Előfizetés

Nem kér bocsánatot Schmidt Mária

Nagy kérdés, milyen bizonyítékokra vár még Schmidt Mária. A kormánybiztos továbbra sem ismeri el, hogy az egyik '56-os plakáton szerepeltetett fiút – Pruck Pál helyett – tévesen Dózsa Lászlóként azonosították.

Teljesen egyértelmű, hogy a képen Pruck Pál szerepel – az 1956-os Intézet jelentésének megállapítására az RTK Klub hívta fel a figyelmet. A kép először a Life 1956. november 12-i számában jelent meg. Készítője Michael Rougier (1925–2012), akkor a Life fotósa, ismert fotóriporter – áll az intézet honlapján közzétett jelentésben. Rougier egyik nagy témája, ami világhírnevet hozott számára, a gyermeki kiszolgáltatottság volt, elsősorban a háborúban. Fotói szereplőit mindig megnevezte: ez a magyarázata, hogy a szokásoktól és a korabeli tudósítói gyakorlattól eltérően a nevet tartalmazó aláírással látta el képét. A szóban forgó kép eredeti megjelenésekor is feltüntette a szereplő nevét, a „15 éves Pruck Pálét”. Dózsa László színművész hosszú ideig állította, hogy a Life nevezetes felvételén ő szerepel. Forradalom alatti szerepéről saját önéletírása, a róla szóló riportkönyv, valamint sok nyilatkozata tartalmaz változó mennyiségű és tartalmú részletet. A jelentés szerint Dózsa forradalmi részvételének a megtorlás irataiban nincs nyoma. Megkérdőjelezett állításairól legrészletesebben Eörsi László történész nyilatkozott a 168 Órában.

Dózsa 2016 november elején, amikor Pruckot hozzátartozói és ismerősei a plakáton felismerték, „kegyeleti okokból” lemondott arról, hogy ő szerepel a képen. A megfogalmazást nehéz másként értelmezni, mint hogy maga Dózsa sem volt biztos abban, vajon a kép róla készült-e. „Rougier eredeti aláírása, Pruck tanúságtétele, a két gyermek egykorú fotóinak részletes összehasonlítása teljesen egyértelművé teszi, hogy a képen Pruck Pál szerepel” – hangsúlyozza az 1956-os Intézet jelentése.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, az ötvenhatos emlékév kormánybiztosa korábban megígérte, hogy bocsánatot kér, ha bebizonyosodik a tévedés. Erre azonban most sem lát okot. Az RTL Klubnak azt válaszolta, hogy az 1956-os Intézet anyaga egyetlen új szempontot, adatot vagy tényt sem tárt fel. Pruck Pál hozzátartozója, Szakács János viszont továbbra is elvárja Schmidt Máriától, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot.

Kettészakadt az ország

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2017.04.13. 07:03
A kép illusztráció FOTÓ: Vajda József
Majdnem hétszer akkora a munkanélküliség Szabolcsban, mint Győr környékén, a keleti végeken dolgozók munkája pedig fele annyit ér, mint a fővárosiaké. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi megyei összesítései egy véglegesen kettészakadt ország képét rajzolják meg, a legrosszabb helyzetűek között már ott van Békés megye is.

Románia uniós csatlakozása utáni fejlődése, vagy a szerbek belépési tárgyalásainak alakulása ugyanúgy befolyásolják a velük szomszédos magyar megyék jövőjét, mint ahogy a mindenkori hazai kormány térségi vagy szociális politikája. Hamarosan tehát a déli megyékre is igaz lehet, amit Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője nemrég egy, szegénységgel foglalkozó konferencián emelt ki, hogy előzetes számítások szerint 2050-re akár 35 százalékkal csökkenhet az észak-keleti országrész lakossága, olyan sok munkaképes korú vándorol majd el biztos munkahelyeket kínáló térségekbe itthon, vagy akár az országhatárokon túlra. Hogy honnan indulhatnak el a legtöbben, azt egészen pontosan ki lehet jelölni a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) mostani adatai alapján, elég, ha csak megnézzük a Fókuszban a megyék című kiadvány nemrég megjelent 2016-os összesítését.

