Merkel hódít a fiatalok körében

Publikálás dátuma
2017.04.12. 07:35
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Angela Merkel kancellár támogatottsága az első alkalommal szavazó 18-21 éves korosztály körében a legmagasabb. A Forsa intézet tegnap nyilvánosságra hozott felmérése szerint ebben a korosztályban 47 százalék szavazna a kancellárra, míg Martin Schulz szociáldemokrata jelöltre csupán 29 százalék. Schulzra. Manfred Güllner, a Forsa igazgatója ezt azzal magyarázza hogy "a fiatalok ezekben a bizonytalan időkben a stabilitásra és a folyamatosságra helyezik a hangsúlyt". Ez a korosztály ismeri Merkelt, „vele nőttek fel, Schulzot viszont még nem ismerik", mondta Güllner.

Németországban szeptember 24-én rendeznek parlamenti választást, és annak ellenére, hogy a Schulz vezette szociáldemokraták (SPD) látványosan erősödtek az Európai Parlament volt elnöke kancellárjelöltségének bejelentése után, komolyan veszélyeztetve Merkel és a CDU/CSU elsőségét, mára stabilizálódtak az erőviszonyok, maradt a jobbközép előny. Pillanatnyilag a CDU/CSU a Forsa szerint 36, az SPD 30 százalékon áll, egy másik intézet az Insa 33-31,5 százalékos arányt mért. A szélsőjobboldali Alternatíva 8-10 százalék között mozog, A jelenlegi erőviszonyok alapján a nagykoalíció folytatása vagy egy CDU/CSU-Zöldek-FDP kormány tűnik lehetségesnek. Az erőviszonyok még változhatnak, a bizonytalanok aránya viszonylag magas, 23 százalékos.

Szerző
Frissítve: 2017.04.11. 22:45

Forradalmi napok Szerbiában

Publikálás dátuma
2017.04.12. 07:34
A fiatalok szerint a hatalom elcsalta a választást FOTÓ: LOKALNI FRONT BEOGRAD TWITTER
Keserédes győzelmet aratott az április 2-i elnökválasztáson Aleksandar Vucic. Hiába nyert már az első fordulóban a hivatalban lévő miniszterelnök, másnap tüntetések kezdődtek, amelyek máig tartanak és megkérdőjelezik a voksolás tisztaságát. Forradalmi a hangulat Szerbiában, a tiltakozó diákokhoz a rendőri és katonai szakszervezetek is csatlakoztak. A szociális követelések mellett, sőt előtt, a diktatúra megdöntését, sajtószabadságot követelnek a tüntetők.

Nem egyszerűen arról van szó ezúttal Szerbiában, hogy a vesztes tábor elégedetlenkedik, napok óta szabályos forradalmi hangulat uralkodik az országban. A választás másnapján utcára vonult belgrádi diákokhoz hamar csatlakoztak a vidékiek, néhány napon belül összehangolták követeléseiket, amelyeket 9 pontban, programszerűen állítottak össze. Ezek a követelések a szerb társadalom szinte minden szegmensét érintik, így több szakszervezet is csatlakozott a diákok mozgalmához.

Az első napokban még úgy tűnt, gyorsan lecsengő diákelégedetlenséggel áll szemben a belgrádi hatalom, ekkor még a követelések sem voltak kiforrottak, még leginkább csak arról szóltak a demonstrációk, hogy a fiatalok szerint a kormányzat elcsalta a választásokat, Vucic nem tisztességes módszerekkel lett elnök. Bár hivatalos közlések szerint soha nem volt ennyire zökkenőmentes a választás Szerbiában, kezdtek megjelenni a választási csalásról szóló hírek, a tömeg pedig nőni kezdett az utcákon. Múlt hét végén a diáktüntetések és a rendőri, illetve katonai szakszervezetek bérkövetelési demonstrációi összeértek, közös tüntetésekre került sor, a követeléseket is összehangolták. A nagyvárosokban azóta is naponta ezrek tüntetnek, Belgrádban hétvégén hivatalos jelentések szerint 10 ezren, a szervezők szerint 80 ezren követelték „Vucic diktatúrájának” felszámolását.

