Nem kér bocsánatot Schmidt Mária

Nagy kérdés, milyen bizonyítékokra vár még Schmidt Mária. A kormánybiztos továbbra sem ismeri el, hogy az egyik '56-os plakáton szerepeltetett fiút – Pruck Pál helyett – tévesen Dózsa Lászlóként azonosították.

Teljesen egyértelmű, hogy a képen Pruck Pál szerepel – az 1956-os Intézet jelentésének megállapítására az RTK Klub hívta fel a figyelmet. A kép először a Life 1956. november 12-i számában jelent meg. Készítője Michael Rougier (1925–2012), akkor a Life fotósa, ismert fotóriporter – áll az intézet honlapján közzétett jelentésben. Rougier egyik nagy témája, ami világhírnevet hozott számára, a gyermeki kiszolgáltatottság volt, elsősorban a háborúban. Fotói szereplőit mindig megnevezte: ez a magyarázata, hogy a szokásoktól és a korabeli tudósítói gyakorlattól eltérően a nevet tartalmazó aláírással látta el képét. A szóban forgó kép eredeti megjelenésekor is feltüntette a szereplő nevét, a „15 éves Pruck Pálét”. Dózsa László színművész hosszú ideig állította, hogy a Life nevezetes felvételén ő szerepel. Forradalom alatti szerepéről saját önéletírása, a róla szóló riportkönyv, valamint sok nyilatkozata tartalmaz változó mennyiségű és tartalmú részletet. A jelentés szerint Dózsa forradalmi részvételének a megtorlás irataiban nincs nyoma. Megkérdőjelezett állításairól legrészletesebben Eörsi László történész nyilatkozott a 168 Órában.

Dózsa 2016 november elején, amikor Pruckot hozzátartozói és ismerősei a plakáton felismerték, „kegyeleti okokból” lemondott arról, hogy ő szerepel a képen. A megfogalmazást nehéz másként értelmezni, mint hogy maga Dózsa sem volt biztos abban, vajon a kép róla készült-e. „Rougier eredeti aláírása, Pruck tanúságtétele, a két gyermek egykorú fotóinak részletes összehasonlítása teljesen egyértelművé teszi, hogy a képen Pruck Pál szerepel” – hangsúlyozza az 1956-os Intézet jelentése.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, az ötvenhatos emlékév kormánybiztosa korábban megígérte, hogy bocsánatot kér, ha bebizonyosodik a tévedés. Erre azonban most sem lát okot. Az RTL Klubnak azt válaszolta, hogy az 1956-os Intézet anyaga egyetlen új szempontot, adatot vagy tényt sem tárt fel. Pruck Pál hozzátartozója, Szakács János viszont továbbra is elvárja Schmidt Máriától, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot.

Szerző

Svájc kiszállt, ránk maradt az alapellátás

Publikálás dátuma
2017.04.13. 07:06
A kép illusztráció FOTÓ: Thinkstock

Hiába volt eredményes, egyelőre úgy tűnik egy évtizedbe is beletelhet mire az ország valamennyi polgáráig eljut az úgynevezett svájci alapellátási modell - derült ki a 3,5 éves, 24 háziorvosi körzetet érintő kísérleti program zárórendezvényén. A kormányzat jövőre ugyanis csak 100 új praxissal bővítené az ellátási formát.

A programra még 2012-ben a Svájci Alap adott Magyarországnak 3,7 milliárd forintot. Az újdonság az volt, hogy háziorvosok önállóságuk megtartása mellett olyan csoportot hoztak létre, amelyben munkájukat további szakemberekkel – gyógytornásszal, egészségpszichológussal, dietetikussal, egészségőrökkel - segítették. A közös munka célja a körzetben élők egészségének minél további megőrzése. Ehhez az érintettek személyre szabott egészségtervet – benne mozgásra vonatkozó és étkezési tanácsot, pszichés támogatást, életvezetési segítséget – is kapnak. Ezekben a modellkörzetekben gyakran fordul elő, hogy gyógyszer helyett napi húsz perc futást, vagy konkrét, személyre szóló diétát ír a receptre az orvos.

A kísérleti program egyelőre jórészt szegény településeken zajlik, ezekben a falvakban a lakosság fele, a gyerekeknek pedig a nyolcvan százaléka roma. A praxisok 500-550 ezer forintot kaptak az extra-feladatokra. A terepen zajló ellátási kísérletben 32 ezer ember egészségi állapotát mérték fel, s egyben föltérképezték az őket veszélyeztető kockázatokat is. A program egyik sikere, hogy a háziorvosok 12 százalékkal kevesebb beteget utaltak tovább. A megelőzést szolgáló foglalkozások – csoportos torna, étkezési tanácsadás, fogyi-klubok – segítették elkerülni az állapotromlást. A modellben gondozottak egészségproblémáinak túlnyomó részét már az alapellátás szintjén meg lehetett oldani. Nem mellékesen egy-egy team legalább 10–12 embernek teremtett új munkahelyet.

