Játék a szavakkal

Gyerekkorunkban volt egy ilyen játék: az egyikünk írt egy szabvány magyar mondatot, alany, állítmány, tárgy, határozó, jelző, a másik meg vaktában kicserélgette a szavakat, lehetőleg minél nagyobb marhaságokra. Az eredmény egy szabályosan hangzó, de abszurd mondat lett, bruhaha.

A McDaniel főiskola mindenben megfelel a hazánkban működő külföldi egyetemekre vonatkozó törvényi feltételeinek, pedig önmeghatározása szerint liberális intézmény, mondotta csütörtökön Lázár János főminiszter, és a játéknak itt vége is van, ennél abszurdabb mondat nem létezik. Egyrészt, mert a McDaniel főiskola - mely bizonyára köszöni szépen a reklámot -, csak annyiban hasonlít a CEU-ra, hogy van köze Amerikához; egyébként pont a fordítottját csinálja, alapképzést végez, nem pedig mesterdiplomát, illetve PhD-t ad. Másrészt, mert ezeket a bizonyos feltételeket csak a napokban rántotta elő a gallérja mögül a kormány, minden előzmény nélkül. Harmadrészt meg - mutattak rá kozmopolita honfitársaink közül nem kevesen a hétvégén - a főiskola nem liberális, hanem Liberal Arts-ot, azaz humán tudományokat is tanít. Ezzel a megjegyzéssel tehát kormánya végtelen toleranciája helyett egyelőre csak azt bizonyította Lázár János, hogy Matolcsy György mellett másoknak is van mit bepótolniuk az idegen nyelvekből.

A gyerekkori játéknak egyébként az volt a lényege, hogy rányitotta az ember szemét: attól, hogy valami jól hangzik, még nem feltétlenül értelmes. Az Orbán-kormány is rájöhetne végre, hogy noha bármilyen mondatban könnyedén elhelyezhetők a szitokszónak minősített liberális, migráns, nyugati, európai, bevándorló, baloldal kifejezések, csak addig nincs nagy röhögés, amíg valaki föl nem figyel a szövegek értelmére.