A sajtószabadság központi kérdéssé vált a rezsim ellen tiltakozók szemében, hiszen úgy vélik, hogy elsősorban a hatalomhű média és a hatalom által megszállt közmédia, az egyenlőtlen kampányfeltételek tették lehetővé Vucic győzelmét már az első fordulóból. A délvidéki régióközpontban, Újvidéken például hétfőn mintegy 5 ezren tüntettek, és a zömében fiatalokból álló tömeg a Dnevnik napilap székháza elé vonult, hogy „üdvözöljék azokat az újságírókat, akik hetedik napja egy szót sem jelentettek meg a tömeges tüntetésekről”. A szakszervezeti mozgalommal egyesült tüntetés másik központi kérdése a privatizáció, illetve az Európai uniós integráció valamint a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) felvett hitelek miatt végrehajtott megszorító intézkedések, strukturális reformok, mint például a nyugdíjak és bérek csökkentésének visszavonása.

Aleksandar Vucic, aki egyelőre még miniszterelnök, június elsejétől veszi át az elnöki megbízatást, nyilatkozatában megpróbálta a diktatúra vádak cáfolataként értelmezni a nyolc napja tartó demonstrációt. „Ez a demokrácia ünnepe, visszahívtuk a rendőrséget és a katonaságot is, szeretnénk megmutatni, hogy a kormány szabadszellemű. Mindenki kimutathatja elégedetlenségét a parlament és a kormány előtt, s mindez rendben van, amíg nem veszélyeztetik az alkotmányos rendet” – mondta a kormányfő.

A tüntetések békések, a füttyszó a legdurvább eszköze a tömegnek.

Mit kérnek a szerbiai tüntetők?
- A diktatúra megszüntetését, a teljes politikai elit leváltását, „Vuciccsal az élen”.
- Korrekt és szabad választásokat az „abszolút túlhatalom megakadályozásának alapfeltételeként”. Ezért követelik a választói névjegyzék azonnali rendbetételét, a választási bizottság és az Elektronikus Médiát Szabályozó Testület tagjainak a leváltását, a jelöltek egyenlő jelenlétét a tömegtájékoztatási eszközökben, súlyos büntetést a szavazatvásárlás és a szavazó zsarolása miatt, kötelező televíziós vitaműsort, a politikai kampányok pénzelésének nyilvánosságát. Mindezt visszamenőlegesen is, az április 2-i államfőválasztásra is kiterjesztenék és követelik az elnökválasztás független kivizsgálását.
- Sajtószabadságot, a köztévé és rádió vezetőinek a leváltását, szigorú büntetőintézkedéseket valamennyi szerkesztő ellen, akik megsértik a tájékoztatási törvényt és az újságírók kódexét.
- Pártmentességet, a pártkatonák leváltását a közhivataloknál és közvállalatoknál.
- Decentralizációt.
- A gazdasági és szociális politika prioritásainak megváltoztatását.
- A Munkatörvénykönyv megváltoztatását, valamennyi munkavállaló jogainak a védelmét és helyzetük javítását.
- A nyugdíjak és a bérek törvénytelen módon történt lecsökkentésének a megszüntetését, a szociális juttatások reformját és rendszerének megváltoztatását, mezőgazdasági reformokat és a falusi gazdaságoknak szánt támogatások megnövelését, az IMF-el kötött szerződés felülvizsgálását, a közvállalatok további privatizációjának megakadályozását.
- Teljes mértékben nyilvános támogatást és mindenki számára elérhető oktatási és egészségügyi rendszer létrehozását.

Szerző

Phenjan továbbra is provokál

Publikálás dátuma
2017.04.12. 07:31
Kim Dzsong Un nukleáris arzenálja egyre fejlettebb FOTÓ: ÉSZAK-KOREA KORMÁNYA
Észak-Korea ismételten nukleáris csapással fenyegette meg az Egyesült Államokat annak kapcsán, hogy Washington a Koreai-félszigethez vezényelte egyik flottáját. Bár ez egyelőre üres fenyegetés, mind az Egyesült Államok, mind Dél-Korea számára komoly fejtörést jelent, milyen stratégiát folytasson Kim Dzsong Un egyre fejlettebb nukleáris technológiájával rendelkező országával szemben.

