Valahol a 8549. helyen

Örömmel tölt el, hogy a Csíki Sör márkanév használatáról sikerült megegyezni a Heineken Romániával. Büszkék lehetünk rá, hogy ebben komoly szerepe volt a magyar Miniszterelnökséget vezető miniszternek, és annak, hogy hetek óta folyó kommunikációs kampány állította az érdeklődés középpontjába ezt a „fontos” kérdést.

Elégedettségemet azonban némileg beárnyékolja az a tény, hogy ennél százezerszer fontosabb kérdésekről szinte egyáltalán nem hallani semmit, és nem tudni, mit tesz, de még csak azt sem, hogy mit gondol a kormány.

Az ország, Európa és a világ sorsát erősen befolyásolják például a nemzetközi kereskedelmi egyezmények. Az Európai Parlament 2017. február 17-én megszavazta a Kanadával kötendő Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezményt, a CETA-t, aminek azonnal alkalmazzák a legfontosabb rendelkezéseit, anélkül, hogy a nemzeti parlamentek azt ratifikálták volna – írja többek között a Le Monde Diplomatique. Itthon is bevezették a megállapodás ezen pontjait? Beszéltünk erről valaha szélesebb körben? Ratifikálni fogjuk? Mit gondol a Miniszterelnökséget vezető miniszter a tőkeerős cégeknek a nemzeti határokat ledöntő szabad nyomulásáról?

Tagja vagyok a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak, amelynek a társadalom hat különböző fontos érdekkörét képviselő oldala van: a gazdaság szereplői mellett ott ül a munkavállalói és a civil oldal, a tudomány, a művészeti élet és az egyházak képviselői. Ha valamit, akkor a CETA ügyét meg kellett volna itt tárgyalni, mert ez kardinálisan érinti mind a munkaadói, mind a munkavállalói, mind a civil, mind a tudományos oldalt. Természetesen nem beszéltünk az Egyesült Államokkal, Japánnal és egyéb ázsiai országokkal kötendő hasonló szabadkereskedelmi megállapodásokról sem. (A javaslatomra ősszel napirendre tűzi a tanács a szerződések kérdését, de ha nem kezdeményezem, akkor nem kerülne rá sor idén sem.) Több százezer ember vonult fel Európában a szabadkereskedelmi egyezmények ellen tiltakozva, Magyarországon viszont nem is nagyon tudja senki, hogy mi folyik a feje fölött. Az egész magyar kis- és középvállalkozói réteg durván megszenvedheti azt a tágabb piaci versenyt, ami kialakul, és nem azért, mert rosszabbul termel, hanem azért, mert nem megfelelőek a körülményei. Pedig a klímavédelmet, a munka- és élelmiszerbiztonságot, az online személyiségi jogokat, a dohányzást, az alkoholfogyasztást és szinte az élet minden területét valószínűleg érinteni fogják a változások. Sűrű homály fedi az egész kiterjedt kérdéskört, mert annyi időt sem szenteltünk ezekre a kérdésekre, mint amennyit a csíki sör problémájára.

Jelentősége ellenére nem szeretnék a szabadkereskedelmi egyezmények ügyénél leragadni, ez csak egyetlen szerény példa arra, hogy sorsdöntő ügyek igencsak korlátozott nyilvánosságot kapnak. Nem férne bele ebbe a cikkbe, ha mindent felölelő listát állítanék a legfontosabb kérdésekről, ezért a továbbiakban is csak példálózom és a mindennapi emberhez, a munkavállalóhoz közelálló gondok sorából ragadok ki néhányat.

A 2016-ban elfogadott minimálbér és a garantált bérminimum emelés katasztrofálisan tönkretette („alulról felnyomta”) a közszolgálati bértáblákat. Ma ugyanannyit keres egy rövid alapfokú tanfolyamot végzett 18 éves pályakezdő, mint bizonyos esetben egy akadémiai doktor. Sic! – szokták jelezni, hogy nem elírás, nem túlzás, nem költői példa, ez szó szerint így van. A garantált bérminimum, azaz a sokféle levonás előtti, bruttó 161 ezer forint az alapfokú tanfolyamot végzettnek és bizonyos életkori sávokban a legmagasabb szinten végzetteknek is a bére. Igazságtalan, megalázó, elfogadhatatlan! A sértés mértékével egyenes arányban növekszik a kitántorgási hajlandóság. Az igazságtalanság tönkreteszi a nemzet számára fontos szakemberek szakmai méltóságát.

