- Mi szükség volt arra, hogy a sürgősséggel tárgyalják a CEU-t érintő törvénymódosítást?
- Én úgy gondolom, hogy egy politikai hisztéria alakult ki, ami indokolatlan és meg kellett nyugtatni a közvéleményt.
- És attól megnyugszik a közvélemény, ha sürgősen átnyomják a törvényt?
- Nézze, akkor tárgyalások lesznek a felek között és ott ki fog derülni az igazság. Amit a közvélemény nem tud, hogy itt jogilag két egyetemről van szó, egy amerikai és egy magyar alapítású egyetemről. Ez a törvény nem érinti a magyar egyetemet.
- Akkor ön szerint nem igaz, amit a CEU rektora mond, hogy mindez ellehetetleníti a CEU működését?
- Én nem hiszem. Az más kérdés, hogy nekem sem tetszett, hogy a rektor meglehetősen agresszívan fogadta ezt a törvénymódosítást. A kérdés szerintem az, hogy a 28, külföldi társintézettel működő itteni egyetem kellő színvonalú-e. Én ezt kétségbe vonom, ezt a kérdést rendbe kell tenni. Lényegében sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja az ügynek.
- Önöknek politikailag megéri ez a helyzet?
- Ha ez marad szakmai szinten, akkor ezt simán lehet kezelni. Ha áttesszük politikai szintre, akkor megkezdődik a harc. Azért nem örültem a vasárnapi tüntetésnek, mert politikai szintre tette ezt a szakmai kérdést.
- De korábban éppen a miniszterelnök beszélt arról, hogy a CEU csal...
- Nézze, nyilvánvaló, hogy ideológiai és politikai küzdelem zajlik. Az is nyilvánvaló, hogy a Soros-egyetem melyik térfélen van. Ha most ezt politikai térre tesszük át ezt, akkor felvetődik a kérdés, hogy az egyetem úgy értelmezi-e önmagát, mint annak a hadseregnek a tiszti iskoláját, mint amelyben dolgozik. Nem biztos, hogy ez szerencsés.
