Előfizetés

Merkelék megállítják az európai populistákat

Publikálás dátuma
2017.03.28. 07:35
Merkel megálljt parancsolt a szélsőséges erőknek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Háromból három. Az idei európai voksolások mindegyikén jelentős fölénybe kerültek az Európa-párti erők. Az első jelentős diadalt a március 15-én megrendezett holland parlamenti választás során aratták a „több Európa” hívei, mivel a voksolást a vártnál jóval simábban nyerte meg Mark Rutte miniszterelnök pártja, a VVD, s magabiztosan utasította maga mögé a jobboldali radikális, populista Geert Wilders tömörülését, a Szabadságpártot (PVV).

A következő két megmérettetés is egyértelmű eredményt hozott. Vasárnap Bulgáriában az uniópárti GERB az előzetes jóslatokkal szemben nemcsak megelőzte az Oroszországhoz húzó szocialistákat, hanem 5,5 százalékot vert rá. Németországban pedig a saar-vidéki tartományi választáson, amely az első fontos megmérettetés az idei évben a szeptemberi parlamenti választásra készülő pártok számára, a nagykoalíció pártjai, a CDU és az SPD összesen 70 százalékot szereztek, míg a jobboldali radikális Alternatíva, amelynek még két hónapja is 10 százalékot jósoltak a közvélemény-kutatók, kénytelen volt beérni mindössze 6,2 százalékkal. A szociáldemokraták ugyan tíz százalékkal lemaradtak a kereszténydemokraták mögött, Thomas Oppermann, az SPD frakcióvezetője megjegyezte: a saar-vidéki választás megmutatta, hogy a demokratikus pártok igenis képesek háttérbe szorítani a szélsőségeseket. Az SPD-nél már azt sem tartják kizártnak, hogy az AfD az őszi választáson be sem kerül a Bundestagba.

A következő nagy megmérettetés az EU számára a francia elnökválasztás lesz, melynek első fordulóját április 23-án rendezik meg. A felmérések egyöntetűen azt mutatják: folytatódik a trend, s az Európa-pártiak újabb „skalpot” szerezhetnek, hiszen a felmérésekből kitűnik: az uniós integráció elmélyítését szorgalmazó szociálliberális jelölt, Emmanuel Macron az első számú favorit.

May egységről álmodik

Egy nappal a függetlenségről szóló népszavazás kiírásának kérvényezéséről döntő holyroodi voks és 48 órával a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválása előtt országjáró turnéja során Skóciában járt hétfőn a brit kormányfő. A konzervatív párt vezetőjére e kettőn kívül egy további politikai kihívás is vár a héten, hiszen a kormány csütörtökön terjeszti be az úgynevezett Nagy Visszavonási Törvény tervezetét, melynek szentesítése után mindaz a jogalkotás, melynek érvényesülése az Egyesült Királyság Európai Uniós tagságából fakad, brit törvénnyé válik.

Ahogy erre a The Guardian hétfői jelentése utal, ezzel a lépéssel a kormány könnyebben, egyes lépéseket elmélyültebb parlamenti eljárás nélkül is át tud majd vinni a törvényhozáson. A nagy hatálytalanításba azért a Munkáspártnak is lesz beleszólása. Az ellenzék ostromlott vezére, Jeremy Corbyn egy hétvégi politikai magazinműsorban kijelentette, „nem fogják ölbe tett kézzel tudomásul venni, hogy a kormány lábbal tiporja a parlamentet, semmibe vegye a demokráciát és diktátumok sorozatával döntse el, mi történik a jövőben”.

Theresa May a Glasgowhoz közeli East Kilbride-ban tartott felszólalással kezdte skóciai programját. Nem véletlenül került sor a rendezvényre a Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium irodájában. A helyszín alkalmas volt annak hangsúlyozására, mennyivel többet tudnak elérni együtt, mint külön, milyen „megállíthatatlan erők” a „jólelkű és nagyvonalú” Egyesült Királyságot alkotó tartományok. A brit kormányfő szerint az EU elhagyása lehetőséget ad a tartományok közötti szálak szorosabbra fonására. May azt szeretné, ha a Brexit eredményeként „egységesebb nemzet jönne létre”.

Theresa May „konstruktív”, de a Brexitre és nem a függetlenségre koncentráló megbeszélések reményében találkozott Nicola Sturgeon skót kormányfővel Glasgowban, első ízben a skót függetlenségről szóló máodik népszavazás tervének bejelentése óta. A brit vezető a szigetország egységének megőrzése érdekében kész további engedményekkel fokozni Skócia autonómiáját, miközben a vendéglátók sérelmezik, hogy eddigi kompromisszumos javaslataik süket fülekre találtak. Az Edinburgh-ban székelő autonóm parlament ma (kedden) várhatóan jóvá fogja hagyni, hogy a kormány kérvényezhesse Londontól a referendum kiírását, majd még a Brexit-folyamat lezárása, 2019 március vége előtti megtartását. Sturgeon korábban „demokratikus botránynak” nevezte Theresa May első reakcióját, mely szerint „most nincs itt az ideje” a népszavazásnak.

Nem siklott ki Martin Schulz vonata

Bár a német szociáldemokratáknál a vasárnapi saar-vidéki voksolást követően alábbhagyott az a hurrá optimista hangulat, amit a párt igen kedvező országos közvélemény-kutatási adatai idéztek elő, mindenképpen pozitív hír Európa számára, hogy a jobboldali radikális Alternatíva mindössze 6,2 százalékot kapott, a nagykoalíció két pártja, a CDU és az SPD pedig összesen 70 százalékot, így folytatódhat az ország legkisebb tartományában a két párt koalíciós együttműködése. Az SPD-nél azt sem tartják kizártnak, hogy az AfD be sem jut a parlamentbe a szeptemberi választáson.

