Még több azbeszt a Pecsánál? - Fotók

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:07
December óta bontják a Petőfi Csarnokot – a ligetvédő botrányok után igyekeztek „halkan” kezelni a veszélyes anyagok ügyét FOTÓ:
Azbesztet találhattak a Petőfi Csarnok (Pecsa) bontása során is. Az azbesztmentesítés miatt a Városliget Zrt. 8 millió forinttal megtoldotta az épület 132 millió forintos bontási költségét. Az azbesztmentesítő szövetség elnöke, aki a ligetvédők felkérésére vizsgálta a volt Hungexpo-épületek azbeszt tartalmát, időközben megvásárolta a Pecsa szennyezettségéről a Városliget Zrt-nek szakvéleményt adó azbesztmentesítő céget. A fő képre kattintva galéria nyílik! Fotók: Zsidai Péter

Azbeszt tartalmú anyagok jelenlétének valószínűségét mutatta ki az azbesztmentesítéssel foglalkozó Drycon Hungary Kármentesítő Kft. Petőfi Csarnokban végzett felmérése - tudta meg a Népszava. Márpedig az azbesztmentesítés nem szerepelt a Pecsa bontását végző DTRT Vízépítő és Környezetgazdálkodási Kft. feladatai között. A megbízó Városliget Zrt. ezért nettó 7,6 millió forinttal megtoldotta a DTRT vállalkozói díját, hivatkozva a Drycon szakvéleményére. A speciális felkészültséget igénylő pótmunkák elvégzésével március 31-én bízta meg az egri vízépítő céget.

Ez egyébként már a második szerződésmódosítás 2016 áprilisa óta, amikor a DTRT elnyerte a Pecsa bontási munkáinak tervezési és kivitelezési megbízását. A Városliget Zrt. kerülve a nyilvánosságot, a hirdetmény nélküli meghívásos versenyeztetést választotta, a három ajánlattevő közül a DTRT adta a legolcsóbb ajánlatot. Az első szerződésmódosításra, ami a költségek növekedését hozta, tavaly decemberben került sor. Ekkor a Városliget Zrt. nettó 12 millió forintért "a bontási munkák teljesítéséhez szükséges megerősített őrzésvédelmi és organizációs feladatok" végrehajtásával is megbízta a DTRT-t. Így eddig a ez a cég nettó 120 millió forintos alapszerződését nettó 19 millió forintos megbízásokkal toldották meg. Ez összességében 16,6 százalékos bővülést jelent a vállalási árhoz képest.

A Liget-projekt megvalósítása során, tavaly júliusban a volt Hungexpo-pavilonok bontásánál is találtak azbesztet. A Városliget Zrt. ezt se verte nagydobra. A nyilvánosság a ligetvédőknek köszönhetően szerzett róla tudomást, akik blokádot vontak az építési terület köré. A projektcég ennek hatására engedte be az építési területre a Magyar Azbesztmentesítők Szövetsége (MASZ) elnökét, Borsody Gábort és a Greenpeace szakreferensét, Simon Gergelyt. Borsody jelenlétét azért emeltük ki, mert az ő és családtagjai tulajdonában álló BC Engineering Kft. tavaly májusban a megvásárolta a Pecsa azbeszt tartalmát felmérő céget. A Drycon honlapja szerint a hazai azbesztmentesítési piac éllovasa, az elmúlt években több mint 200 nyugat-európai és hazai azbesztmentesítési projektet vitt. Rendelkeznek a nyugat-európai előírásoknak megfelelő berendezésekkel, elszívókkal, zárt rendszerű porszívókkal, egyebekkel az efajta munkákhoz. Az elmúlt években a Fővárosi Önkormányzat csarnok- és piacigazgatósága három azbesztmentesítéssel bízta meg a Drycont.