De említhetem azt is, hogy nem nagyon akad józan ember, aki – amikor elgondolkodott, hogy sztrájkot kellene kilátásba helyezni -, ne találta volna elhibázottnak a sztrájktörvény elégséges szolgáltatásról történő megállapodására vonatkozó bekezdéseit. Évek óta mondjuk, de nem értünk el eredményt!

Tavaly decemberben szellőztette meg a sajtó, hogy a kormány ki kíván vonulni a Nemzeti Üdülési Alapítványból, miközben ennek a szervezetnek az anyagi alapja is megszűnik. Félő, hogy Magyarországon a gyermeküdültetésen kívül nem lesz semmiféle szociális üdültetés, például a nagycsaládosok számára sem. A kérdésről még tavaly decemberben kezdeményeztem megbeszélést az EMMI és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium miniszterénél, de a mai napig nem érkezett válasz. Egy ilyen egészségi állapotú országban a kikapcsolódás elősegítése elsőrendű nemzeti érdek, a szó szoros értelmében „életfontosságú”. Az a lényeges, hogy minél többen el tudjanak menni néha pihenni, és nem az, hogy eközben csillagtalan setét sört fogyasztanak-e, vagy csillagos világost.

Jó lenne listát készíteni, és legalább havonként áttekinteni azt, hogy hány ügy van, amit nem oldottuk meg: ezt sem sikerült, azt sem, nem léptünk előre ebben sem és abban sem, nem adtunk semmiféle tájékoztatást erről és amarról … aztán valahol a 8549. helyen, vagy sokkal hátrébb feltűnne a Csíki sör, hogy annak a problémáját megoldottuk, tényleg. Ha ilyenféle áttekintésre nem törekszünk, soha nem fogjuk megérteni a világunkat és azt, hogy hol vagyunk átverve.

