Kiegészítés egy kiegészítéshez

Juhász T. János egészíti ki Füzéki Báintnak itt, a „Szerintem” rovatban megjelent írását. Füzékit is reflexióra ösztönözte az a hihetetlen méretű történelemhamisítás, elhallgatás és félremagyarázás, ami ma hazánkban polgárjogot nyert. Mert mi is történt valójában 1945 februárjában a magyar fővárosban? A budai Várban rekedt (bekerített) katonai erők, a Várba zárt német katonai vezetők döntésére - Hitler parancsa ellenére -, puszta életüket mentve kitörtek az ostromgyűrűből. A kitörés útvonalába esett a Vérmező és a Déli pályaudvar. Ám ezt a területet már a Variházy ezredes vezette, többezresre növekedett magyar alakulat birtokolta. Igen, magyarok, akik rohamsisakjukra, sapkájukra nemzetiszín szalagot tűztek, amelyet egy vörös szalag egészített ki, jelezve, hogy ők nem a Várból menekültek közé tartoznak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a harcokat irányító szovjet hadvezetés később a Várra kitűzött szovjet győzelmi lobogó mellé a magyar nemzeti zászlót is felvonatta, Variházy ezredes - később az új demokratikus magyar hadsereg tábornoka - katonáinak hőstetteit elismerve. A Budai Önkéntes Ezred, szembefordulva a fasisztákkal, az SS alakulatokkal és nyilas gyilkosokkal sok-sok életet vesztett. Hőseikre ki, hol és mikor emlékezik? Egy szerény megjegyzés: a hősök hozzátartozói közül még sokan itt élnek közöttünk! A Déli pályaudvarnál márványtábla emlékeztetett a Budai Önkéntes Ezred bátor és hős katonáira, mi lett ennek a sorsa?