Előfizetés

A cél a köztársasági alapjövedelem

A magyar társadalom többsége a rendszerváltás után szembesült azzal, hogy a kapitalista gazdaságnak árnyoldalai is vannak. Az egymást követő kormányok értékrendjük szerint több-kevesebb sikerrel igyekeztek segíteni a bajba jutott embereknek. Az éves költségvetések e különböző szempontok és megfontolások alapján alakították ki a szociális ellátás és segélyezés módszereit és alapjait. Ám az közös volt bennük, hogy mindegyikük átmenetinek tekintette a segélyezési, támogatási formákat, és minden miniszter megesküdött, hogy egyszerűsíteni fogja az adminisztrációt. Mindezek ellenére jelenleg is 17 pénzbeli és természetbeni támogatás áll a rászorultak rendelkezésére. A szociális szolgáltatások estében négy ellátási formában 31 ellátási típusban és 77 altípusban nyújtanak ellátást több, mint 600 ezer főnek. A szociális juttatás szinte minden esetben kérvényezéssel indul, amit rendszerint más-más intézménytől kell igényelni, sőt meg is kell újítani. Az állami és önkormányzati bürokrácia sok esetben ezen tortúrákat büntetésként alkalmazza. A hivatalokra irdatlan adminisztrációs terheket is ró ez a tevékenység, és sokszor forráshiány és a jogszabályok önkényes értelmezése is nehezíti ezt a feladatot.

Nekünk, szociológusoknak és szociálpolitikusoknak is hosszú időbe telt, amíg rájöttünk, hogy a XXI. században új alapokról kell elindulnunk. A társadalmi jólétet csak működő, szabályozott és kiegyensúlyozott piacgazdaság tudja megteremteni. De fel kellett ismernünk, hogy a korábban általunk (is) alkalmazott szociális rendszer, a „ne halat adjunk, hanem tanítsunk meg halászni” elve, a foglalkoztatási, át- és továbbképzési programok, a munkahely-teremtés gazdasági ösztönzése stb. bármennyire racionális megoldásokat kínáltak is, mégsem tudták megoldani a piacgazdaságból kiszorult emberek döntő többségének tragikus helyzetét.

Az Orbán–rezsim viszonylag egyszerűbb „megoldást” választott: arcátlan hazugságokkal próbálja elleplezni a foglalkoztatási és szociális gondokat. Mikor azzal érvelnek, hogy a hazai foglalkoztatási mutatók közép-európai összehasonlításban jelentősen javulnak, akkor a magyar kormány a helyi kiskirályok által öncélúan üzemeltetett és úri kegyként biztosított közfoglalkoztatással feljavítja a foglalkoztatási mutatókat.

Észre kell venni, hogy a kapitalizmus jelenlegi hierarchiájának alján egy új, egyre növekvő létszámú társadalmi osztály helyezkedik el. Nem is csak a tartós munkanélküliek tartoznak ide, hanem azok is, akiknek csak alkalmilag vagy idényszerűen van munkajövedelmük, esetleg folyamatos foglalkoztatásuk bizonytalan, továbbá azok a fiatalok, akik még soha nem tudtak munkaviszonyt létesíteni. Továbbá a kényszervállalkozók, akiknek teljesen esetleges a bevételük, és természetesen a rokkantak, hajléktalanok, család nélküli idősek stb. A modern szociológia as angol precarious (bizonytalan) és a proletariátus szavak összekapcsolásával prekariátusnak nevezi ezt az osztályt, amelybe milliós nagyságrendű honfitársunk sorolható. Az elemzések azt is jelzik, hogy gyakran még a dolgozói szegénység is nő (Orbánék alatt megduplázódott), különösen az alacsony képzettségűek körében. Itt bír rendkívüli jelentőséggel, hogy az Orbán-rezsim 18 évről 16 évre csökkentette a tankötelezettséget.

