- Búcsú Szepesi Attilától, a négysoroskirálytól

"Weöres Sándornak nincsen zászlaja, de ha volna, Szepesi Attila vinné, ha ő olyan volna, hogy vinne zászlót, de ő nem olyan. Száz lót inkább, rímkényszerben. ... Választékos. Míves. Szépen ír, mer. Tökéletes versíró, ezt nem dicséretként (vagy bírálatként) említem, inkább raritásként. Mondjunk (megint) nagyot: négysoroskirály. És dal és zene és ritmus és bongás. Él nyelvünk (egyik) nagyvonalúságával, amely megengedi a magyar költőnek a rímet.... Olvassunk Szepesi Attilát. És emeljük meg kalapunkat e Nagy Csöndes előtt." - írta Szepesi Attiláról Esterházy Péter. Szepesi Attila 1942-ben született Ungváron. 1972-ben elvégezte a szegedi egyetem magyar szakát. Ettől az évtől szerkesztette a Kortárs versrovatát, 1982 és 1989 között az Új Tükör, 1992-től a Pesti Hírlap, 1994-ben és 1995-ben az Új Magyarország, majd a Magyar Nemzet munkatársa volt. Hányatott élete és festői-zenei példák ösztönözték versírásra, műveit 1968-ban az Első ének, 1969-ben a Költők egymás közt című antológia mutatta be. Szilaj, pajzán, pajkos énekeivel a nép- és az archaikus költészet forrásaiból táplálkozó változatos forma- és rímvilágot alakított ki. Gyermekverseket is írt. Utolsó kötete "Varázsfüvek. Barbár szonettek" címmel jelent meg 2016-ban a Nap Kiadó gondozásában. 2002-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díjjal tüntették ki, kétszer kapott Weöres Sándor-díjat (1974, 2000). 1980-ban József Attila-díjat, 1986-ban Artisjus-díjat vehetett át. 2012-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2014-ben pedig a Radnóti-díjat.