Phenjan közleménye szerint az ország minden „vakmerő” lépést kész megtenni azt követően, hogy az Egyesült Államok múlt szombaton hadiflottát vezényelt a Koreai-félszigethez. A flottát, amely a Carl Vinson nevű repülőgép-hordozó anyahajót is magában foglalja, Phenjan egyre veszélyesebb nukleáris fenyegetése miatt vezényelték a térségbe.

Észak-Korea utoljára április 5-én hajtott végre rakétakísérletet, megsértve ezzel az ENSZ határozatait, ám az ország további provokációkra készül. Csak tavaly 20 ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre. Nem kizárt azonban, hogy még április folyamán újabb föld alatti, kísérleti nukleáris robbantásra készül, s biztosra vehető, hogy további ballisztikus rakétakísérletekkel is próbálkozik. Jó alkalmat ad erre a rezsim számára az államalapítónak nevezett Kim Ir Szen születésnapja április 15-én, valamint a koreai néphadsereg megalapításának évfordulója április 25-én. Tegnap a legfőbb népi gyűlés, a kétévente ülésező parlament is összeült. Ez a formális jelentőségű törvényhozás fogadja el az ország legfőbb stratégiai célkitűzéseit.

Phenjan olyan ballisztikus rakétákat akar fejleszteni, amelyek elérhetik az Egyesült Államokat, méghozzá nukleáris töltetekkel. Kim Dzsong Un rezsimje ezzel akár atomháborút is kezdeményezhetne az Egyesült Államokkal szemben. Szakértők ugyan úgy vélik, hogy ettől még évek választják el az országot, Washington azonban egyre komolyabban veszi a phenjani fenyegetést. A nagy kérdés az, mi történik akkor, ha az ország már valóban közel áll ahhoz, hogy támadást intézzen az Egyesült Államok ellen. Donald Trump erre utalhatott, amikor azt közölte, hogy hazája akár egyedül is fellépne a sztálinista állammal szemben, igaz, ez a kijelentése azért elsősorban Kínának szólt, s időzítése sem véletlen: néhány nappal Hszi Csin-ping kínai elnök floridai látogatása előtt hangzott el. Peking az egyedüli állam, amely hatást gyakorolhat a kis vezérre.

A legnagyobb gondba Dél-Korea került. Ha az Egyesült Államok a következő években beváltaná fenyegetését, s valóban megtámadná Észak-Koreát, borítékolható, hogy az ország először a déli szomszédot támadná meg. Ez esetben pedig óriási emberáldozatot követelő konfliktus alakulhat ki a Koreai-félszigeten. Szöul számára óriási kihívást jelent, miként kezelje ezt a helyzetet. Az Egyesült Államok THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rakétaelhárító rendszer kiépítését tervezi Dél-Koreában a folyamatos észak-koreai fenyegetések hatására. A rendszert egy tavaly júliusi döntés eredményeképpen a dél-keleti Seongju tartományba telepítik. A helyszínt akkori közlések szerint úgy jelölték ki, hogy védelmet biztosítson egy potenciális észak-koreai nukleáris támadás esetén az ország népességének kétharmada, valamint a dél-koreai atomerőművek és olajtárolók számára. A rendszer kiépítésére vonatkozó terveket nemcsak Phenjan, hanem Peking is élesen bírálta. Szöuli közlések szerint negyed százada nem volt ennyire feszült a helyzet a Koreai-félszigeten, mint most.

Mire képes a kis vezér hadserege?
A BBC szerint Észak-Koreának több mint ezer, különböző csapásmérő-képességű rakétája lehet, és akadhatnak köztük olyan nagy hatótávolságúak, amelyekkel a későbbiekben csapást mérhet az Egyesült Államokra. A kommunista ország sokat fejlesztett rakétatechnikáján az utóbbi évtizedekben. Míg az 1960-70-es években jószerivel csak taktikai tüzérségi rakétái voltak, az 1980-90-es esztendőkre rövid, majd közép hatótávolságú rakéták gyártására is képes lett, nemrégiben pedig világgá kürtölte, hogy interkontinentális (5500 kilométernél távolabbi célokat is elérő) rakétákat fejleszt, amelyek képesek lesznek csapást mérni a Nyugatra.



Szerző