Szerző
2017.04.05 08:01

A macedón menekült hete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy börtönbüntetésre ítélt macedón miniszterelnök, aki a börtön helyett Budapestet és a szabadságot választotta. Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella alapon. De hol volt? És hol nem volt? Közben pedig vajon ki segítette, netán vitte egyik helyről a másikra?  
Íme, a dodonai válasz: Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy „a magyar állami hatóságoknak semmi köze ahhoz nem volt, hogy a volt macedón miniszterelnök saját államának területét elhagyta.” 
Csakhogy ezt nem is állította senki. Annál inkább azt, hogy miután Gruevszki valahogy kijutott Macedóniából, a magyar állam mégiscsak kinyújtotta feléje Orbán Viktor segítő kezét. Vagy autóját. Vagy repülőgépét.
Szorosan felsorakozott Gulyás mögé Hidvéghi Balázs, a Fidesz előretolt kommunikációs igazgatója. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában úgy reagált az albán sajtó értesülésére – amely szerint a volt kormányfőt az albániai magyar nagykövetség autójával magyar diplomaták szállították tovább –, hogy ezt Gulyás Gergely már cáfolta, hiszen megmondta, hogy a magyar kormány nem működött közre Gruevszki Macedóniából történt távozásában.
Abban viszont minden jel szerint nagyon is közreműködött, hogy aztán idetaláljon Budapestre. Gulyás délelőtt még nem tudhatta, mit ír majd az albán média délután, így azt előre nem is cáfolhatta. Főleg, hogy a magyarok nem Macedóniából csempészték ki Gruevszkit, hanem már Albániából Montenegróba. Hogy onnét hová vitték és hogyan, azt egyelőre nem tudjuk, mivel azonban közben az is kiderült, hogy az Orbán Viktort gyakran szállító magánrepülő Belgrádban járt, márpedig ott éppen nem volt semmilyen futballmeccs, elképzelhető, hogy Gruevszki luxus menekülő járművet is kapott tőlünk. 
Az igazság körmönfont kerülgetésére, vagyis a hazug mellébeszélésre Gulyás Gergely egy másik közlése is jó példa. Mint mondta, Gruevszki „egy magyar külképviseleten tett szándéknyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy menedékjog iránti kérelmet kíván benyújtani.”
A törvény azonban ilyen szándéknyilatkozatot nem ismer. Lehet, persze, hogy a nyilatkozat csupán egy SMS volt, amely úgy szólt, hogy „Viktor, segíts! Nikola”, de akármit szándékozott is kérni Gruevszki akárhol, menedékkérelmet csakis Magyarországon adhat be. Ehhez pedig ide kellett hozni. És ezt a szívességet a magyar kormány, úgy látszik, készségesen megtette. Amire az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt sürgette, hogy Gruevszkit adjuk ki Macedóniának, hiszen ott átlátható és alapos eljárásban ítélték jogerős börtönbüntetésre. Hidvéghi az ezt firtató kérdésre így válaszolt: az amerikaiak „egy szuverén ország belügyeibe avatkoznak be ezzel a nyilatkozattal.”
Ne már! Az amerikai nyilatkozat ugyanis csupán reakció arra, hogy Magyarország egy Macedónia nevű független ország belügyeibe avatkozott be azzal, hogy idemenekített egy börtönbüntetésre ítélt politikust. Így tiszteli az Orbán-kormány a szuverén nemzetállamok függetlenségét.
2018.11.17 08:17
Frissítve: 2018.11.18 09:05