Új szemléletre és új megoldásokra van szükség a társadalmi nyomor, mindenekelőtt a mélyszegénység felszámolására. Az új paradigma az, hogy bizonyos társadalmi juttatás mértékét és formáját nem az adott személynek a piacgazdasághoz való viszonyából és a személyes helyzetéből vezetjük le (nyugdíj, árvaellátás). Alapvető „filozófiai” váltást jelent, hogy nem a munkához, hanem a jövedelemhez van jogunk. Alapvető emberi jogként definiálunk ugyanis egy olyan minimális alapjövedelmet, amely szükség esetén kiemeli az egyént a mélyszegénységből, és hozzásegíti ahhoz, hogy végső soron a szegénységből is kiemelkedhessen.

A létezés jogán a közösség tagjának járó pénzbeli juttatást a modern társadalomtudomány alapjövedelemnek nevezi. Misetics Bálint definíciója szerint: „az alapjövedelem egy olyan rendszeres pénzbeli juttatás, amelyet egy politikai közösség (vagyis az azt megjelenítő állam) minden tagja számára egyéni alapon biztosít, anyagi helyzettől függetlenül és munkakötelezettség nélkül”. Többféle alapjövedelem-koncepció is létezik, de a mai magyar valóságnak leginkább a Feltétel Nélküli Alapjövedelem koncepciója felel meg. Ez nem azt jelenti, hogy már holnap, vagy a jelenleg regnáló rezsim bukása után azonnal be kell vezetni. De el kell gondolkodnunk egy új, humánus, igazságos és racionális válaszról a modernkori kapitalizmus egyik legégetőbb kihívására: a prekariátus osztály reménytelen helyzetére. Ma minden ember fejében a munka és a jövedelem együtt jelenik meg; ez utóbbi az előző piaci ellenszolgáltatásaként. Eközben, látjuk az aránytalanságokat, látjuk, hogy azoknak van nagyobb jövedelmük, akik nem munkával teremtik meg a jövedelmüket. Valami nagyon félrement.

A szociológusok, közgazdászok és egyre több demokratikus párt által is támogatott javaslat szerint a havi rendszerességgel, készpénzben kifizetendő Feltétel Nélküli Alapjövedelem nem az egyén pillanatnyi szociális helyzetéhez kapcsolódik, hanem mindenkinek jár: az állam által a törvényben szabályozott, alkotmányos alapjog forrása az, hogy a személy él, létezik, társadalmunk tagja. Ez a megközelítés új, biztonsági hálót jelent majd az egyre változatosabb és bizonytalanabb foglalkoztatási-jövedelmi körülmények között is.

Elismerem a piacgazdaság vitathatatlan előnyét a társadalmi fejlődésben, de jelenleg súlyos és emberileg vállalhatatlan mellékhatásai vannak, amelyeket a modern demokratikus társadalmak egyre inkább kénytelenek rendszerszerűen kezelni. Ugyanakkor nem vitatható, hogy a megélhetés minimumához szükséges jövedelem nem lehet csak és kizárólag közgazdasági/pénzügyi kérdés. Az FNA sem kérdőjelezi meg a piacgazdaságot, sőt: egyre inkább a jól működő piacgazdaság egyik fontos feltétele. Az alapjövedelem nem szoktat le a munkáról, sőt hozzásegít ahhoz, hogy olyanok is munkához jussanak, akiknek most még munkát keresni sincs esélyük.

A Feltétel Nélküli Alapjövedelem kiválthatja a nála kisebb segélyeket, szociális juttatásokat a gyes-ig, a családi pótlékig bezárólag. (Ugyanakkor megtartja a tb-nyugdíjat vagy tb-hez kapcsolt GYED-et.) Következésképpen hatályon kívül helyez a hozzájuk kapcsolódó, legtöbbször öntörvényű feltételeket, igazolásokat, döntési eljárásokat - és természetesen feleslegessé teszi az ezek érdekében működtetett bürokráciát. Ám attól függetlenül, hogy definíció szerint nem munkához kötött jövedelem, jár azoknak is, akik a piacgazdaságban szerzik meg jövedelmüket, döntően munkájuk ellenértékeként, azaz bér formájában.