A Hunegxpo-telken a júliusi vizsgálatokat követően Borsody tette egyértelművé, hogy a legveszélyesebb azbesztpor jelenlétét nem mutatták ki. Nem porlódó azbesztcementes csövet és palát találtak, utóbbiból 1-2 köbméter került a bontási törmelékbe, amit elkülönítettek. Ezen kívül 10-20 kiló azbesztcementes anyag szóródott szét, továbbá 15 köbméter azbesztpalára bukkantak.

A Városliget Zrt. ezt megerősítve tudatta, az azbeszt feltárását a MASZ-szal közösen végezve csak egy épületrészben találtak nagyobb mennyiségben kötött azbesztcementet. Ennek kezelését a megfelelő előkészületek mellett kockázatmentesen megoldhatónak látták. Az épület szerkezetében található azbesztcement tartalmú elem szakszerű eltávolítására "megfelelő engedélyekkel és komoly tapasztalattal rendelkező", kifejezetten azbesztmentesítésre szakosodott, meg nem nevezett vállalkozót vontak be - közölték akkor. A megnyugtató sorokat a Városliget Zrt. azt követően adta ki, hogy Karácsony Gergely zuglói polgármester szóvá tette a lakossági panaszokat és intézményi bejelentéseket a Közlekedési Múzeum bontásából származó por és az azbeszt miatt.

A Népszava most ismét megkérdezte a Városliget Zrt. a Pecsa-ban felfedezett azbeszt mennyiségéről, de eddig nem kaptunk választ. Arra a kérdésünkre sem, hova szállítják az azbeszt tartalmú hulladékot ártalmatlanítani. A DTRT módosított szerződése szerint április 15-ig kellene átadni a Pecsa bontott területét.

Szerző

Dési András: nehéz lesz visszajönni a lejtmenetből

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:06
Tavaly ősz óta erre a régióra is figyelnek FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Már a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezetet is aggasztja a magyar média helyzete, ezért kérték fel országtudósítónak Dési Andrást. Az újságíró szerint a szervezetnél a Népszabadság bezárásakor szólalt meg a vészcsengő, a vezetők pedig hamarosan Budapestre látogathatnak. Dési szerint az is aggasztó, hogy a politikai körök mind nagyobb befolyást szereznek a médiában.

- Országtudósító lett, eddig is volt ilyen Magyarországon?

- Nem volt, a történet a Népszabadság likvidálásával kezdődött. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) eddig Magyarországgal keveset foglalkozott. A lap kivégzése volt az, ami egyfajta ébresztőt jelentett. Én tavaly novemberben kerültem velük kapcsolatba, amikor a párizsi Libérationnal készült a közös melléklet. Azt követően kértek fel, hogy legyek a magyarországi tudósító, ez tulajdonképpen közösségi munka. A feladatom az, hogy ha valami történik a magyar médiában, én beszámolok róla. Természetesen a szervezet nyomon követi a nemzetközi médiát, de az is érdekli őket, hogy egy itteni ember miként látja a folyamatokat.

- Eddig sem volt túl rózsás a helyzet.

- Igen, de a Népszabadság bezárása minőségi fordulatot hozott abban, hogy hogyan foglalkoznak a térséggel. Eddig alapvetően a Balkánra figyeltek, Szerbiára, Boszniára, Montenegróra. Tavaly ősz óta ez a régió is előtérbe került, a lengyel eseményeket is követik a Jog és Igazságosság győzelme óta. Lengyelország persze sokkal szembetűnőbb a nagysága, súlya miatt. A szervezet járt Varsóban helyzetfelmérésen: találkoztak újságírókkal, jogászokkal, a médiát ismerő emberekkel.

- A következő állomás Budapest?

- Nagyon szeretném, ha eljönnének Magyarországra is, s olyan emberekkel egyeztetnének, akik ismerik a magyar médiahelyzetet.

- A kormánnyal való egyeztetés szóba sem jöhet?

- A szervezet minden irányba nyitott. Az már más kérdés, hogy miről tudnának a magyar kormánnyal diskurálni. Valószínűleg elbeszélnének egymás mellett. De ha lenne fogadókészség, az RSF a kabinettel is szóba állna.

