Megkergült, fordított Robin Hoodként működik az Orbán-kormány, folyton a szegényektől vesz el és a gazdagoknak ad – emlékeztetett az alapvető társadalompolitikai hibára a szocialista pártelnök, Molnár Gyula a „Társadalmi egyenlőtlenségek és szegénység Magyarországon” című tanácskozás megnyitójában. Miért erősödtek az Orbán-kormány működése alatt a társadalmi egyenlőtlenségek Magyarországon és vajon milyen megoldások képzelhetők el a végletes leszakadás megállítására? – kutatók, elemzők és baloldali politikusok, az MSZP tagjai és szimpatizánsai beszélgettek erről a tegnapi konferencián. Molnár Gyula szerint a Fidesz vezette kabinet a gazdagok kormánya, tagjai lenézik a szegény embereket, intézkedéseikkel sorra a jómódúaknak kedveznek, a legalsó társadalmi csoportokkal valójában évek óta nem törődnek – emlékeztetett például a torz rezsicsökkentésre, amelynek nyertesei a jakuzzikat fűtő, milliárdos pályázatokat rendre elnyerő fideszes cimborák voltak.
Ezzel a szociális politikával szemben az MSZP azt vallja: akiknek jobb lehetőségeik vannak, azoknak szolidaritást kell vállalniuk a leszakadókkal, mert mostanra komoly szegénység alakult ki Magyarországon. A jelenlegi koalíció a leggazdagabbakon kívül már minden réteget megbántott, mindenkinek rálépett a lábára – emlékeztetett Molnár Gyula, hozzátéve, a választásra készülő ellenzéki politikusok feladata, hogy a tapintható elégedetlenséget végre tényleges változásra tudják beváltani. Botka László legyen a vihar, ami elsöpri ezt a kormányt – adta ki a jelszót a pártelnök.
Gazdagodó kevesek
Ezt a társadalmi helyzetelemzést folytatta előadásában Krémer Balázs is, csak éppen a végkövetkeztetésben volt kevésbé optimista. A Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) elnöke ugyanis a baloldal, benne az MSZP szemére vetette, hogy nem látszik olyan átfogó program, amely reális alternatívát kínálna a jobboldalból kiábrándult tömegeknek, hogy pontosan tudják, mire és kire szavazzanak a 2018-as választáson.
"Tanár úr, a magyar társadalom kilenctizede szopó ágon van?" – idézte egyik megdöbbent diákja reakcióját a Debreceni Egyetem szociális tanszékének vezetőjeként is dolgozó szakember. Oktatóként és a tegnapi konferencia előadójaként is felmérések sorozatával igazolta, hogy az utóbbi években a jövedelmi viszonyai alapján tíz részre osztott lakosságból egyedül a leggazdagabbak tizedének nőtt a reáljövedelme, az alattuk lévő 90 százalék, vagyis a társadalom túlnyomó többsége rosszul járt, köztük is a legszegényebbeknek jutott sokkal kevesebb, mint 2009-ben.
A jövedelmi egyenlőtlenségek egy uniós felmérés szerint csak Cipruson mutatták a magyarnál is nagyobbnak a társadalom szétszakadását, ami azt is jelenti, hogy veszélyben van nálunk a középosztály, a biztonságát fenyegetik a kormányzati lépések – hangsúlyozta Krémer Balázs. A Fidesz tudatosan hozta létre ezt a helyzetet, amelyben a legalsó szinten élőket már belerúgta az árokban és a szegénység rémével fenyegeti a még megkapaszkodni képes rétegeket – hangzott a szociológus helyzetértékelése, amihez hozzátette azt is, hogy mi a kormány célja ezzel a politikával. „Aki fél, az manipulálható és könnyen megvezethető, így elérhető, hogy álljon be a sorba” és ne lázadozzon – szólt a következtetés. A kormánybuktatásra képes középosztály tehát ma a családja biztonságáért küzd, így megvásárolhatók a szavazatai, sőt a szociális szakember szerint még a tegnapihoz hasonló konferenciákon is csak röhög Habony Árpád, mert tudja, hogy az erről szóló hírek is a félelmet erősítik a híreket figyelő középosztályban.