Az alapjövedelem radikálisan csökkentené a nyomort, és felszámolná a dolgozói szegénységet, valamint némi biztonságot is nyújtana a sokszor bizonytalanná váló piaci környezetben. Mindezen túl a Feltétel Nélküli Alapjövedelem a társadalom kollektív biztonságának növelését is szolgálná: olyan új gazdaság-és szociálpolitikai elem lehet, amely csökkenti a társadalmi feszültségeket, és elveszi a levegőt a populista, etnicista és más „demokrácia-gyilkos” mozgalmak elől. Mindezek miatt az FNA bevezetése még azoknak is érdekében áll, akik számára semmiféle anyagi előrelépést nem fog jelenteni.

Az elvégzett makrogazdasági kontrollszámítások igazolták (Bánfalvi, Ferge, Surányi), hogy az alapjövedelem rendszere anélkül illeszthető be a gazdaságpolitika eszközrendszerébe, hogy megrendítené a költségvetés egyensúlyi követelményét, vagy hátrányos lenne a szabad versenyen alapuló piacgazdaságra. Sőt, a kereslet bizonyos növelése miatt még a gazdaságélénkítő hatását is meg lehet említeni.

Elkerülhetetlen viszont néhány alapvető kérdés feltevése és megválaszolása is: 1) Mekkora legyen az alapjövedelem havi összege? 2) Valójában melyik az a közösség, amelynek tagjai számíthatnak az alapjövedelemre? 3) Feltétel nélküli legyen-e az alapjövedelem, vagy nem? 4) Az alapjövedelem bevezetéséhez vezető úton meg kell-e lépni más intézkedéseket (pl. bérminimum emelése, garantált jövedelem bevezetése, alapnyugdíj, progresszív SZJA)?

Egy ilyen horderejű változtatást csak akkor lehet sikerre vinni, ha a bevezetését valódi és a lehető legszélesebb körű társadalmi párbeszéd előzi meg. Mindannyiunknak közös felelősségünk, hogy az új rendszerváltás programja a magyar társadalom legrászorultabb, legszerencsétlenebb tagjai részére is felemelkedést biztosító program legyen. Nemcsak a jogegyenlőséget fogjuk helyreállítani, hanem a teljes társadalmi tagság anyagi feltételeinek kötelező minimumát is. Itt találkozik a köztársaság minden híve.

Az alapjövedelem, amely meg fogja teremteni az egyén és a nemzet kollektív biztonságának alapját és lehetőségét, Köztársasági Alapjövedelem lesz. Holnaptól hívjuk így!

Egy gazdag ország szegény polgárai

Elöljáróban köszönet Dávid Ferenc úrnak írása stílusáért. A szerző vitacikkében nem tett egyebet (Szegény ország szegény polgárai, Népszava, március 28.), mint a több mint kétezer éves görög vitakultúra jegyeit idézve bebizonyította, lehet kulturáltan is egyet nem érteni. Írásomban érveim szaporításával igyekszem az ellenkező álláspontokat befolyásolni.

Kezdetnek egy Churchill idézet: „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.” Távolról sem állítom, hogy a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (későbbiekben FNA) tökéletes megoldás. Tökéletes megoldások általában nem léteznek. Az FNA csupán választ akar adni egy olyan szociális helyzetre, amelyre jelenleg nincs válasz. Sem kormányoldali, sem ellenzéki. Pedig több mint négymillió magyar állampolgár osztályrésze a szegénység. Harmaduk helyzete még sanyarúbb, az ő sorsuk már a mélyszegénység, amiről Maslow óta tudjuk: ebből kitörés önerőből, segítség nélkül lehetetlen.

Biztosan állítom, hogy sem a mai, sem az előző - magamat is beleértve egykori MDF-politikusként - politikai elit nem alkalmas arra, hogy a legégetőbb bajnak, az egyre terjedő társadalmi egyenlőtlenségnek és a vele együtt terjedő szegénységnek gátat vessen. Ha a politikai elit alapvető feladatára alkalmatlan, ráadásul le sem válható, akkor minden baj eredőjétől, az újraelosztó funkciójától kell megfosztani. Ennek legegyszerűbb formája a közösségi bevételek egy részének, hozzávetőleg harmadának feltétel nélküli eljuttatása minden magyar polgárnak, havi rendszerességgel.