Körvadászat polgármesterekre

Vadásznemzet vagyunk, nem kétséges. Kezdődött a csodaszarvast űző Hunorral és Magyarral, tart egészen Semjén szarvasáig. „Száll a madár, ágrul ágra,/ Száll az ének, szájrul szájra”, nálunk mindig vadásznak valamire, valakire. Változó sikerrel, mert a lúzer Hunor és Magyar a szarvasnak bottal ütötte a nyomát, és nem elég, hogy eltévedtek, még meg is kellett nősülniük. Bezzeg Semjén! Igaz, ő jobban fel volt szerelkezve: esetében egy egész helikopter szállt ágrul ágra.
Most nagyszabású, országos körvadászat indul. Ezúttal ellenzéki polgármesterekre. A barázdásbálnák és a hegyi gorillák úgyis lekerültek nemrég a kihalással fenyegetett fajok listájáról, megürült helyükre majd odaírják a magyar ellenzéki polgármestereket. Eddig se voltak népszerűek kormánykörökben, de valahogy elviselték, hogy ilyen állatfaj is van. Arról azért gondoskodtak, nehogy túlszaporodjanak. Most stratégiaváltás van: ki akarják irtani őket.
A körvadászat nemcsak az önkormányzati kampány előjátéka. Többről van szó. Az ellenzéki polgármester folyamatos veszélyt jelent. Különösen szúrja a szemet vidéken, amit a Fidesz saját hitbizományának tekint. Morognak a fideszes településvezetők is: az önkormányzati vagyont és intézményeket elrabolták, az egykori autonómia romokban, a lakosok mégis az ő fülüket rágják, ha nincs szaktanár az iskolában, altatóorvos a kórházban. Kezd elegük lenni. Még az kéne, hogy összedugják a fejüket szókimondóbb ellenzéki kollégáikkal! 
A polgármestereket mintha nem is sújtaná annyira a politikusokat övező általános bizalmatlanság. Megjelent a várakozás: hátha ezek fognának össze valami országos kezdeményezésben, ha már a pártoknak nemigen sikerült. Van abban új Messiás-várás, de némi valódi lehetőség is, hogy sokan remélik: majd Márki-Zay, Botka, Gémesi, Wittinghof meg a többiek, a pestiek is, együtt zászlót bonthatnak egy demokratikus mozgalomban, amelyben a pártok is önfeladás nélkül helyet találnak.„Összenő, ami összetartozik?”- riadozik a kormánylap, Botka és Márki-Zay találkozásának hírére. A Magyar Idők – bevált embervadászati szaklap - már augusztusban felírta a receptet. Botkára mondta, de a többire is értendő: „jobboldali szakértők szerint előbb akciót kell indítani Botka ellen – meg kell akadályozni, hogy polgármesterjelölt lehessen”.
És indul a körvadászat. Megint Arany szavaival: „Minden zugot megüldöznek,/ Minden bokrot átaldöfnek”. Nagy hallalival kezdődik, a mameluk sajtó szó szerint ugyanazokat a szövegeket rikoltja. Márki-Zay migráns- és cigánysimogató. Gémesi a felelős a szemétbotrányért, lehet, hogy éjszaka titkon kukákat is borogat. Botka a nemzetellenes parkolási világösszeesküvés része, mert apparátusa ingyen parkolóhelyet adott az önkormányzatban, a hatóságoknál dolgozóknak. 
Ha már imígyen felverték a vadat, a hajtók – a helyi Fidesz-aktivisták - szűkülő körben megpróbálják fárasztani és bekeríteni. Minden napra jut rágalmazó szórólap, aláírásgyűjtés, („Akarja-e Ön, hogy Botka László segítségével közvetlen környezetébe migránsokat telepítsenek?”), „monnyonle” sajtótájékoztató, balhé a testületben. Aztán jönnek az igazi vadászok – a nagypolitika emberei, kormányhivatalok, hatóságok -, és lőnek.
Mindegy, hogy mivel. Ha ezzel nem találnak, akkor majd amazzal. Botka esetében inkább Münchhausen báró meséjét követik, aki egyszer valódi töltény híján cseresznyemagokkal lődözött a puskájából. Ez a parkolási sztori még csak cseresznyemagnyi sincs, minden városban hasonló a gyakorlat, de első fokon a bíróság mégis felfüggesztett börtönre ítélte a jegyzőt és az alpolgármestert. Ahol vadásznak, ott lőnek is. Nem tudom, túl sok, vagy túl kevés parkolóbérletet osztottak-e (öt év alatt 300-at, tehát évi 60-at), de hogy az Elios országában épp a maffiaállam képviselői maffiázzák le emiatt a teljes szegedi vezetést, az azért arcpirító. Főleg, hogy hang nélkül átvette és használta a bérletét a később vádat emelő ügyészség, a rendőrség, a bíróság, rendszeresen két tucat fideszes és KDNP-s politikus, köztük a helyi Fidesz-szervezet elnöke. Aki tavaly kénytelen volt elismerni, hogy a kormányhivatal vezetőjeként sem látott ebben semmi szabálytalant. Na jó, de akkor még nem volt nála a vadászpuskája!
Gémesit egyenesen a kormány bűnével vádolják. Nem ő, hanem az állam hozta létre a szemétügyi KLIK-et: a nagy állami kuka-holdingot, centralizálási mániától hajtva és üzletet szimatolva. Amely aztán még az ombudsman hivatalos jelentése szerint is képtelen volt feladatát ellátni, a szemétdíjat sem számlázta rendesen, így aztán adósa maradt az önkormányzati szemétszállítóknak. A Pest és Nógrád megyében működő ettől be is csődölt (nem egyedül), nem volt pénze munkabérre és üzemanyagra sem. És ki a hibás? Naná, hogy Gémesi. Mint nyilatkozták, bizonyosan „politikai érdekből leállította a szemétszállítást”.
Az urak vadásznak. Könnyen jön a vadászbaleset. A fél ország betévedt a golyózáporba. Nem tudta, hogy vadászterületen él. Azt hitte, ez a hazája. Már késő kimenekülni. A hajtók figyelmeztetően sziszegnek: Fel ne állj! Ki ne dugd a fejed!
2018.11.17 08:16
Frissítve: 2018.11.18 09:04