A krémeri fricskát igazi kritika követte, mert a 3Sz elnöke szerint a szocialisták is csak abban képesek gondolkodni, hogy az orbáni osztogatást egy más szisztéma alapján folytassák. Az embereknek sokkal fontosabb lenne a szabadság, hogy jobban érezhessék magukat, de ennek kiterjesztéséről nincs szocialista program – fogalmazta meg hiányérzetét a szociológus.
Skandináv minta
Csak a középosztály képes működtetni, fenntartani a demokráciát – folytatta az iménti gondolatokat Pogátsa Zoltán közgazdász, hangsúlyozva, hogy ő azt tekinti a középosztályhoz tartozónak, aki tanult és érti, hogy mi történik körülötte. A Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója a skandináv országokban alkalmazott politikai, társadalmi és gazdasági modellt tekinti a legjobb mintának arra, hogyan lehet a társadalmi jövedelem újraosztásával erősíteni, hogy az emberek olyan tudáshoz jussanak, amivel munkát tudnak végezni. Az államnak kell befektetni - érvelt, hogy később a felkészült dolgozók adófizetők lehessenek, mert nemcsak a legszegényebb 4 millió magyarnak nincs pénze jó színvonalú képzéseket megfizetni, hanem a fölöttük lévő 4 milliónak sincs. A közgazdász azt is hangsúlyozta a szegénység kérdésével foglalkozó szocialista konferencián, hogy a svédeknél olyan erősek a munkaadói szövetségek és a szakszervezetek is, hogy képesek megállapodásokat kötni a kormány nélkül is, sőt az állam kifejezetten ezt várja tőlük, nálunk ugyanakkor szerinte ma gyengék ezek a szervezetek, a valódi döntéseket a kormány hozza.
A közmunka rendszer megszüntetését sürgette előadásában a Policy Agenda vezető elemzője. Kiss Ambrus egyetlen előnyként említette, hogy a közmunka a segélyeknél több pénzt ad az embereknek, amit aztán ők a helyi vállalkozásoknál tudnak elkölteni, tehát közvetve segítik a kisvállalkozások életben maradását. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy az „aki nem dolgozik, ne is egyék” gondolata nem Orbán Viktor fejéből pattant ki, az már 2006-ban megjelent a kormányzati politikai gondolkodásban. A Fidesz ezt lovagolta meg, egyre több társadalmi csoport bekebelezése után jutott el odáig, hogy ma egy hónapban átlagosan már 220 ezer embert alkalmaz közmunkán.
Menekülés a kilátástalanságból
A kisgömböc azonban megállíthatatlan lett, települések sorában már csak néhány óvónő és önkormányzati hivatalnok maradt, mindenki más közmunkásként keresi a kenyerét. A túlzást már a kormány is felismerte, de a rendszer leépítése nem lesz egyszerű munka – figyelmeztetett a politológus. Hozzátette azt is, hogy a mostani területi foglalkoztatási különbségek tragikus hatását majd néhány évtized múlva érzékeljük igazán. Most Szabolcsban száz dolgozóból 18 közmunkás, míg ez az arány a fővárosban vagy Győrben egynél is kevesebb. Felmérések azt is megmutatják, hogy az ország észak-keleti térségében 2050-re 35 százalékkal csökken a lakosság, mert a munkaképes korúak elmenekülnek onnan. A Policy Agenda szerint az állami cégeknél: a MÁV-nál, vízügynél alkalmazott közfoglalkoztatottakat valódi állományba kell venni, a segélyezést pedig úgy kell átalakítani, hogy adjon lehetőséget a munkakeresésre, a munkára alkalmatlanoknak pedig biztosítson tisztességes, kiszámítható hátteret. Ma azonban azt sem tudja senki ebben az országban, hányan szorulnak egészségi, mentális vagy szociális állapotuk miatt tartós segélyezésre – emlékeztetett a gondok mélységére az elemző.
A vitában felszólalók is sok kritikát fogalmaztak meg az orbáni társadalompolitikával szemben, de azt is hangsúlyozták, hogy politikai változás csak akkor jöhet, ha az ellenzéki politikusok valóban az emberek felé fordulnak.