A legnagyobb ellenállás a politikai elit részéről észlelhető. A hallgatás, a napirendre vétel megtagadása részükről érthető, hiszen az FNA véget vetne a politikai ígéretversenyeknek. Orbán Krisztián március 27-én az Indexben megjelent, Száz év szorongás című tanulmányából kiderül, hogy a nyugathoz való felzárkózás a féltudású politikai elit legalább 100 éves, permanens, de ez idáig teljesíthetetlen programja. Esélyeink a felzárkózásra egy normális kormány esetén ma lennének a legjobbak, hiszen 1991 óta szabad országban élünk, 2004 óta EU tagok vagyunk. Persze, ha most vívjuk meg azokat a szabadságharcokat Brüsszellel, amiket a Szovjetunióval nem mertünk, nem felzárkózunk, hanem nevetségessé válunk a világ normális részében. Megismétlem, az országunk nem szegény, csak a polgárai azok. Egy szegény országnak nem jut eszébe olimpiát, úszó világbajnokságot rendezni. Egy szegény ország, ha van egy csepp esze az oktatásra költ, nem ürességtől kongó stadionokkal építi tele városait meg Felcsútot.

A szegénység kezelésére a közgazdászok szerint a legjobb megoldás a gazdaság növekedési pályára állítása. Ez a tan önmagában soha nem volt igaz, mert az erősödő gazdaság nem csökkentette a társadalmi egyenlőtlenségeket, sem a szegénységet. S ha erősödne is, a foglalkoztatás növekedése nem lenne tartós, hiszen a versenyképesség feltétele a költségcsökkentés, a drága élőmunka kiváltása, a robotizálás. Hayek és Friedmann munkásságát alapvetően a robotizálás terjedésének veszélyei és az ebből eredő munkahelycsökkenés motiválta, nem a munkanélküliek számát, hanem a munkahelyek számát tartották számba veendőnek.

A versenyképesség szintén nem hozható direkt összefüggésbe a szociális helyzettel, attól az közvetlenül nem javul.

A hazai alacsony béreket szokás a technológiai fejletlenségből eredő alacsony hatékonysággal indokolni. Ha ez igaz, akkor mi indokolja a győri Audi, a kecskeméti Mercedes, a szentgotthárdi Opel gyár dolgozóinak bérlemaradását az azonos minőséget azonos hatékonysággal előállító németországi munkások béréhez viszonyítva? Holott ezek a multik jóval kedvezőbb feltételek és olyan adókedvezmények között dolgoznak, amikhez magyar vállalkozás nem képes hozzáférni.

A gazdaság és a szociálpolitika egy ponton érintkezik. Ez pedig az elvonások és a juttatások rendszere. Mind a kettőt a költségvetési törvényen keresztül a politika szabályozza.A minimálbérnek és a bérminimumnak nem sok köze van az FNA-hoz. Ilyen összevetés a bérek és a munkanélküli járadék esetében lehet indokolt. Valóban nem ösztönző, ha a kettő nominálisan közel esik egymáshoz. Ráadásul világszerte egyre nő a foglalkoztatottak körében a szegénység. Ahogy a statisztika mutatja, ma Magyarországon több mint 1,3 millióan dolgoznak bérminimumért. A munkavállalók harmada. A minimálbér már a dolgozók esetében sem éri el a létminimumot, amit mostanában már nem szokás mérni. Ha ezt a bérösszeget a családtagokra vetítjük, még elkeserítőbb a helyzet. Az EU tagországai között csak Romániában és Bulgáriában rosszabb a munkások helyzete.

