Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a hátunk mögött a Fiumei úti sírkert található, ahol egy éve temettük Kertész Imrét, és ezen a temetésen jelen volt még zongorajátékával Kocsis Zoltán és búcsúbeszédével Esterházy Péter, azóta már egyik művész sincs köztünk - komorult el a Magvető Kiadó szerkesztője. Szegő János két órája mesélt színesen és jókedvűen Kertész Imre művei kapcsán az irodalmi emlékezetről, de ekkor elhalkult. - A magyar kultúra gyászéve volt a tavalyi, tette hozzá, és ezt fel kell dolgoznunk, mert meg kell értenünk, mi a kulturális örökségünk.
Helyszín: Népszínház utca sarka, Köztársaság tér (ma II. János Pál pápa tér), az irodalmi művekben sokszor megénekelt Józsefváros artériája. Ide köthető Mándy Iván, Fejes Endre és Bereményi Géza életművének egy része. 1945 után a tizennyolc éves Kertész Imre borkereskedő-segédnek állt a Teleki téren, tokaji bort kellett volna eladnia, de nem volt túl sikeres. Akkor hagyott fel a szakmával, amikor egy klottgatyás kocsmáros végigkergette a Népszínház utcán, hogy miért ugrasztotta ki az akciós áron kínált tokaji kedvéért a szeretője mellől az ágyból. Ha a Blaha Lujza tér felé indulnánk, akkor az egykori Sajtóház helyéhez érnénk, ott dolgozott a háború után Kertész, mint újságíró, többek között a Világosság című lapnál. Egyik törzshelye a mostani McDonalds helyén akkoriban divatos Szimpla kávéház volt, délben leadták a lapot, és átmentek egy feketére. Az akkori szerkesztőségi hierarchiát jól idéző történet szerint az ifjú és szemtelen slapaj, Kertész egyik első munkanapján Kellér Andor, az ismert életrajzíró székébe talált leülni. "Kertész úr, majd akkor ülhet ide, amikor Nobel díjat kap" - hangzott állítólag a végtelenbe vesző fenyegetés az idősebb kolléga szájából, aki nem érte meg a díjátadót. Szegő János kifogyhatatlan az irodalmi adomákból, így azonnal, egy szuszra belekezd a következőbe, mialatt szemrebbenés nélkül konstatálja, hogy a 4-es metró lejárata előtt egyre többen csatlakoznak hozzánk, a mesélő tónusra lelassulnak a siető léptek.
A Luxor kávéház, a mostani Kieselbach Galéria volt Kertész törzshelye a hatvanas években, ahol befogadták az illusztris asztaltársaságba Kardos G. György és Salamon Béla mellé. Kertész egy idő után elmaradozott, de híre ment, hogy filozófusokat, Nietzschét és Heideggert fordít. Kardos G., a legendás szerkesztő és nagyszerű író többször értetlenkedett és viccelődött azon, vajon Heidegger mi olyasmit tud elmagyarázni Kertésznek, amit Salamon Béla ne tudna rövidebben és frappánsabban megtenni. Végül Spiró György adta oda Kardos G. Györgynek a Sorstalanságot, aki elolvasás után megrendülten annyit mondott, "ezt nem írhatta az a Kertész, hiszen az egy svihák, ez viszont egy komoly munka. Ha tehetném előbb terjeszteném fel Nobel díjra, mint Kossuthra." Sajnos Kardos G. György sem érhette meg Kertész nemzetközi, majd ezt követő hazai elismertségét - tette hozzá Szegő János.
A rendezvényen magányos tüntetőként, transzparenssel jelent meg Pályi Márk, a rendezvénnyel és Kertész Imre fogadtatásával kapcsolatban megfogalmazott kételyeit fénymásolatban adta a jelenlévők kezébe. "Valóban hiteles olvasata Kertész életművének, amit ma itt előadnak?" "Kertész Imre a te véleményed szerint az irodalmat és a morált képviselte?" A kérdések provokatívak, és bár a válaszokat ezen az esten nem ezekre keresték, Pályi Márk annyit minden bizonnyal elért, hogy a cigarettaszünetekben jó 30-40 irodalombarát filozófiai, befogadáselméleti és etikai problémákról vitatkozott egymással. Valamint a Kertész Imre hagyatékának gondozására és írói emlékének ápolására létrejövő Kertész Imre Intézet is szóba került Pályi kérdései kapcsán, melyet az eredeti hírek szerint Schmidt Mária közalapítványa működtetne.
Irodalmi, emlékező városnéző sétánk szombat délután a Klinikák metróállomásnál kezdődött, és a Tömő utca 57., Koszorú utca (a Sorstalanságban megírt fakereskedés helyszíne) Práter utca sarok, Baross út - Vasas utca sarka (itt lakott Bereményi Géza édesapja is, ahogy a szerző Vadnai Bébi című regényéből tudhatjuk), (itt forgatták a Liza a rókatündér című filmet) után a Keleti pályaudvarnál, a Kudarc című regény többször említett helyszínén ért véget.
A megemlékezés a Bartók Béla úton folytatódott, a Kelet Kávézóban. Turi Tímea, Spiró György, Fehér Renátó, Gács Anna, Krusovszky Dénes és Sándor Iván próbáltak választ adni arra, mit kaptunk Kertész Imrétől örökül. Ezután olvasói, tisztelői, irodalmárok - köztük olasz fordítója olvasták fel kedvenc részletüket. A megidézett művek sokszínűsége is azt bizonyította, Kertész Imre nem egyszínű, és főleg nem egyművű szerzőnk.
Spiró György Kertész első feleségének alakját rajzolta meg, Albináét, aki mixernőként dolgozott az amerikai nagykövetségen, a koncepciós perek idején letartóztatták, de vád nélkül, így aztán rehabilitációjára sem kerülhetett sor. Szabadulása után beállt Tefu-sofőrnek. Ott minden értelemben olyan jól beilleszkedett, hogy nála mocskosabb szájú ismerőse azóta sem volt Spirónak, aki még azt is elmesélte a jókat derülő közönségnek, hogy a nő hosszú ideig eltartotta Kertész Imrét, miután elmulatták az éjszakai lokálokban az asszony örökségét. Csak így ne járjunk az irodalommal.
Szegő János