Trumpról beszélgettünk vele.

Nehéz nála New York-ibb karaktert találni, legfeljebb Carrie Bradshaw kelhetne versenyre vele. Alan Gilbert itt született, itt nőtt fel, hogy aztán – néhány vargabetű, mint a Harvard és a Santa Fe-i Opera után – visszatérjen a Nagy Almába, a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatójaként. Már szülei is e zenekarban hegedültek. „Hogy melyik hang jut eszembe először, ha New York-ra gondolok? Jó kérdés. Az emberek többségének nyilván az ugrik be, amit Gershwin megzenésített az Egy amerikai Párizsban című művében: autóduda, építkezések zaja, forgalmi dugó… Nekem New York inkább egy csodálatos keverék: a legkülönfélébb nyelvek, zenék pezsgő elegye. Manapság az emberek borzasztóan elszigetelten élnek. New Yorkban azt szeretem, hogy ha kilépek az utcára, úgy érzem, részese vagyok valaminek.”

Alan Gilbert fiatalon hegedülni és zongorázni is tanult, ám hamar a karmesteri hivatás felé fordult. Tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált. Amikor 1994-ben megnyerte a Solti György-díjat, egy hetet tölthetett a legendás maestro társaságában. Igen emlékezetesre sikerült első találkozásuk. „Épp Genfben próbáltam, amikor a munka kellős közepén felfigyeltem rá, hogy a zenekar tagjai nem figyelnek. Egyre feltűnőbb volt, hogy a hátam mögé bámulnak, míg végül egyszerűen abbahagyták a játékot. Mi a fene, kérdeztem, és abban a pillanatban megpillantottam: leghátul, az emeleten ott állt ő, Sir Solti. Olyan delejes hatással volt a zenészekre, hogy amíg lejött és kimérten odasétált a színpad közepére, néma csendben ült mindenki. Ideges lettem. Elképzelni sem tudtam, mit akarhat. Erre ő odalépett hozzám, hátba veregetett, és kedélyesen azt mondta: ez itt az én emberem! Felemelő pillanat volt.”

Az egyhetes jutalom részeként Gilbert Londonba is elkísérhette Soltit, aki a Royal Operában a Traviatát vezényelte. „Ott lehettem az opera zárt próbáin. Lenyűgöző volt. Különösen, mert Solti először vezényelte a művet, ezért a munkafolyamat némileg különbözött a megszokottól. Solti György a legimpresszívebb személyiségek egyike volt, akivel valaha is találkoztam. A pályámnak azon a pontján rettentő fontos volt látnom azt a mélyről jövő meggyőződést, amivel vezényelt: nem azt mondom, hogy jó ötlet másokat utánozni, de kezdőként az ember néha óhatatlanul azon kapja magát, hogy az ideáljait másolja. Solti György utánozhatatlan volt. Igazi példakép.”

Egy előadásán Gilbert nemrég azt mondta: ki kell találnunk, mit jelenthet ma egy szimfonikus zenekar a közönsége számára. „Az emberek ma már másként tekintenek a komolyzenére, a szórakoztatásra, a művészetekre. A zene maga nem változott, ám az, ahogyan hozzáférünk, átalakult: közösségi oldalak élő közvetítésein és streaming-szolgáltatókon keresztül például. Ebben a megváltozott helyzetben kell meghatároznunk új önmagunkat, őrizve hagyományainkat. A koncertek sosem mennek ki a divatból, de ma már nem elég szervezni egyet és feltételezni, hogy el is jönnek arra. Nem ismerem a helyes válaszokat, de kísérletezünk. Ma szinte az egész világon kevesebb zenét tanítanak az iskolákban, mint 15 éve. Ez rossz tendencia. De nem szabad eldobnunk mindent, amiben hiszünk attól való félelmünkben, hogy a fiataloknak tűzijátékra van szükségük. Én egyébként szeretem elhagyni a formalitásokat, mondjuk, utcai ruhában fellépni. Az ilyesmi tetszik a gyerekeknek, emberközelivé tesz bennünket.”

A karmester szerint a legfontosabb kitalálni, ma miként kapcsolódhat zenekar és közönség. „Egy zeneigazgató ma már nem magányos cédrus: kapcsolatban kell állnom a New York lakosaival, hogy ismerjem az igényeiket. Emellett az intézmények között is újfajta együttműködésekre van szükség.”

Alan Gilbert az évad végén nyolc év után elhagyja a New York-i Filharmonikusokat. „Olyasmiket éltem itt át, amikről álmodni sem mertem. De most új kihívás éltet. Búcsúkoncertem, amelyre a zenekarom mellett számos ország muzsikusait hívtam meg Kubától Libanonig, a Koncert az Egységért nevet viseli. Mahler 7. szimfóniáját játsszuk majd, ott lesz velünk Yo-Yo Ma és Wynton Marsalis is. Szeretném, ha ez a társulás a jövőben állandó zenekar alapjaként funkcionálna: egy olyan együttes megalapításán dolgozom az ENSZ segítségével, amely a békét, a szeretetet és az egységet szimbolizálja ezekben a vészterhes időkben.”

A sors iróniája, hogy Gilbert ötletébe belerondított Donald Trump rendelete, amely miatt úgy tűnt, egyes országok, mint például Irak vagy Szomália állampolgárai nem léphetnek be az Egyesült Államokba. „Újabban számolom, hanyadik interjúkérdésben szerepel Trump neve – nevet a dirigens, mire megnyugtatom: magyarként ezt jelenleg tökéletesen átérezem. – Ez a koncert eredetileg nem Trumpnak üzent. Nem tehetek róla, hogy közben megváltozott a helyzet: én az egységben hiszek.”