Félig üres a pohár vagy félig tele? – kérdezgetik a német szociáldemokratáknál. A saar-vidéki választás első eredményeinek közzétételénél a nagy többség úgy vélte, félig üres. Az elmúlt másfél hónap lelkesedésének nyomát sem lehetett látni a párt berlini központjában. Az SPD-nél már mindenki azt hitte: lehetségessé vált a lehetetlen Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) volt elnökének kancellárjelöltté, majd pártelnökké való megválasztása óta. Való igaz, akadt iroda, amely fej-fej mellett látta a kereszténydemokratákat és a szociáldemokratákat a voksolás előtt, végül azonban a CDU több mint tíz százalékot vert a balközép tömörülésre.

Kudarcól beszélni azonban komoly túlzás lenne. Január közepén például még csak 24 százalékot jövendöltek az SPD-nek, két hónap alatt tehát majdnem öt százalékot javult a párt megítélése. A majdnem 30 százalék nem rossz eredmény, bár elmaradt a közvélemény-kutatók által jósolt 32-34 százaléktól. A két párt közötti tetemes különbség oka azonban nem az, hogy az SPD annyira várakozások alatt szerepelt volna, hanem a CDU váratlanul jó szereplése. Egyetlen iroda sem indult ki abból, hogy a CDU képes lesz 40 százalék körüli támogatásra szert tenni, s az előző tartományi voksoláson szerzett 35,3 százalékát 40,7 százalékra feltornászni.

Több német lap arról cikkezett, hogy kisiklott Schulz Saarbrücken (a tartományi székhely) felé haladó vonata, illetve véget ért a Schulz-effektus. Csakhogy igenis létezett Schulz-effektus a tartományban, ez azonban végül messze nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a szociáldemokraták a CDU fölébe kerekedjenek. Ahogy a bécsi Die Presse találóan fogalmazta meg, a Schulz-effektusnál erősebb volt az AKK-effektus. Így nevezik Annegret Kramp-Karrenbauert, a tartományban rendkívüli népszerűségnek örvendő kereszténydemokrata miniszterelnököt. Valóban sokat elért, stabilizálta a tartomány gazdaságát, s az utolsó napokban sikerült maga mellé állítania a bizonytalan szavazókat. Ebben annak is szerepe volt, hogy sok saar-vidéki szavazót megrémített az a lehetőség, amely szerint bekerülhet a tartományi kormányba a Németország nyugati felében sokak által ma is mereven elutasított Balpárt, melynek listavezetője épp az SPD egykori elnöke, Oskar Lafontaine volt. Az általa mesésnek vélt baloldali együttműködés azonban épp az ő személye miatt maradt el, illetve azért, mert sokan a Balpártban még a német egységet követően mintegy negyed századdal is az NDK állampártjának utódát látják.

Martin Schulz jó vesztesnek bizonyult, nem látszott letörtnek. „El kell ismerni, ma este a másik fél lőtt nagy gólt”. Üzenetének lényege azonban: a meccsnek nincs még vége. Feltűnő, hogy Schulz nem az ellenfél szót használta. Miért is használná? A tartományban eddig is nagykoalíció volt hatalmon, s az is marad. Anke Rehlinger, az SPD listavezetője ugyan nem lesz tartományi miniszterelnök, de minden bizonnyal továbbra is a befolyásos gazdasági tárcát irányíthatja. S akkor nem is beszéltünk még arról, hogy szövetségi szinten az SPD 2013 vége óta a CDU fontos és megkerülhetetlen partnere.

Schulz számára bizonyos tekintetben nagy fejtörést okozhat a saar-vidéki voksolás. Nyilvánvalóvá válhatott számára ugyanis, hogy nem szabad nyíltan elköteleznie magát egy baloldali koalíció mellett, mert a Balpárt esetleges országos szerepvállalása miatt sokan a CDU-ra adhatják a voksukat. Ugyanakkor a nagykoalíció folytatása mellett sem tehet egyértelműen hitet, mivel ezzel elbizonytalanítaná a párt szavazóit, s ismét az a veszély fenyegetne a szeptember végén esedékes parlamenti választáson, hogy a baloldal sok támogatója egyszerűen nem megy el szavazni.

Európa jövője szempontjából nyilván nem sorsdöntő, milyen kormánya lesz Saar-vidéknek. Az azonban nagyon is fontos, hogy az Alternatíva nagy előretörése nem következett be, sőt egyértelműen a párt fokozatos térvesztésének lehetünk tanúi. Pedig még január közepén 10, tavaly májusban pedig 11 százalékon látták a közvélemény-kutatók a tartományban. Robert Vehrkamp, a Bertelsmann Alapítvány politológusa az ntv hírtelevíziónak elmondta, az AfD előretörése politikailag aktívvá tette a szélsőségeket elutasító szavazókat is. A kampány tehát ellenkampányt váltott ki. Az SPD-nél már annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy az Alternatíva be sem jut a parlamentbe a szeptemberi voksoláson. Thomas Oppermann, az SPD frakcióvezetője a magas saar-vidéki részvételre utalva kijelentette: a demokratikus pártok megmutatták, hogy együtt képesek háttérbe szorítani a szélsőségeseket. Jörg Meuthen, az AfD társvezetője azonban úgy véli, a saar-vidéki választás még nem egy trendváltás jele.

Szövetségi szinten a nagykoalíció folytatását vetítheti előre, hogy a jelenlegi kormány két pártja, a CDU és az SPD összesen 70 százalékot szerzett Saar-vidéken. Gyanítjuk, a két politikai erő további együttműködése sem Merkelnek, sem Schulznak nem lenne ellenére.