Kommentek

Mostanában gyakran olvasom a Népszavában megjelent írásokhoz fűzött olvasói kommentárokat. Másoknak is ajánlom. Tanulságos olvasmány. A közlés puszta ténye elleni felháborodott tiltakozás például jelzi, hogy a Népszava olvasói nem igazán vevők a bulvárra, nem hozza lázba őket a celebek magánéletének aktuális fordulatai. Egy-egy jelentős sport vagy kulturális esemény vagy a gazdasági élet rideg mutatói is csak akkor ragadtatják írásra olvasótársaimat, ha azok valamilyen kapcsolatban állnak a politikával. Míg például egy izgalmas színházi bemutató teljesen hidegen hagyja a kommentelőket, a Jordán Tamás igazgatói pályázatával kapcsolatos hercehurca már hozzászólások tömegét váltotta ki. Az Oscar-díjas magyar kisfilm is – a díjon kívül – elsősorban valós vagy belemagyarázható politikai áthallásai miatt érdemelte ki az olvasók figyelmét. A politika amúgy is mindent elborít. Különösen lehangolónak találom a belpolitikai hozzászólásokat, mindenekelőtt azok hangnemét. Azt gondolhatnók, hogy a Népszava olvasói elsősorban a baloldali és liberális meggyőződésűek közül kerülnek ki. A kommentelők között azonban szép számmal találhatók kormánypártiak is. Ebből akár izgalmas viták, érdekfeszítő szellemi párviadalok is születhetnének, ha az egyik álláspont kifejtői hajlandóak lennének odafigyelni a másikra, ha érveikre érvekkel válaszolnának. Sajnos azonban a meggyőzésre törekvés helyett mindent elborítanak az indulatok. A komcsizás, a zsidózás, a másik lefasisztázása, szellemi képességeinek kétségbe vonása ezeken az oldalakon az érintkezés teljesen természetes velejárói. Ezek a kommentek pontosan tükrözik a hazai közállapotokat. Egy rosszkedvű, teljesen megosztott, párbeszédre képtelen, intoleráns, indulatoktól fűtött társadalom képét mutatják. Ahhoz, hogy előbbre lépjünk, hogy normális ország legyünk, mindenekelőtt meg kell tanulnunk beszélgetni egymással.