Amúgy az FNA-nak a gazdasághoz és az adórendszerhez sincs sok köze. Legfeljebb annyi, hogy hatására igen komoly fizetőképes kereslet jelenik meg a piacon, ami minden közgazdász szerint gazdaságösztönző. Az adóbevételek ÁFA-része jelentősen nőne, hiszen a lakosság fogyasztana. (Az ÁFA-csökkentést a fogyasztók rendszerint nem érzik. Nem az ÁFA-val és nem az SZJA-val van a baj, hanem az alacsony adóalappal és az ebből következő alacsony bérekkel. Ezen a helyzeten és ezeken az embereken segítene az FNA.) Továbbmenve: ha nem szimpatikus a vagyonadó, a gazdagabbaktól jövedelemadó formájában is vissza lehetne venni az összeget, de az élőmunka terheinek további növelése nem javítaná gazdaságunk versenyképességét.

A cigányság vonatkozásában egyetértünk Dávid Ferenccel. De sajnos a nemzetközi szervezetek - például az ENSZ - szegény országokba irányuló segélyeinek a 20 százalék alatti része ér célba. A 80 százalék működésre, irodákra, alkalmazottakra, utazásokra megy el. Nálunk egy kicsit rosszabb a helyzet, mert a cigányok felzárkóztatására szánt pénzek általában teljes mértékben eltűnnek, mérhető és észlelhető hasznosulásuk nincs. Az eltűnésért általában nem a cigányok felelősek. Kivétel a mostani Út a munkába program, ahol csaknem 1,5 milliárd tűnt el, és ehhez nagy valószínűséggel a mentelmi jogát élvező cigányvezetőnek is köze van. Tőlük, vagy a mai politikai elittől – akik integrációt hirdetnek, de asszimilációt cselekszenek - várjuk a cigányok sorsának jobbra fordítását? Mitől lenne itt javulás? Az egyetlen megoldás, ha közvetlenül juttatjuk az FNA-t vagy Nemzeti Alapjövedelmet minden magyar polgárnak, közöttük a cigányoknak is.

Ahogy írtam, továbbra is a kapitalizmus töretlen híve vagyok, azzal az apró megjegyzéssel, hogy nálam a kapitalizmus havi ötvenezerről indul. Ami önmagában tényleg csak az éhenhalás és a fagyhalál megelőzésére elég. Optimista ember lévén azonban több igényességet feltételezek honfitársaimról annál, hogy munkájukat otthagyván ennyivel beérnék. Talán többen vagyunk, akik nem csak túlélni akarjuk az életünket.

NER wars, avagy Darth Vader Felcsúton

Darth Vader nagyúr menekülni kényszerült a birodalom romjai közül – útján az erő sötét oldalának vonzását követte, és így jutott el a mi galaxisunkba, majd végül Magyarországra. De mit akar itt? Milyen esélyei vannak egy egykori önkényúrnak a NER-ben, a sötét erő középpontjában? Kaphat-e letelepedési kötvényt? Átveheti-e a hatalmat? Erről készített szürreális filmet az egyébként is ütős videóiról ismert Slejm-tv az Átlátszón.

A nagyúrnak beletörik a fénykardja a magyar életbe. Nehéz megmondani, hogy a röhögés vagy a gyomorszorító feszültség, a valóság szégyene uralja-e jobban a nézőt.

Először a Parlament előtt akadnak el a közegeken, akik igazoltatnák őt és kis csapatát. „Jó, akkor be fogunk fáradni az V. kerületi rendőrkapitányságra személyazonosság megállapítása érdekében” – így egy egyenruhás, majd elindulnak. „Vader nagyúr, a személyi igazolványt legyen szíves átadni részemre!” Lenne szíves a saját hangján kommunikálni velem? A neve dupla ‘W’ vagy sima ‘V’...? Ez a keresztneve vagy a vezetékneve..?” jegyzetel egy másik. Vegye le a maszkot, szól egy harmadik. De akkor megfulladok, mondja a nagyúr. Akkor hívjunk mentőt? – így a segítőkész poszt.

Végül a kínos közjáték után futni hagyják a csapatot, és eloldalognak.

Felcsúton már nem ilyen víg a helyzet. A pillanatok alatt „nagy erőkkel” érkező rendőrök ugyan még hagyják kicsit meditálni Orbán háza előtt, végül azonban elviszik.

Ilyen szomorú az, amikor egy paródia írja le való világunkat.