Bár a kormányzat az alapellátás legfontosabb, legígéretesebb hazai modelljeként kezelte a programot, most hogy a svájci finanszírozás véget ér, meglehetően akadozva sikerült forrásokat találniuk arra is, hogy legalább az év végéig működőképesek maradjanak az érintett praxis-közösségek. A célra az utolsó pillanatban talált 140-170 millió forintot az egészségügyért felelős államtitkárság. Emiatt például Hencidán egy háziorvos föl is mondta az együttműködést a praxisközösséggel.

Szerdán a budapesti zárórendezvényen Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár a jövőt illetően azt mondta: bízik benne, hogy országossá nőhet e modellprogram. Hiszen az kiderült, hogy hiába került az alapellátásba 48 százalékkal több pénz, csak ezzel nem lehetett változást elérni. A modellprogram megmutatta, hogy megfelelő ösztönzőkkel működhet a megelőzés. Szerinte körülbelül kétmillió krónikus betegségekkel küszködő ember hatékony gondozását oldhatja meg ez az ellátási forma. Hozzátette: a továbbiakban két uniós projektből 9,2 milliárdot fordítanak a praxisközösségek működtetésére és fejlesztésére. A jövő évi költségvetés tervezése során pedig további 2,5 milliárd forintot terveznek a modellek kiterjesztésére, ebből emelik száz fölé a kísérletben részt vevő praxisok számát. Hozzátette: bízik abban, hogy a következő tíz év egyik legfontosabb ügye lehet a svájci modell elterjesztése.

Szerző

Nyomorba adóztatják a kiskeresetűeket

Publikálás dátuma
2017.04.13. 07:05

Az OECD legmagasabb adóterhét kell elviselniük a rosszabbul kereső magyaroknak. A szervezet összegzéséből kiderül: azoknak, akik az átlagbér kétharmadát keresik, összesen 48,2 százalékos az adóterhük, ami a munkabérük adójának, valamint a társadalombiztosítási hozzájárulásuknak az együttes aránya. Ráadásul ez az érték az egy évvel korábbi 49 százalék után valójában csupán az egyszázalékos - 16-ról 15-re - személyi jövedelemadó (szja) csökkentéssel apadt, holott az Orbán-kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy a legrosszabbul keresőket milyen mértékben akadályozza, sőt sújtja az adóteher.

A teljes munkaerőköltség (bruttó bér + a rakódó, munkaadó által fizetett terhek) 48,2 százaléka folyik tehát be az államkasszába adók és járulékok címén. Ezzel márpedig, ha az OECD-tagállamok rangsorát nézzük, a több mint 30 ország sorában a 3. legmagasabb teher a magyarországi. A legnagyobb elvonás eközben a hazánkban kaphatónál jelentősen nagyobb belga béreket jellemzi, ahol a teljes költség 54 százaléka kerül az államkasszába, a második helyen pedig Németország áll 49,4 százalékkal. Mivel mögöttünk a franciák és az olaszok szerepelnek, így elmondhatjuk, hogy Európa legnagyobb gazdaságaival vetekszik hazánk - igaz csupán adóztatásban, hiszen a béradatok szinte összevethetetlen különbséget mutatnak. Fontos kiemelni, hogy azoknál számít a magyar az OECD-országok harmadik legnagyobb adóterhének, akik pontosan az átlagbért keresik, míg azoknál, akik az átlagbér 167 százalékát kapják meg, már csak a nyolcadik legmagasabbnak számít a magyar adóteher, vagyis valóban a gazdagabbak járnak jól az adórendszerünkkel.

Hol a legjobb?
A 34 megvizsgált ország lakói közül a legkisebb adóteher a chileieket terheli, az átlagbért keresőknél a fizetés 7 százalékát viszi el az adó és a tb. Európa legalacsonyabb adóterhe az átlagbérrel számolva Svájcé (21,8 százalékos), míg az EU-ban Írország áll a legjobban 27,1 százalékos mutatóval.

A friss adatok nyomán az MSZP sietett leszögezni: beigazolódott, hogy Botka László jól látja Magyarország problémáját: az egykulcsos rendszerrel a Fidesz a kiskeresetű emberektől vasalja be a legtöbb adót az összes OECD-ország közül, míg a legnagyobb keresetűeknél ugyanez az adóteher már csak a nyolcadik legmagasabbnak számít. Vagyis a Fidesz valóban a gazdagok pártja, és az igazságtalan egykulcsos adórendszerrel is nekik kedvez. Szerintük a szegények további elszegényedésének egyre többeket érintő problémájára Botka programja egyszerű megoldást kínál: arányaiban nem adózhat ugyanannyit egy minimálbéres, mint egy milliárdos. "Csak úgy lesz itt működő egészségügy, színvonalas oktatás, magasabb fizetés és több nyugdíj, ha a gazdagok többet tesznek a közösbe. A kisebb keresetűeknek csökkenjen az adójuk, a gazdagok pedig vállaljanak több felelősséget" - írták.

 

Szerző