Az összehasonlító foglalkoztatási adatok egészen riasztó torzulást mutatnak, ha nem mennénk tovább, ezek is elegendőek lennének a menekülés indoklására. Miközben ugyanis a munkanélküliségi ráta országos átlagban tavaly az utolsó negyedévben és idén februárban már csak 4,4 százalékos volt, addig Szabolcsban ennek több mint a duplája, 9,1 százalék, de Nógrádban is 9, Hajdú-Biharban pedig 8,6 százalékos, Baranyában 7,5, míg Borsodban 6,5 százalékos. A sor másik végén állnak azok a megyék, ahol már mindenki dolgozik, aki képes rá és el akar helyezkedni, hiszen a munkanélküliségi ráta Győr térségében már csak 1,4 százalék, Veszprém megyében 1,8, míg Vasban is csak 1,9 százalékos. Ennél csak kevéssel áll rosszabbul Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megye, ahol 2 és fél százalék környékén vannak a munkanélküliségi mutatók. Érthető módon az első csoportból folyamatos a mozgás a nyugati megyék felé, bár azt nem tüntetik fel a statisztikák, hogy az észak-keleti országrészből szerencsét próbáló tízezrekből hányan sietnek vissza pár hét vagy hónap után a család és a közmunka biztonságába, mert a munkahelyeken nem fogadják be a képzetlen munkaerőt, a vállalkozók pedig utaznak rá, hogy közülük hányat tudnak átverni, fizetés nélkül elengedni.

Ha a foglalkoztatási rátát nézzük, még bonyolultabb a képlet, hiszen - miközben a kormányzati propaganda már 67,1 százalékos foglalkoztatási arányról beszél - a valóságban a 15-74 éves, munka szempontjából a nemzetközi összehasonlító statisztikákban aktívnak számító korosztályban csak 58,8 százalékos a foglalkoztatás. A 67 százalékos csodához tehát csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az a mérés a 15-64 éves korúak adata. Ha viszont a valós, 60 százalék alatti foglalkoztatási rátával vetjük össze a megyei adatokat, a munkanélküliségi rátánál kapott értékek köszönnek vissza: Nógrádban alig több, mint az aktív korúak fele dolgozik, azaz 51,6 százalék, Borsodban 54 százalék, de Szabolcsban és Hevesben sem éri el az 56 százalékot a foglalkoztatás. Ezzel szemben a Budapesten élők 64,2 százaléka dolgozik, és 60 százalék fölött van a mutató Pest és Fejér, továbbá Veszprém, Somogy és Győr-Moson-Sopron megyékben is.

A havi nettó átlagkeresetek ennél is nagyobb szóródást mutatnak. A sort természetesen itt is a főváros vezeti, 226 030 forintos átlagos bérekkel, de még a minden egyéb tekintetben élen járó győrieknek is be kel érni ennél 48 ezer forinttal kevesebb, azaz 178 ezer forintos fizetéssel, a másik járműipari központban, Komárom-Esztergom megyében 173 ezer forinthoz közelít az átlag, majd Székesfehérvár és térsége következik 167 ezer forintos nettóval. A bérlista alján pedig a szabolcsiak állnak 118 420 forinttal, ami majdnem fele a pesti fizetéseknek, de rögtön utánuk Békés megye következik az alig több mint 128 ezer forintos átlagos béreivel. Így volt ez tavaly is.

Pedig a foglalkoztatás terén leghátrányosabb megyékben is küzdenek az emberek, hogy a felszínen maradjanak és ne szoruljanak állami segítségre. Ezt mutatják az ezer lakosra jutó regisztrált vállalkozások adatai, ahol a fővárosi után a legtöbb vállalkozás éppen a sor végén álló Szabolcsban működik. Máshol már ezt a reményt is feladták: a legkevesebben Borsodban és Nógrádban próbálkoznak saját cég indításával. Azt pedig, hogy hová áramlanak az emberek a leszakadó térségekből, a legegyszerűbben nyomon követhetjük a százezer lakosra jutó épített lakások adatainak összehasonlításával. Győr környékén ugyanis ezzel az aránnyal számolva 334 lakás épült tavaly, Budapesten 223, ugyanakkor Nógrádban csak 12, Borsodban 20, míg Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyékben 30-30. Ahol pedig nem törekszenek a lakásállomány megújítására, az a térség óhatatlanul elindult a kiüresedés felé, ott a fiatalok nem bíznak a jövőben. Eddig főként az észak-keleti megyéket és Baranyát emlegettük a szegénység, a lemaradás gócaiként, de itt az ideje, hogy Békéssel is számoljanak az elemzők. Na meg a kormány is.