- A Népszabadság bezárása előtt is történtek aggasztó dolgok a magyar médiában, azok elkerülték az RSF figyelmét?

- A szervezet legfőbb célja az újságírók védelme a fizikai és jogi erőszak ellen. Kiállnak azon újságírókért, akiket meggyilkoltak munkavégzés közben, támogatják a hozzátartozóikat. Emellett szót emelnek a sajtószabadságért. Látni kell, hogy Magyarország minden probléma ellenére nincs olyan súlyos helyzetben, mint mondjuk Törökország vagy Oroszország, ahol fizikailag is fenyegetik, bántalmazzák az újságírókat. Az RSF számára nálunk elsősorban a tulajdonviszonyok alakulása, átláthatósága érdekes, illetve az, hogyan koncentrálódik a médiatulajdonlás bizonyos körökben.

- A legutóbbi jelentésük szerint csak oligarchák vesznek médiát, ez globális trend.

- Igen, ez világszerte így van. 1945 után még valóban szakmai befektetők vásároltak médiát. Az egykori nyugatnémet példát szoktam mondani, ahol a megszálló brit hatóságok licenceket osztogattak olyanoknak, akikben megbíztak, nem volt náci múltjuk, és többé-kevésbé hittek abban, hogy a független sajtó a demokrácia része. Sok mindent lehet mondani a Springerről, de az is így indult, ahogy a többi nagy német lap. Szakmai tulajdonosok kezében voltak, akik felelősséget éreztek. Nyilván ők is megkötötték a maguk alkuit, de az utóbbi időben a médiában megjelentek a kockázati befektetők, s egyre jobban elmosódik a határ az üzleti és a politikai körök között. Korábban, ha voltak is alkuk, átfedések, azért sokkal élesebben el lehetett különíteni a két csoportot. Ma már ezek a folyamatok sokkal sötétebben és átláthatatlanabbul zajlanak.

- A kereskedelmi mellett közszolgálati médiának is lennie kell, a brit BBC például világhírű.

- A magyar közmédiát nem lehet a nyugatihoz hasonlítani. Sajnálom, hogy a hazai állami média jelentős része olyan szintre süllyedt, hogy lényegében a mikrofonállvány szerepét tölti be. Ez a közszolgálatiság megcsúfolása, nem tesznek fel kérdéseket, hanem azt szajkózzák, amit a kormányzati politikusok elmondanak. Ez igaz akkor is, ha az ellenzéket kérdezik meg, az MTVA nem próbál a kettőből valamiféle szintézist előállítani. Nem néznek a dolgok mélyére, nem próbálnak feltárni semmit, 60-70 százalékban leadják a kormányzati nyilatkozatokat, a maradékban pedig az ellenzéki reakciókat. Ez nem közszolgálatiság.

- Az RSF azt is vizsgálja, mekkora az állami ráhatás a szerkesztőségekre?

- Minden évben jelentést adnak ki a média szabadságáról. Ebben 180 országot vizsgálnak, Magyarország a 2015-16-os állapotokat nézve a 67. helyen van, két helyet visszacsúszva az előző vizsgálathoz képest. Vannak súlyosabb állapotok, de nem lehetünk büszkék arra, hogy az erős középmezőnyben végeztünk. Például Szlovákia is sokkal jobban szerepelt.

- Talán nagyobb az Orbán-kormány befolyásolási eszköztára. Itthon például bújtatottan ösztökélnek, állami hirdetésekkel.

- A magyar nyomtatott sajtótermékeknek az a legnagyobb problémája, hogy gyakorlatilag megszűntek a kereskedelmi hirdetések, amelyek egykor eltartották. Ez főleg a politikai sajtón érződik. A kereskedelmi szereplők távol tarják magukat tőle, nem akarnak aknára lépni, ujjat húzni a kormánnyal. Bár ez is globális jelenség, de Magyarországon sokkal erőteljesebb mértékben van jelen. Így egyetlen finanszírozó maradt a piacon: a magyar állam és a kormány. Innentől a dolgok olyan lejtmenetre álltak, amelyből nagyon nehéz visszajönni.

