Ausztria szerződésben vállalt kötelezettséget még 2015-ben arra, hogy az Olaszországban és Görögországban összegyűlt aránytalanul sok menekült uniós szétosztásában részt vesz. Bécsnek most közel 2000 embert kellene befogadnia, első lépésként 50 olyan kiskorút, akik szülői felügyelet nélkül érkeztek Európába. Az osztrák kormányfő viszont arra hivatkozik, hogy Ausztria messze túlteljesítette a menekültek befogadására vonatkozó vállalását, 2015-2016-ban négyszer annyi kérelmet fogadott, mint Olaszország és két és félszer annyit, mint Görögország. Kern szerint az európai szolidaritás sem igazolhatja, hogy Ausztria változatlanul aránytalan terheket vállaljon magára. Eddig a levél, amellyel Ausztria - Magyarország és Lengyelország után harmadikként – nem akarja befogadni a továbbiakban az Európába érkezett, tagországi szétosztásra váró menekülteket.
„A belpolitika győzött az európai politika felett” – kommentálta a döntést a Der Standard című napilap. Meglátása szerint a szociáldemokrata-néppárti kormány a legkésőbb jövő ősszel esedékes parlamenti választások előtt pápább akar lenni a pápánál, a listavezető szélsőséges Szabadságpártot megszégyenítő tempóban tolódik jobbra a bevándorlás kérdésében.
Kedden a kormányülésen megszavazták az úgynevezett integrációs törvényjavaslatot is, amely a 2014. december 31. után tartózkodási engedélyt kapott menekültekre vonatkozik. Őket egy 12 hónapos integrációs programba veszik fel, intenzív nyelvoktatást kapnak, beiskolázzák őket és az osztrák köztársaság alapértékeivel is megismertetik őket. Amíg szakmai végzettségüket ellenőrzik a hatóságok, addig a civilszervezetek, például a Vöröskereszt segítségével ingyenes közhasznú munkát végezhetnek. Akik kivonják magukat az előírt tanfolyamokból, azok pénzjuttatását a hatóságok csökkentik. A kétéves programra a kormány 100 millió eurót költ.
Az integrációs törvényjavaslat részeként betiltják az arc felismerhetetlenségét okozó fátyol és kendő használatát a középületekben, megsértőit alkalmanként 150 euró pénzbüntetéssel sújtják. Tilos lesz a Korán nyilvános terjesztése, de ennek ellenőrzése az államrendőrség feladata.