Békés megyét elfelejtették
Békésről keveset beszélünk, amikor az ország hátrányos helyzetű régiói esnek szóba, pedig ez az a térség, amelynek lakossága a "két utolsó népszámlálás között 9,5 százalékkal - országosan a legnagyobb arányban - fogyott, így 2011-ben nagyjából annyian éltek a megyében, mint a 19. század végén". Ez olvasható a Békés megye foglalkoztatási stratégiája 2017-2021 című tanulmányban a megyei közgyűlés honlapján, ahol azt is hozzáteszik: "a felmérések szerint a térséget elsősorban a szakmával rendelkező fiatalok hagyják el, míg a betelepülők többsége hátrányos helyzetű, akik korábbi lakóingatlanukat azért adják fel, hogy olcsóbb lakáslehetőséghez jutva, a két ár különbözetéből oldják meg (ideig-óráig) egzisztenciális problémáikat. A munkahelyek, oktatási intézmények alacsony száma, valamint a rossz megközelíthetőség egyaránt gyengítik a települések lakosságmegtartó képességét."
1980 és 2015 között annyian vándoroltak el a megyéből, mint Békéscsaba és Gyula teljes lakossága, főként a 40 év alatti fiatalok menekültek máshová munka vagy jobb bérek reményében. A folyamat hatására egyre nő az 500 fő alatti aprófalvak száma Békésben. A megye közlekedése ráadásul reménytelenül rossz: a nagy közúti tranzitfolyosók elkerülik, nincs autópályája vagy gyorsforgalmi útja, de "még jó állapotú elsőrendű főútja sincs". Így aztán nem vonzó a befektetők számára, a helyi vállalkozók is csak küszködnek.

Kettészakadt az ország

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2017.04.13. 07:03
A kép illusztráció FOTÓ: Vajda József
Majdnem hétszer akkora a munkanélküliség Szabolcsban, mint Győr környékén, a keleti végeken dolgozók munkája pedig fele annyit ér, mint a fővárosiaké. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi megyei összesítései egy véglegesen kettészakadt ország képét rajzolják meg, a legrosszabb helyzetűek között már ott van Békés megye is.

Románia uniós csatlakozása utáni fejlődése, vagy a szerbek belépési tárgyalásainak alakulása ugyanúgy befolyásolják a velük szomszédos magyar megyék jövőjét, mint ahogy a mindenkori hazai kormány térségi vagy szociális politikája. Hamarosan tehát a déli megyékre is igaz lehet, amit Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője nemrég egy, szegénységgel foglalkozó konferencián emelt ki, hogy előzetes számítások szerint 2050-re akár 35 százalékkal csökkenhet az észak-keleti országrész lakossága, olyan sok munkaképes korú vándorol majd el biztos munkahelyeket kínáló térségekbe itthon, vagy akár az országhatárokon túlra. Hogy honnan indulhatnak el a legtöbben, azt egészen pontosan ki lehet jelölni a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) mostani adatai alapján, elég, ha csak megnézzük a Fókuszban a megyék című kiadvány nemrég megjelent 2016-os összesítését.

Az összehasonlító foglalkoztatási adatok egészen riasztó torzulást mutatnak, ha nem mennénk tovább, ezek is elegendőek lennének a menekülés indoklására. Miközben ugyanis a munkanélküliségi ráta országos átlagban tavaly az utolsó negyedévben és idén februárban már csak 4,4 százalékos volt, addig Szabolcsban ennek több mint a duplája, 9,1 százalék, de Nógrádban is 9, Hajdú-Biharban pedig 8,6 százalékos, Baranyában 7,5, míg Borsodban 6,5 százalékos. A sor másik végén állnak azok a megyék, ahol már mindenki dolgozik, aki képes rá és el akar helyezkedni, hiszen a munkanélküliségi ráta Győr térségében már csak 1,4 százalék, Veszprém megyében 1,8, míg Vasban is csak 1,9 százalékos. Ennél csak kevéssel áll rosszabbul Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megye, ahol 2 és fél százalék környékén vannak a munkanélküliségi mutatók. Érthető módon az első csoportból folyamatos a mozgás a nyugati megyék felé, bár azt nem tüntetik fel a statisztikák, hogy az észak-keleti országrészből szerencsét próbáló tízezrekből hányan sietnek vissza pár hét vagy hónap után a család és a közmunka biztonságába, mert a munkahelyeken nem fogadják be a képzetlen munkaerőt, a vállalkozók pedig utaznak rá, hogy közülük hányat tudnak átverni, fizetés nélkül elengedni.