- A kormánypárt így is médiafölényben van.

- A sajtó túl van politizálva, a pártok sokkal jobban befolyásolják az irányultságukat, mint más országokban. Ám ez nem új: ha visszatekintünk a rendszerváltás óta eltelt időszakra, az Antall-kormány idején robbant ki az első médiaháború a közmédia ellenőrzése kapcsán. Ott volt még a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap vagy a Népszabadság privatizációja is. Akkoriban szűkebb volt a kínálat, nem volt internet, és a közszolgálati médiának is sokkal nagyobb volt a befolyása. Ezt nem a Fidesz kezdte el, ők csak finomabb módon csinálják azt, amit az elődeik durvább eszközökkel tudtak csak elérni.

- Ilyen viszonyok között nehéz jó újságot csinálni.

- Ez pedig az olvasókkal szemben is sértés, nem azt kapják a pénzükért, amit elvárnak. Az olvasói kedv is csökken, illetve áttolódik az internetre. Ezért a printmédia komoly válságban van Magyarországon. Ne kerteljünk ezzel kapcsolatban: a Népszabadság sorsában is benne van a gyökeres változás.

- Úgy tűnik, a kormánymédiát az olvasó érdekli a legkevésbé.

- Az a fontos, hogy minél nagyobb felületet szerezzenek maguknak. Abban gondolkodnak, ha minél többször elmondják az üzeneteiket, azok előbb-utóbb rögzülnek. A módszer működik is, láttunk számos példát a világban. Sajnos a mai magyar közállapotok is olyanok, hogy a honfitársaink megelégednek a szimpla üzenetekkel, és nem tesznek fel kérdéseket.

Dési András
1965-ben született Budapesten. 1990-ben végzett a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO). Több mint 26 évig volt a Népszabadság főmunkatársa, tudósítóként dolgozott Bonnban, Párizsban és Berlinben. A Francia Köztársasági Érdemrend lovagja. Jelenleg szabadúszó újságíró és független külpolitikai elemző.



Szerző

"Itt a vége, Viktor!" - Tízezrek álltak ki a CEU mellett

Publikálás dátuma
2017.04.10. 07:01
Sokan még a Lánchídon voltak, mikor a tömeg már csaknem megtöltötte a Kossuth teret FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
"Elegünk van, Miénk ez a ház, Itt a vége, Viktor! Ruszkik, haza, Európa, Szabad ország, szabad egyetem" - szólt ismét hangosan tegnap az Országház épületénél. Fotógalériánkat itt találja!

"Itt a vége Viktor! Ruszkik haza!"

A Kossuth térre érkezők szinte azonnal "Európa, Európa" rigmusba kezdtek, amikor meglátták az Országházat, ahol egy CEU-s diák azt harsogta: "nem vagyunk fantomegyetem!" Ezt követően e mondatot is skandálta a tömeg, oktatási szabadságot követelve: "szabad ország, szabad egyetem" - hangzott fel ismét.

"Nem rezsicsökkentést akarunk, hanem oktatást, színvonalas képzést, jövőt" - köszöntötte a Kossuth térre érőket a tüntetésszervező. Berg Dániel igyekezett a "Ne írd alá János!" rigmusra is rávenni az egybegyűlteket, ami hamar sikerült is. Az egyre gyűlő, több tízezresre duzzadt tömeghez volt és jelenlegi hallgatók beszéltek, mindannyian a kutatás szabadságát, s a CEU önmagában való, de az elmúlt egy hétben szimbolikussá vált értékét emelték ki. Felszólalt a Greenpeace civil képviselője is, aki elmondta: nemcsak az egyetemi autonómiát, hanem a civil társadalmat is megtámadta a kormány, s együtt kell visszautasítani a megbélyegzést. Szerdán fél hatkor a Hősök terén tüntetnek a civiltörvény benyújtott módosítása ellen is - ezt Berg a tüntetés végén jelentette be, részvételre szólítva fel mindazokat, akik a CEU-ért is aggódnak. "Semmit rólunk nélkülünk!" - skandálta tömeg akkor, amikor a szervező bejelentette a demonstráció hivatalos befejezését, amelynek létszáma Berg közlése szerint akár elérhette a nyolcvanezret is. Úgy fogalmazott: "A tüntetésnek vége, de az ellenállásnak nem!"

