Már másfél perc elteltével sejteni lehetett, a ferencvárosiak április elsejei tréfát űznek majd a futballból, mert lengyel légiósuk, bizonyos Nalepa – napjaink különös magyar hazaadási divathullámának megfelelően – a kifutó Dibusz mellére fejelte a labdát közvetlen közelről, nehogy a kapusa menteni tudjon. E burleszkjelenetet még megúszta az FTC, de bő fél óra múltán már kétgólos hátrányban volt, miután a saját térfeléről az ellenfél tizenhatosáig eljutó Zsótér – akit egyedül Gera követett nem túl nagy meggyőződéssel, a zöld-fehérek többi embere pedig még diszkrét érdeklődést sem mutatott a kispesti középpályás és annak hosszas labdavezetése iránt – a zavartalan felnyomulás végén a bal sarokba lőtt (1-0). Aztán Nalepáról feltételezni lehetett, hogy Chopin-rajongó, mert „zongorán kísérte” Eppelt, aki Hidi negyven méteres, tehát jó sokára lehulló ívelését háborítatlanul továbbíthatta a zűrben lévő lengyel mellől a jobb sarokba (2-0).
Doll arckifejezése árulkodó
Nem csoda, ha Thomas Doll, a ferencvárosiak német edzője már a harmincnyolcadik percben lecserélte labilis labdarúgóját, s bár látszólag jogos a kérdés, hogy egyáltalán minek tette be őt a csapatba, a helyzet árnyaltabb megközelítést kíván. Egy másik külföldi, a bosnyák származású osztrák Dilaver ugyanis oly szörnyen bánt a labdával, hogy a nézőnek vérzett a szíve a kegyetlen eljárás, a gömb rettenetes megpróbáltatásai miatt. Azaz nem szemezgethet széles választékból a tréner... Ilyen körülmények között azt lehetett hinni: az első harminc percben a hazai átlagnál aktívabb Honvéd – amelyet Puskás Ferenc kilencvenedik születésnapján „Harcoljatok a legendáért!” feliratú transzparenssel buzdítottak a kispesti ultrák – „legyalulja” kétségkívül kivonuló, de valójában a pályán sem lévő vetélytársát, ám a boszniai szerb Kamber a félvonalnál elnézte, hogy Böde önkéntelen mozdulattal Moutarihoz sarkazza a labdát, és a nigeri vendégmunkás váratlanul szépített (2-1).
E fejlemény nemhogy meglepte, de kizökkentette addigi önmagából a Honvédot, amely a folytatásban mindinkább lesüllyedt az FTC nívójára. A második félidőben már kispesti részről sem mutatkozott élénkség, így aztán az állás annak ellenére sem változott, hogy együttese Doll szerint (is) „amatőr módon” védekezett. Ám, ha nem teszik próbára őket, akkor a műkedvelők sem veszítik el a fonalat... A házigazdák pedig mélységesen megelégedtek a 2-1-gyel, hiszen azzal egyetlen pontnyira megközelítették a listavezető Videotont, azaz bajnokesélyesekké léptek elő. Ennek ellenére az átlag nézőszámuk – a mostani, 5697-es „rekorddal” együtt – 2330, ami még az egész NB I 2639-es középértékénél is alacsonyabb, igaz, a különösebben vonzónak túlzással sem nevezhető Videotonénál (2001) magasabb.
Roppant nehéz dolga lesz hát az újonnan kinevezett Puskás- és futballügyi nagykövetnek. Elképzelem, amint arról faggatják őexcellenciáját, mekkora közönsége van egy fordulónak Magyarországon. Mondja: 14 512. „Félreértett, uram. Nem egyetlen mérkőzés, hanem a hat meccs összesített nézőszámára lennék kíváncsi.” – Arról beszéltem – mormolja lesütött szemmel a Rejtő-adaptációt idéző meztelen diplomata. Ha szerencsével jár, akkor az NB I-ből Európa hátsó udvarába kilépő úgynevezett kupacsapatok július végi, augusztus eleji rendszeres és teljes kiselejtezését nem hozzák szóba, miként azt sem, hogy a magyar válogatott legutóbb mikor volt vb-résztvevő, elvégre követi körökben tapintat is van a világon... Kérdés persze, kivel tárgyal egyáltalán a rendkívüli és meghatalmazott külügyi képviselő, aki egyúttal belügyi is, hiszen az egyszemélyes Magyar Labdarúgó Követség reprezetánsa, Nemzeti Sport főszerkesztője, ennélfogva őt és lapját nyilván a tökéletes objektivitás jellemzi a magyar futball helyzetének mindenkori elemzésekor. Azért vethető fel, hogy lesz-e partnere, mert hasonló állami megbízatásról nem tudni, még a labdarúgás történetének legsikeresebb nemzete, az ötszörös világbajnok Brazília sem kreált Pelé- és labdarúgóügyi posztot. Ott nyilván úgy gondolják, hivatalos megbízatás nélkül is ragyogó nagykövetté vált Djalma és Nilton Santos, Didi, Vava, Carlos Alberto, Clodoaldo, Jairzinho, Rivellino, Dirceu, Zico, Junior, Romario, Cafu, Roberto Carlos, Ronaldo, Rivaldo, Robinho, Neymar...
Ilyenek nálunk is voltak – Puskáson túl – Schlossertől Zsengellérig, Schaffertől Lázárig, Sárosi Györgytől Bozsikig, Hidegkutitól Albertig, Sándor Csikartól Benéig, Farkastól Détáriig. Hozzájuk hasonlók ma persze nincsenek.
Sag schon.
Majd Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter javaslatára Áder János köztársasági elnök kinevez néhány labdarúgót.
A 24. forduló eredményei:
Vasas-Debreceni VSC 2-3 (1-2)
Szusza Ferenc Stadion, 2459 néző, Jv.: Pintér
Gólszerzők: Ádám (45., 11-esből), Vaskó (77.), illetve Tőzsér (26.), Burmeister (43., öngól), Könyves (88.)
Gyirmót FC-MTK Budapest 1-0 (0-0)
Gyirmót, 1096 néző, Jv.: Vad II
Gólszerző: Simon A. (57.)
Diósgyőri VTK-Újpest FC 3-1 (2-0)
Mezőkövesd, 2295 néző, Jv.: Farkas Á.
Gólszerzők: Makrai (18.), Ugrai (33., 11-esből), Karan (70.), illetve Lázok (53.)
Swietelsky Haladás-Mezőkövesd Zsóry FC 4-2 (1-1)
Sopron, 1565 néző, Jv.: Szőts
Gólszerzők: Wils (16.), Iszlai (48., 11-esből), Kovács L. (62.), Williams (66.), illetve Molnár G. (38.), Baracskai (90.)
Paksi FC-Videoton FC 0-0
Paks, 1400 néző, Jv.: Erdős
Budapest Honvéd-Ferencvárosi TC 2-1 (2-1)
Bozsik-stadion, 5697 néző, Jv.: Solymosi
Gólszerzők: Zsótér (20.), Eppel (32.), illetve Moutari (39.)