Ha a foglalkoztatási rátát nézzük, még bonyolultabb a képlet, hiszen - miközben a kormányzati propaganda már 67,1 százalékos foglalkoztatási arányról beszél - a valóságban a 15-74 éves, munka szempontjából a nemzetközi összehasonlító statisztikákban aktívnak számító korosztályban csak 58,8 százalékos a foglalkoztatás. A 67 százalékos csodához tehát csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az a mérés a 15-64 éves korúak adata. Ha viszont a valós, 60 százalék alatti foglalkoztatási rátával vetjük össze a megyei adatokat, a munkanélküliségi rátánál kapott értékek köszönnek vissza: Nógrádban alig több, mint az aktív korúak fele dolgozik, azaz 51,6 százalék, Borsodban 54 százalék, de Szabolcsban és Hevesben sem éri el az 56 százalékot a foglalkoztatás. Ezzel szemben a Budapesten élők 64,2 százaléka dolgozik, és 60 százalék fölött van a mutató Pest és Fejér, továbbá Veszprém, Somogy és Győr-Moson-Sopron megyékben is.

A havi nettó átlagkeresetek ennél is nagyobb szóródást mutatnak. A sort természetesen itt is a főváros vezeti, 226 030 forintos átlagos bérekkel, de még a minden egyéb tekintetben élen járó győrieknek is be kel érni ennél 48 ezer forinttal kevesebb, azaz 178 ezer forintos fizetéssel, a másik járműipari központban, Komárom-Esztergom megyében 173 ezer forinthoz közelít az átlag, majd Székesfehérvár és térsége következik 167 ezer forintos nettóval. A bérlista alján pedig a szabolcsiak állnak 118 420 forinttal, ami majdnem fele a pesti fizetéseknek, de rögtön utánuk Békés megye következik az alig több mint 128 ezer forintos átlagos béreivel. Így volt ez tavaly is.

Pedig a foglalkoztatás terén leghátrányosabb megyékben is küzdenek az emberek, hogy a felszínen maradjanak és ne szoruljanak állami segítségre. Ezt mutatják az ezer lakosra jutó regisztrált vállalkozások adatai, ahol a fővárosi után a legtöbb vállalkozás éppen a sor végén álló Szabolcsban működik. Máshol már ezt a reményt is feladták: a legkevesebben Borsodban és Nógrádban próbálkoznak saját cég indításával. Azt pedig, hogy hová áramlanak az emberek a leszakadó térségekből, a legegyszerűbben nyomon követhetjük a százezer lakosra jutó épített lakások adatainak összehasonlításával. Győr környékén ugyanis ezzel az aránnyal számolva 334 lakás épült tavaly, Budapesten 223, ugyanakkor Nógrádban csak 12, Borsodban 20, míg Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyékben 30-30. Ahol pedig nem törekszenek a lakásállomány megújítására, az a térség óhatatlanul elindult a kiüresedés felé, ott a fiatalok nem bíznak a jövőben. Eddig főként az észak-keleti megyéket és Baranyát emlegettük a szegénység, a lemaradás gócaiként, de itt az ideje, hogy Békéssel is számoljanak az elemzők. Na meg a kormány is.

Békés megyét elfelejtették
Békésről keveset beszélünk, amikor az ország hátrányos helyzetű régiói esnek szóba, pedig ez az a térség, amelynek lakossága a "két utolsó népszámlálás között 9,5 százalékkal - országosan a legnagyobb arányban - fogyott, így 2011-ben nagyjából annyian éltek a megyében, mint a 19. század végén". Ez olvasható a Békés megye foglalkoztatási stratégiája 2017-2021 című tanulmányban a megyei közgyűlés honlapján, ahol azt is hozzáteszik: "a felmérések szerint a térséget elsősorban a szakmával rendelkező fiatalok hagyják el, míg a betelepülők többsége hátrányos helyzetű, akik korábbi lakóingatlanukat azért adják fel, hogy olcsóbb lakáslehetőséghez jutva, a két ár különbözetéből oldják meg (ideig-óráig) egzisztenciális problémáikat. A munkahelyek, oktatási intézmények alacsony száma, valamint a rossz megközelíthetőség egyaránt gyengítik a települések lakosságmegtartó képességét."
1980 és 2015 között annyian vándoroltak el a megyéből, mint Békéscsaba és Gyula teljes lakossága, főként a 40 év alatti fiatalok menekültek máshová munka vagy jobb bérek reményében. A folyamat hatására egyre nő az 500 fő alatti aprófalvak száma Békésben. A megye közlekedése ráadásul reménytelenül rossz: a nagy közúti tranzitfolyosók elkerülik, nincs autópályája vagy gyorsforgalmi útja, de "még jó állapotú elsőrendű főútja sincs". Így aztán nem vonzó a befektetők számára, a helyi vállalkozók is csak küszködnek.