Ám a demonstráció sem ért véget, este nyolc után még mindig több ezer fiatal feszült a rendőrsorfalnak, s egyre durvább rigmusokat skandáltak. Elsősorban az Európai Unió zászlaját, valamint farkasszemezés kezdődött a rendőrökkel. Az oktatási szabadság ekkorra ugyanis már csak egyetlen pontja volt a kormányellenes hangulatnak, zúgott az "Orbán takarodj!", de a fiatalok alaposan nekifeszültek a rendőröknek is: "Bűnözőket védtek! Ez a ház a miénk!" - üvöltötték a hatalmas egyenruhás jelenlét arcába. A legtöbbször az "Itt a vége Viktor!" és a Ruszkik, haza" hangzott fel, de felmerült az uniós zászló kitűzésének célja is, ám a rendőrsorfalon csak az "Európa, Európa!" - tegnapra kormányellenesnek számító - rigmus hatolhatott át. Kilenc óra környékén oszlani kezdett a tömeg, de fiatalok százai hajthatatlannak tűntek abban, hogy maradjanak, ahogy harsogták: "ez a mi házunk!"

Berlinből is ezrek üzentek
Két-háromezer tüntető gyűlt össze Berlinben is, ahol a CEU-melleti demonstrációt vasárnap délután 2-re hirdették meg Gendarmenmarkthoz, a Schiller-szobor mellé. A tüntetés egy hetek óta tartó EU-párti demonstrációsorozat, a Pulse of Europe része, ám a szervezők úgy érezték, ezen héten a CEU mellett kell kiállniuk.
FOTÓ: Twitter

FOTÓ: Twitter

Nemcsak a tüntetés volt rekordlétszámú

Tegnapra egyébként meghaladta a 64 ezret (!) azoknak a külföldi és magyar tudósnak, Nobel-díjasnak, tanárnak, diáknak és szimpatizánsnak a száma, aki valamilyen formában tiltakozott a Lex CEU ellen. Záporoztak a kormánynak címzett, a CEU mellett kiálló nyílt levelek a különböző budapesti szakkollégiumok tagságától - összesítette például az Index: a Rajk László Szakkollégium 242 volt tagja ugyanis vasárnap adott ki nyilatkozatot, az aláírók csatlakoztak a szakkollégium március 31-i nyílt leveléhez, támogatásukról biztosították az április 4-i törvénymódosítással megtámadott egyetemet és arra kérték Ádert, ne írja alá a törvényt. A Rajk László szakkollégium a Corvinus diákszervezete, egyben a legrégebben működő magyarországi szakkollégium. A Rajk alapító igazgatója Chikán Attila, az első Fidesz-kormány gazdasági minisztere, de egyetemi évei alatt tagja volt többek között Kósa Lajos és Hernádi Zsolt Mol-vezér is, valamint a magyar közgazdász-elit számos tagja. A mostani nyílt levél aláírói között is hemzsegnek a magyar és jó nevű külföldi egyetemeken kutató, tanító közgazdászok, magas beosztású menedzserek és elemzők.

Korábban a Bibó István Szakkollégium - amelybe maga Orbán Viktor, Simicska Lajos és több vezető fideszes politikus járt, jelenleg pedig Orbán Gáspár is tagja - is nyílt levéllel fordult Áderhez, amelyben kifejtették, milyen alaptörvénybe ütköző elemei vannak a lex CEU-nak, és kérték az elnököt, emeljen alkotmányossági vétót. Levelükhöz a BME-s Simonyi Károly Szakkollégium is csatlakozott, de tiltakozott a jogszabály miatt az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium, az Építész Szakkollégium, a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium, az EVK Szakkollégium, a Kepes György Szakkollégium, Kerényi Károly Szakkollégium, a Heller Farkas Szakkollégium, a Liska Tibor Szakkollégium, a Mérei Ferenc Szakkollégium, a Széchenyi István Szakkollégium, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium, és Társadalomelméleti Kollégium is kifejezte szolidaritását a CEU-val.

Tegnap ráadásul a Debreceni Egyetem polgárai (oktatói, kutatói, dolgozói és hallgatói) is nyílt levelet adott ki, holott az egyetem vezetése korábban egyáltalán nem állt ki a CEU mellett, sőt, üdvözölte a kormány szándékait. De a hétvégén közleményt adott ki a Magyar Idegtudományi Társaság (MITT) elnöksége is. Azt írták: "felhívjuk Magyarország kormánya figyelmét, hogy a felsőoktatási törvény módosítása következtében a Magyarországon folyó nemzetközi szintű, gondolkodási folyamatokkal foglalkozó (kognitív) idegtudományok legértékesebb műhelyeinek működése ellehetetlenül", ezért az a véleményük: a CEU működésének ellehetetlenítése visszafordíthatatlan károkat okozna a kormány számára is kiemelt jelentőséggel kezelt idegtudományoknak.

Ádert mindez nem zavarja?

A Magyar Nemzet pendítette meg tegnap este, hogy a köztársasági elnök jogi szakértői nem találtak fogást a törvényen, így Áder mindenképpen alá fogja írni a jogszabályt, de a lehető legkésőbbi időpontban. Ez a legkésőbbi időpont ma van, éjfélig tehát kiderül, hogy az államfő él-e az alaptörvényben foglalt jogaival, illetve eleget tesz-e alkotmányos kötelességének, s megfontolja-e a CEU ellehetetlenítését, s így a tudomány, a tudományos élet, a kutatás és az oktatás szabadságát korlátozó jogszabály aláírását.

Hogy ugyanakkor erre Orbán Viktor nem szívesen adna felhatalmazást, azt jelzi: a miniszterelnök az állami hírügynökség beszámolója szerint tegnap délután a Németajkú Református Egyházközség Hold utcai templomában tartott orgonaavató ünnepségen tartott beszédet. "Az önök sokgyökerű gyülekezete élő bizonyíték és őserejű biztatás minden hazafias érzelmű politikai vezetőnek" - fogalmazott ott.

TNYT: az Unió kemény válasza kell
Szerkesztőségi cikkben ítélte el a The New York Times a CEU elleni kormányzati támadást. A cikk megemlíti a sajtószabadság korlátozását és a civil szervezetek vegzálását, ebbe a sorba illeszkedik a CEU ügye is. A szerkesztőbizottság által jegyzett szövegben az áll, hogy Orbán húzása az Unió ellen is irányul; de megjegyzik, hogy Soros György démonizálása divatba jött azon európai populisták körében, akik a demokrácia lebontásán ügyködnek. "Orbán elhiheti, hogy a Soros-mumussal felkorbácsolt antiszemita érzelmek hozzásegítik a választási győzelemhez, de ezért legyilkolni Magyarország egyik legfontosabb oktatási intézményét, látványosan önpusztító politika" - áll a cikkben, amely kitér a CEU mellett tartott tömeges tüntetésekre is. A New York Times szerkesztősége is felszólította Áder Jánost, hogy ne írja alá a törvényt. Ennél fontosabb azonban az Európai Uniónak szóló üzenet: "az EU eddig gyenge szóbeli tiltakozással reagált Orbánnak az alapvető szabadságjogokat veszélyeztető támadásaira, miközben továbbra is eurómilliárdokkal támogatta. Most kemény válaszra van szükség, ha az Unió meg akarja menteni, ami maradt a hitelességéből."